János evangélium 7. fejezet: Az élő víz igérete (göröggel és kapcsolódó igékkel);

Ján. 7,1 És ezek után Galileában [jelentése: a pogányok körzete] jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék [vagyis mert a zsidók halálra keresték, és az életére törtek].

Ján. 7,2 Közel vala pedig a zsidók [a júdeabeliek] ünnepe, a sátoros ünnep [azaz a lombsátorok ünnepe]*

*Az Úr a törvényben elrendelte: „Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota (semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolcadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen, és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota (semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek azon” (3 Móz. 23,33-36).

 És a törvény magyarázatában az engedelmesség eredményét is elmondja az Úr: „A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon. Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen!” (5 Móz. 16,13-15).

 „És megírá (vagyis leírta) Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének. És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok ünnepén. Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét. És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt” (5 Móz. 31,9-13)

Ján. 7,3 Mondának azért néki az ő atyjafiai [a testvérei]: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák [és megfigyelhessék, megvizsgálhassák, ellenőrízhessék, és megítélhessék] a te dolgaidat [(ergon): a te tevékenységedet], amelyeket cselekszel.

Ján. 7,4 Mert senki sem cselekszik [ilyesmit] titkon [(krüptosz krüphaiosz): titokban, és rejtekben] semmit, aki maga ismeretessé akar lenni [aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt]. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak [(phaneroó): tedd láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté magadat a világ előtt].

Ján. 7,5 Mert az ő atyjafiai [a testvérei] sem hittek benne*

*A testvérei ugyanazt vallották, mint akik azt hitték, hogy ismerik az Urat: „Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek. [és honnan kapta mind e hatalmat]” (Mát. 13,55-56).

Amikor hallottak csodatételeiről: „Amint az övéi [hozzátartozói] ezt meghallák [tudomást szereztek erről], eljövének, hogy megfogják [és erővel elvigyék] őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van [hogy nincs magánál, extázisban / önkívületben van; hogy megzavarodott; megháborodott; hogy elvesztette az eszét]” (Márk. 3,21).

Csak a Feltámadás után hitték el, hogy Ő az, akinek mondta magát, és akkor: „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel [egy indulattal s állandóan, kitartóan, állhatatosan] foglalatosak valának [és részt vettek] az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival [testvéreivel] együtt” (Csel. 1,14)

Ján. 7,6 Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt [(kairosz): az én alkalmas, kijelölt, elrendelt időm még nincs jelen]; a ti időtök pedig mindig készen van [és nektek azonban minden idő alkalmas].

Ján. 7,7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle [és arról tanúskodom], hogy az ő cselekedetei gonoszak [(ponérosz): káros, veszélyes, ellenséges, romlást árasztók].

Ján. 7,8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be [még nem jött el].

Ján. 7,9 Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.

Ján. 7,10  Amint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.

[Más fordítás: Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre akkor ő is felment az ünnepre, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett – titokban; nem látványosan, hanem mint aki rejtőzni akar].

Ján. 7,11 A zsidók [vagyis a júdeaiak] azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő?

Ján. 7,12 És a sokaságban [tömegben] nagy zúgás [(goggüszmosz): és suttogás] vala ő miatta [és sokféle súgás-búgás volt felőle]. Némelyek azt mondják vala, hogy jó [(agathosz): becsületes, jóindulatú] ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, [nem az], hanem a népnek hitetője [(planaó): félrevezeti a népet, eltévelyíti / bűnre csábítja a tömeget].

Ján. 7,13 Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan [és nyilvánosan] ő felőle a zsidóktól [vagyis a júdeaiaktól] való félelem miatt*

*Mert a farizeusok azt mondták a népnek: „… Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot…” (Ján. 9,16).

Ján. 7,14 Már-már az ünnep közepén azonban [vagyis az ünnepi hét fele már elmúlt, amikor] felméne Jézus a templomba, és tanít vala.

Ján. 7,15 És csodálkozának a zsidók [vagyis a júdeaiak], mondván: Mimódon tudja [hogyan ismerheti] ez az írásokat, holott nem tanulta?!

