Ige: A kísértésről

 „Teljes [és nagy] örömnek [vagyis: jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek] tartsátok, atyámfiai [testvéreim], mikor [(hotan): és valahányszor] különféle [(poikilosz): vagyis sokféle és változatos, bonyolult] kísértésekbe estek [(peiraszmosz): mikor megpróbálnak elcsábítani (bűnre, vagyis céltévesztésre].

[Más fordítás: Nagy örömnek tartsátok testvéreim, valahányszor kísértésbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által]^* (Jak. 1,2)

Az Úr Jézus kijelenti a kísértés módját: „Boldogok, akik háborúságot [vagyis: üldözést] szenvednek [vagy akiket zaklatnak /követnek/ megfigyelnek/ leírnak/ sőt: akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény/ a bíróság előtt vádolnak] az igazságért [a megigazulás, az igazzá válás miatt]: mert övék a mennyeknek országa [a mennyeknek királysága; királyi uralma].

És így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek (kiközösítenek), és szidalmaznak (gyaláznak) titeket, és kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt (mint gonosz nevet), az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek (mert ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23).

Tehát: Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]” (Mát. 5,10-11).

De aki mindvégig állhatatos marad (és kitart), az üdvözül (vagyis megmenekül)” (Mát. 24,13).

És az apostol is így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok káromolnak (becsmérelnek; tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14).

Tehát: „… ha szenvedtek (vagy szenvednetek kellene) is az igazságért (a megigazulás miatt), boldogok (a legteljesebb mértékben szerencsések, és áldottak) vagytok. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek (és a tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, “fóbia” ne fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek. (és nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel)” (1Pét 3:14).

Mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való (tulajdonul lefoglalt, megvásárolt, megmentett) nép vagytok. Hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (dicsőségét és nagy tetteit), aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pét 2:9).

És az apostol így folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (és kegyelem az), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (és sérelmeket) méltatlanul (és igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibáitok miatt kapott verést)? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél (az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20).

És az apostol így folytatja:  „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).

„De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz [és megvéd; megoltalmaz; megóv] a gonosztól [és a rossztól]” (2 Thess. 3,3).

Mert: „… Isten hatalma őriz (-egy helyőrséggel-, és megvéd) hit által az üdvösségre (és a megmenekülésre), amely készen van (készen vár), hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen (és lelepleződjék). Amelyben örvendeztek (és ujjongtok), noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között (a sokféle, sokrétű kísértés miatt és a gonoszság megtapasztalása által)” (1Pét 1,5-6).

Ezért: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (pontosabban kísértés, provokáció által, és) végett támadt köztetek (és amelyen át kell jutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (és fordulna elő) veletek. Sőt, amennyiben részetek van (és személyes közösséget vállaltok, és részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek (legyetek vidámak), hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradó boldogságban ujjongjatok) és örvendezhessetek” (1Pét 4,12-13).

A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították (előhívták) az apostolokat, megveretvén (őket, azután), megparancsolták (nekik), hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el (és távoztak el) a (nagy)tanács (színe) elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek (és gyalázatot szenvedjenek). És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg (és nem hagytak fel) tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42)