Ige: A reménységről

 „Áldott [imádni való] az Isten, azaz a mi Urunk Jézus Krisztusnak [Istene és] Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint [az ő nagy könyörületességéből, gyengéd, szerető irgalmából] újonnan szült minket élő reménységre [vagyis az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” reménységre] Jézus Krisztusnak a halálból [a halottak közül] való feltámadása által (feltámadásán keresztül)

 [Arra az el nem múló] romolhatatlan, szeplőtelen [mocsoktalan, makulátlan, be nem szennyezett] és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva [megőrizve] számunkra.

[Más fordítás: Most tehát reménységgel várjuk azokat az áldásokat, amiket Isten készített nekünk, a gyermekeinek. Ezeket az áldásokat semmi sem teheti tönkre, soha meg nem fakulnak, sem nem veszítenek az értékükből, mert a Mennyben őrzik őket a számotokra]” (1 Pét. 1,3-4)

És így folytatódik a kijelentés: „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, vagyis az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket [és aki kife­jezte a szeretetét irántatok] és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg”

Vigasztalja meg [bátorítsa fel és szilárdítsa meg] a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban [logoszban: Igében] és jó cselekedetben [minden jó munkában és beszédben]” (2 Thess. 2,16-17).

„Az Ő akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami [mintegy első] zsengéje legyünk. [Más fordítás: Az Ő szándéka hozott létre, akarattal hívott minket életre a valóság szavával, az Igével] (Jak. 1,18).

 Azokat: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtünk” (Ján. 1,13).

 És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Mert azt mondja az Úr: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29).

 „Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész): működő, tevékeny, hatékony;  élő energia), és élesebb  (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat  (diikneomai: keresztül eljut, áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek  (harmosz: ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmas); a gondolatokat és a szívnek indulatait  (ennoia: gondolat, nézet, vélemény, gondolkodás) (szándékait)” (Zsid. 4,12).

 Az újjászülő beszéd (ige) pedig: „…az igazság (valóság, az ami megfelel a tényeknek) beszéde (logoszában, igéjében), mely az Evangélium” (Kol. 1,5).

 „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).

És: „Nem az igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; (Tit. 3,5-6).

 Az Úr Jézus kijelentése az újjászületés szükségességéről: „… ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. … Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,3.5).

 És mindazok újjászületve szentek lesznek, akik az első zsengék beszédét – igéjét – hallják, és befogadják: „Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [a hajtás, a sarj] is azok” (Róm. 11,16)

 De most még. „…reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény]. Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással [állhatatosan, örömteli (vagy reményteljes) tűréssel,és  kitartással] békességes tűréssel [türelemmel] várjuk” (Róm. 8,24-25).

 „Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,7).

A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24).

Ezt az Evangélium jelenti ki: „A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság [(alétheia): valóság=Ige] beszédében [(logosz): Isten Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]” (Kol. 1,5).

 „Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte” (Tit. 1,2).

Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7).

És: „Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki alkalmasakká [feljogosított; méltókká; képessé] tett minket a szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban;

[Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben]” (Kol. 1,12).