Ján. 7,16 Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom [(didakhé): az én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.

Ján. 7,17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról [e tanításról], vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?

Ján. 7,18 Aki magától szól, a maga dicsőségét [(doxa): és tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét] keresi; aki pedig annak dicsőségét [(doxa): és tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét] keresi, aki küldte őt, igaz [vagyis (aléthész): igazi, valóságos] az, és nincs abban hamisság [(adikia): igazságtalanság, istentelenség, vagyis az nem Isten nélküli]*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Dicsőséget [(doxa): elismerést, tisztességet, megbecsülést, dicséretet] emberektől nem nyerek [és nem fogadok el]” (Ján. 5,41).

 „Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, (és úgy hirdetem) amint az Atya mondotta vala nékem” (Ján. 12,49-50).

„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet (az én igémet): és az a beszéd (az az ige pedig), amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem” (Ján. 14,24)

Ján. 7,19 Nem Mózes adta-é néktek a törvényt [(nomosz /héberül: Tóra/) Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki]. És senki sem teljesíti [senki sem tartja meg] közületek a törvényt [Isten útmutatását, tanítását]. Miért akartok engem megölni [miért kerestek engem halálra, miért törtök az életemre]?

Ján. 7,20 Felele a sokaság [a tömeg] és monda: Ördög van benned [(daimonion ekhó): démon, vagyis gonosz szellem vett birtokába, és tart fogva]. Ki akar téged megölni?

Ján. 7,21 Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok [egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan elámultok rajta].

Ján. 7,22 Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az ősatyáktól): és szombaton [(szabbaton): vagyis a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján is] körülmetélitek az embert.

Ján. 7,23 Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon [és érvényét ne veszítse]; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?*

*Ábrahámhoz – az ősatyához – így szólt az Úr, adva neki a szövetség örökkévaló jelét: „Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken” (1 Móz. 17,10-13).

És így folytatja István a szanhedrin előtti prédikációjában. Isten Ábrahámnak: „adta… a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát [a tizenkét ősatyát]” (Csel. 7,8).

És ezt a parancsot kapta Izráel is: „A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét” (3 Móz. 12,3)

Ján. 7,24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!*

*Hiszen a törvény – amire hivatkoznak – így hangzik: „Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt” (5 Móz. 1,17).

Bizony: „Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó” (Péld. 24,23).

Mert: „ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói” (Jak. 2,9).

Ján. 7,25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni?

Ján. 7,26 És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek [a vezetők], hogy bizony ez a Krisztus?

Ján. 7,27 De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való*

*Az Úr Jézus bármit tesz, csodálkoznek, hiszen ők tudják, hogy: „… ez amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]” (Mát. 13,55).

Az Úr Jézus feltámasztja Jairus leányát: „És (Jézus akkor) kiméne (és eltávozott) onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek (és honnan veszi ezeket)? És mely bölcsesség az, ami néki adatott, (és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak) hogy ily csodadolgok is történnek általa? Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala őbenne” (Márk. 6,1-6).

Hiszen meg van írva, hogy: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: mégis belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).

Aki olyan, mint Melkisédek (jelentése: igazság királya): „Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké” (Zsid. 7,3)

Ján. 7,28 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz [és valóságos] az, aki engem elküldött [aki engem kibocsátott], akit ti nem ismertek.

Ján. 7,29 Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok [őbenne létezem], és Ő küldött [Ő bocsátott ki] engem*

*És így folytatja az Úr Jézus: „… Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől (az Istenből) származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött (ő bocsátott ki) engem” (Ján. 8,42).

De: „… senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [és kijelenteni, leleplezni, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]” (Mát. 11,27).

És: „ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát… „ (Ján. 10,15)

Ján. 7,30 Akarják vala azért őt megfogni [és igyekeztek elfogni őt]; de senki sem veté [senki nem emelte] reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.

Ján. 7,31 A sokaság közül pedig sokan hivének ő benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több [és nagyobb] csodát azoknál, amelyeket ez tett?

