Hit és képzelet (1)

Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott." (Jeremiás 23:16)

Amikor az álmokról van szó, sok ember furcsa képzetekbe ringatja magát. Az a mondás, hogy: Ha hiszel benne, elérheted", egyszerûen nem igaz. Csaknem minden gyerek álmodik arról, hogy repüljön, mint a madár, de ez nem fog megtörténni, bármennyire erõsen képzeli is.

Láttál már tehetségkutató mûsorokat? Néhány versenyzõnek fogalma sincs a saját képességeirõl. Hamisan énekelnek, sikítoznak, ordítanak és üvöltenek. Amikor pedig a zsûri azt mondja nekik, hogy nem voltak elég jók, ezek az önjelölt sztárok dührohamot kapnak, és ezt mondják: Ez csak a te véleményed. Én nagyszerû vagyok."

Mindannyiunknak szükségünk van a valóságérzékünk ellenõrzésére. A hit nem fantáziavilág. Nem az akaraterõ diadala. Nem szerencsét remélõ hozzáállás. Azok az emberek, akik így gondolkodnak, azt hiszik, hogy ha valahogy sikerül a megfelelõ idõben a megfelelõ helyen lenniük, ha megvannak a megfelelõ összeköttetéseik, akkor, hipp-hopp, ábrándjuk máris valósággá válik! Nem lenne jó, ha ilyen könnyû lenne? De nem az.

Ralph Waldo Emerson mondta: A sekélyes emberek hisznek a szerencsében... az erõs emberek az ok-okozat törvényében hisznek."

Amikor Isten egy álommal ajándékoz meg, hitre van szükséged ahhoz, hogy valóra váltsd. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, a következõ: Istentõl való az álmom?" Ha igen, akkor megvan minden szükséges ajándékod és tehetséged a megvalósításához. Aminek pedig még híjával vagy, azt Isten biztosítani fogja hozzáadott kapcsolatokkal és forrásokkal.

A képzeletbeli álomkép kergetésével az a probléma, hogy amíg ezt teszed, nem teljesíted be azt az álmot, amit Istentõl kaptál.

www.maiige.hu