„Mert a mi Istenben
láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ
teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők
menthetetlenek.”
(Rómabeliekhez írt levél 1.
fejezet 20. vers)
Mondd, te mit látsz ebben a
világban, mikor kinyitod a szemed? Már megint egy fárasztó hétköznap terheit?
Sok rosszat? Szenvedést? Pusztulást? Elmúlást?
Persze hazudnák, ha azt
mondanám, hogy rosszul látod, hogy ilyen nincs. Csakhogy bármennyire is
erőtlennek érzed magad, bármennyire is megromlott a föld, Isten ma is rengeteg
csodájával találkozhatsz.
S rajtad áll, mit kezdesz
ezekkel a csodákkal. Lerombolod őket, panaszkodásoddal másoktól is ellopod ezek
örömét. Vagy mint Pál írja, Isten helyett elkezded őket imádni.
„az örökkévaló Istennek
dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú
állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával” (1:23)
Vagy mindezekből megérted
végre, saját erődből nem tudsz megváltozni, legjobb tudásod ellenére nem tudod
bűnös életmódod által megrontott földet ismét édenkertté varázsolni.
ÉS felkiáltasz: „Óh én
nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (7:24)
Ha így teszel, Ő válaszol,
válasza pedig nyilvánvaló:
Ismerd fel Teremtődet, a
megoldást, mely Egyedül Krisztus!
Kitől „sem halál, sem élet,
sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem
következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem
szakaszthat el” (8:38-39)
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/isten-es-teremtett-vilag.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.