Ján. 7,32 Meghallák a farizeusok [az elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja], amint a sokaság [a tömeg] ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok [vagyis papi fejedelmek], hogy fogják meg [hogy fogják el, hogy letartóztassák] őt.

Ján. 7,33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés [egy rövid] ideig még veletek [és a tiétek] vagyok, és majd ahhoz megyek, aki elküldött [aki kiküldött] engem.

Ján. 7,34 Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek].

Ján. 7,35 Mondának azért a zsidók maguk között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni [talán a görögök között lévő szórványba készül], és a görögöket tanítani?

Ján. 7,36 Micsoda beszéd ez, amelyet monda [mi az értelme annak a (logosznak): az Igének, amelyet mondott]: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek]*

*És Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy miért nem mehetnek oda a zsidók, ahol az Úr Jézus van: „… hiszen előbb már bizonyítottuk, hogy zsidók [vagyis júdeaiak] is, görögök [vagyis pogányok] is mind bűnben [azaz: céltévesztésben] vannak, [vagyis elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak]” (Róm. 3,9).

 Mert: „… az Írás mindent (és mindenkit) bűn [vagyis céltévesztés] alá rekesztett [és összezárt], hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből [vagyis Jézus Krisztus hite által] adassék a hívőknek” (Gal. 3,22).

 És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [vagyis mindenkin, és mindnyájukon] könyörüljön. [és irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most van e világ kárhoztatása (most megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

Ezért: „ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. Mert: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]. Ami testtől született, test az [ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az. Ezért: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]” (Ján. 3,3.5-7).

Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

A tanítványoknak ugyanezt mondja az Úr Jézus: „Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom” (Ján. 13,33).

„… mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,39).

Mert lehet valaki hívő, sőt vízbe is bemerítkezhetett, de ettől még nem születette újjá, ahogy erről Isten igéje beszámol. Pál apostol: „… Efézusba érkezék: és mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szent Szellemet, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy eljött volna már a Szent Szellem. Ezután megkérdezte tőlük: „Akkor hogyan merítkeztetek be? A Jánosbemerítésével - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: „János, amikorbemerített, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Mikor pedig ezt hallák, bemerítkezének az Úr Jézusnak nevében. És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,1-7)

Ján. 7,37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és [(kradzó): hangosan] kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.

Ján. 7,38 Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

Ján. 7,39 Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az őbenne hívők: mert még nem vala [még nem adatott] a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg*

*Mert: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne” (Ján. 4,14)^.

Már Ézsaiás prófétán keresztül így hív az Úr: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort (az öröm szimbóluma) és tejet (az Evangélium szimbóluma). Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket (keresményeteket) azért, ami meg nem elégíthet (amivel nem lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek (az egész életetek) kövérségben” (Ésa. 55,1-2).

„Mert vizet öntök (vizet árasztok) a szomjúhozóra, és folyóvizeket (és patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (a te utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (a sarjadékaidra). És nevekednek, mint fű között (mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál (vagy a csatornák mentén)” (Ésa. 44,3-4).

 És hogy ki az az Úr, aki aprófétákon keresztül hív, azt az Úr Jézus jelenti ki: „… aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35).

Akkor: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi (más) hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket (vagyis elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz); és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

Ő az, aki a királyiszékben ül: „És monda az, aki a királyiszéken (vagyis a trónuson) ül vala: Ímé mindent újjá teszek (és mindent újjáteremtek). És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett (megtörtént). Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel. 21,5-6).

És amikor ez megtörténik: „És azon a napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészük a napkeleti tenger felé, felerészük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz” (Zak. 14,8).

János apostol látomásában: „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki (mert trónusából ered)” (Jel. 22,1).

„És a Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki (csak) hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22,17).

„És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).

„Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem” (Ésa. 35,6-7).

És: „Kopasz hegyeken folyókat nyitok (és fakasztok) és a rónák közepén (a völgyek mélyén) forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá (Ésa. 41,18)

Ján. 7,40 Sokan azért a sokaság közül [a tömegből], amint hallák e beszédet [ezt a (logoszt): Igét], ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.

