János evangélium 7. fejezet: Az élő víz igérete (szerkesztett)

Ján. 7,1 És ezek után Galileában [jelentése: a pogányok körzete] jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék [vagyis mert a zsidók halálra keresték, és az életére törtek].

Ján. 7,2 Közel vala pedig a zsidók [a júdeabeliek] ünnepe, a sátoros ünnep [azaz a lombsátorok ünnepe].

Ján. 7,3 Mondának azért néki az ő atyjafiai [a testvérei]: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák [és megfigyelhessék, megvizsgálhassák, ellenőrízhessék, és megítélhessék] a te dolgaidat [(ergon): a te tevékenységedet], amelyeket cselekszel.

Ján. 7,4 Mert senki sem cselekszik [ilyesmit] titkon [(krüptosz krüphaiosz): titokban, és rejtekben] semmit, aki maga ismeretessé akar lenni [aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt]. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak [(phaneroó): tedd láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté magadat a világ előtt].

Ján. 7,5 Mert az ő atyjafiai [a testvérei] sem hittek benne.

Ján. 7,6 Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt [(kairosz): az én alkalmas, kijelölt, elrendelt időm még nincs jelen]; a ti időtök pedig mindig készen van [és nektek azonban minden idő alkalmas].

Ján. 7,7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle [és arról tanúskodom], hogy az ő cselekedetei gonoszak [(ponérosz): káros, veszélyes, ellenséges, romlást árasztók].

Ján. 7,8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be [még nem jött el].

Ján. 7,9 Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.

Ján. 7,10  Amint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon. [Más fordítás: Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre akkor ő is felment az ünnepre, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett – titokban; nem látványosan, hanem mint aki rejtőzni akar].

Ján. 7,11 A zsidók [vagyis a júdeaiak] azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő?

Ján. 7,12 És a sokaságban [tömegben] nagy zúgás [(goggüszmosz): és suttogás] vala ő miatta [és sokféle súgás-búgás volt felőle]. Némelyek azt mondják vala, hogy jó [(agathosz): becsületes, jóindulatú] ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, [nem az], hanem a népnek hitetője [(planaó): félrevezeti a népet, eltévelyíti / bűnre csábítja a tömeget].

Ján. 7,13 Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan [és nyilvánosan] ő felőle a zsidóktól [vagyis a júdeaiaktól] való félelem miatt.

Ján. 7,14 Már-már az ünnep közepén azonban [vagyis az ünnepi hét fele már elmúlt, amikor] felméne Jézus a templomba, és tanít vala.

Ján. 7,15 És csodálkozának a zsidók [vagyis a júdeaiak], mondván: Mimódon tudja [hogyan ismerheti] ez az írásokat, holott nem tanulta?!

Ján. 7,16 Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom [(didakhé): az én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.

Ján. 7,17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról [e tanításról], vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?

Ján. 7,18 Aki magától szól, a maga dicsőségét [(doxa): és tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét] keresi; aki pedig annak dicsőségét [(doxa): és tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét] keresi, aki küldte őt, igaz [vagyis (aléthész): igazi, valóságos] az, és nincs abban hamisság [(adikia): igazságtalanság, istentelenség, vagyis az nem Isten nélküli].

Ján. 7,19 Nem Mózes adta-é néktek a törvényt [(nomosz /héberül: Tóra/) Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki]. És senki sem teljesíti [senki sem tartja meg] közületek a törvényt [Isten útmutatását, tanítását]. Miért akartok engem megölni [miért kerestek engem halálra, miért törtök az életemre]?

Ján. 7,20 Felele a sokaság [a tömeg] és monda: Ördög van benned [(daimonion ekhó): démon, vagyis gonosz szellem vett birtokába, és tart fogva]. Ki akar téged megölni?

Ján. 7,21 Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok [egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan elámultok rajta].

Ján. 7,22 Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az ősatyáktól): és szombaton [(szabbaton): vagyis a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján is] körülmetélitek az embert.

Ján. 7,23 Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon [és érvényét ne veszítse]; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?.

Ján. 7,24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!.

Ján. 7,25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni?

Ján. 7,26 És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek [a vezetők], hogy bizony ez a Krisztus?

Ján. 7,27 De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.

Ján. 7,28 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz [és valóságos] az, aki engem elküldött [aki engem kibocsátott], akit ti nem ismertek.

Ján. 7,29 Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok [őbenne létezem], és Ő küldött [Ő bocsátott ki] engem.

Ján. 7,30 Akarják vala azért őt megfogni [és igyekeztek elfogni őt]; de senki sem veté [senki nem emelte] reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.

Ján. 7,31 A sokaság közül pedig sokan hivének ő benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több [és nagyobb] csodát azoknál, amelyeket ez tett?

Ján. 7,32 Meghallák a farizeusok [az elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja], amint a sokaság [a tömeg] ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok [vagyis papi fejedelmek], hogy fogják meg [hogy fogják el, hogy letartóztassák] őt.

Ján. 7,33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés [egy rövid] ideig még veletek [és a tiétek] vagyok, és majd ahhoz megyek, aki elküldött [aki kiküldött] engem.

Ján. 7,34 Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek].

Ján. 7,35 Mondának azért a zsidók maguk között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni [talán a görögök között lévő szórványba készül], és a görögöket tanítani?

Ján. 7,36 Micsoda beszéd ez, amelyet monda [mi az értelme annak a (logosznak): az Igének, amelyet mondott]: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek].

Ján. 7,37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és [(kradzó): hangosan] kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.

Ján. 7,38 Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

Ján. 7,39 Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az őbenne hívők: mert még nem vala [még nem adatott] a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.

Ján. 7,40 Sokan azért a sokaság közül [a tömegből], amint hallák e beszédet [ezt a (logoszt): Igét], ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.

Ján. 7,41 Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából [jelentése: a pogányok körzete] jön el a Krisztus?

Ján. 7,42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből [jelentése: kenyér háza], ama városból [abból a faluból] jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?

Ján. 7,43 Hasonlás lőn [és támadt] azért [(szkhiszma): szakadás, és megosztottság támadt tehát] őmiatta a sokaságban [a tömegben].

Ján. 7,44 Némelyek pedig közűlük akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.

Ján. 7,45 Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz [vagyis a papi fejedelmekhez] és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?

Ján. 7,46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott [és úgy nem beszélt], mint ez az ember!

Ján. 7,47 Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve [titeket is megtévesztett; félrevezetett, ti is el vagytok tévelyítve]?

Ján. 7,48 Vajjon a főemberek [a vezetők, az elöljárók] vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?

Ján. 7,49 De ez a sokaság [csak ez a csőcselék], amely nem ismeri a törvényt, átkozott [átok alatt van].

Ján. 7,50 Monda nékik Nikodémus [jelentése: diadalmas a népe között; Szanhedrin-tag], aki éjjel ment vala őhozzá, aki egy vala azok közül:

Ján. 7,51 Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é [vagyis elítéli-e] az embert, ha előbb ki nem hallgatja, és nem tudja, hogy mit cselekszik.

Ján. 7,52 Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus [vagyis a pogányok körzetéből] vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából [vagyis a pogányok körzetéből] nem támadt próféta.

Ján. 7,53 És mindnyájan haza menének [vagyis mindnyájuk hazatért a maga otthonába].