Ján. 7,41 Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából [jelentése: a pogányok körzete] jön el a Krisztus?

Ján. 7,42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből [jelentése: kenyér háza], ama városból [abból a faluból] jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?

Ján. 7,43 Hasonlás lőn [és támadt] azért [(szkhiszma): szakadás, és megosztottság támadt tehát] őmiatta a sokaságban [a tömegben]*

*Amikor megkérdezi Heródes az írástudókat, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak: „Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben (jelentése: dicsőítve lesz a kenyér / Ige háza). Mert így írta [jövendölte] vala meg a próféta: És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb [legjelentéktelenebb] Júda fejedelmi [vezető] városai között: mert belőled származik [belőled támad, és jön majd elő] a fejedelem [az Uralkodó], aki legeltetni [kormányozni; pásztorként terelgetni] fogja az én népemet, az Izráelt” (Mát. 2,5-6).

És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2)

Mert: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11).

Mert: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli (//ki//válogatja, elkülöníti, kiválasztja; kiemeli) a gyöngéket (a szerény, alázatos, nyomorult, megalázottat), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével (a logosszal=Igével), és ajkai lehével (pneuma: Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5).

És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

 A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák beteljesedését: „Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e (származhat-e) valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!” (Ján. 1,46-47)

Már Mózesen kereztül így hangzott az ígéret: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjukfiai közül, olyat, mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki” (5 Móz. 18,15.18).

Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így szólva:  „És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24)

És a feltámadott Úr kijelentése: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása (sarja)…” (Jel. 22,16)

Ján. 7,44 Némelyek pedig közűlük akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.

Ján. 7,45 Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz [vagyis a papi fejedelmekhez] és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?

Ján. 7,46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott [és úgy nem beszélt], mint ez az ember!

Ján. 7,47 Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve [titeket is megtévesztett; félrevezetett, ti is el vagytok tévelyítve]?

Ján. 7,48 Vajjon a főemberek [a vezetők, az elöljárók] vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?

Ján. 7,49 De ez a sokaság [csak ez a csőcselék], amely nem ismeri a törvényt, átkozott [átok alatt van]*

*Mert a törvény kimondta, hogy: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

Ján. 7,50 Monda nékik Nikodémus [jelentése: diadalmas a népe között; Szanhedrin-tag], aki éjjel ment vala őhozzá, aki egy vala azok közül:

Ján. 7,51 Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é [vagyis elítéli-e] az embert, ha előbb ki nem hallgatja, és nem tudja, hogy mit cselekszik*

*Mert a törvény kimondta, hogy ha valaki: „… elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam. És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd (és jól vizsgáld meg). És hogyha (valóban) igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben.

 Ha megfoghatatlan (és bonyolult) valami előtted, amikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened. És menj be a Lévita-papokhoz és a bíróhoz, aki lesz majd abban az időben. És kérdezd meg őket, és ők tudtul adják néked az ítéletmondást. És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, amelyet tudtul adnak néked azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. És vigyázz, hogy mind a szerint cselekedjél, amint tanítanak téged. A törvény szerint cselekedjél, amelyre tanítanak téged, és az ítélet szerint, amelyet mondanak néked; el ne hajolj attól a mondástól, amelyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra” (5 Móz. 17,3-4.8-11).

„És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindazt, amit tennetek kell” (5 Móz. 1,16-18).

Ján. 7,52 Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus [vagyis a pogányok körzetéből] vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából [vagyis a pogányok körzetéből] nem támadt próféta*

*De nem vizsgálták meg az Úr Jézus ügyét, hiszen Jónás próféta Gáth-Kéferből (vagyis Galileából) való volt. Így szól erről Isten Igéje. Az abban az időben lévő király: „… szerezte vissza az Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólott volt az ő szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, aki Gáth-Kéferből való (vagyis galileai származású) volt” (2 Kir. 14,25)

Ján. 7,53 És mindnyájan haza menének [vagyis mindnyájuk hazatért a maga otthonába].