Flaisz Endre - Az okkultizmus következményei

Az okkult démonok befolyásának első és legnyilvánvalóbb következménye az, hogy az ember közömbössé válik az Úr dolgai iránt, és elidegenedik Istentől. Ennek az az oka, hogy az okkult szellemi befolyás eloltja az ember szellemében az ismeretlen iránti szomjúságot, amit Isten elsősorban az Ő keresése és megismerése végett helyezett az ember bensőjébe. Jól megfogalmazza ezt az életérzést a 137. zsoltár: „Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékeztünk. A fűzfákra függesztettük hárfáinkat, mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: énekeljetek nekünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnénk az Úrnak énekét idegen földön?” (Zsolt 137:1-4) Vagyis amikor az ember filmeken vagy más csatornákon keresztül okkult szellemek befolyása alá kerül, nincs kedve keresni vagy dicsérni az Urat, hanem úgy érzi, hogy Isten valahol nagyon távol van tőle. Ez az érdektelenség, közömbösség, fásultság Isten dolgaival kapcsolatban a leggyakrabban okkult szellemek befolyását mutatja egy ember élete felett. 

Az okkultizmus második következménye az, hogy az ember természetes élete ki lesz szolgáltatva különböző káreseményeknek, mint amilyen például a betörés vagy a közlekedési baleset. Amikor például Izrael a bírák idejében elhagyta az Urat, és helyette a Baálnak és az Aserának szolgált, a Biblia arról számol be, hogy az Úr ragadozók kezébe adta őket. Ezért nagyon fontos megállnunk, ha romlást látunk az életünkben, és meg kell vizsgálnunk, hogy miért távozott el rólunk a védelem. A materialista emberek az őket ért károkat általában természetes körülményekre vezetik vissza. A Bibliában viszont azt látjuk, hogy ha az embereket valamilyen anyagi természetű kár érte, annak szinte mindig valamilyen szellemi előzménye volt. Mégpedig a leggyakrabban okkult bűnök idézték elő, hogy eltávozott róluk a természetfeletti védelem. Az ilyen esetekben a csapást nem közvetlenül Isten büntetéseként kell felfogni, hanem sokkal inkább gonosz szellemek rombolásaként, akik az isteni védelem eltávozását kihasználva azonnal kimutatták a foguk fehérét.

Az okkultizmus harmadik következménye a Biblia szerint a háborús vereség. A Bírák könyvéből tudjuk, hogy Izrael visszatérő okkultizmusa következtében a zsidóság újra meg újra elveszítette nemzeti függetlenségét. Ha viszont Izrael bálványimádása ilyen következményeket vont maga után a nemzet függetlenségét illetően, semmi okunk arra, hogy saját nemzetünk történelmi múltjának értelmezésében figyelmen kívül hagyjuk a magyarok bálványimádását és Mária-imádását, amely a Biblia szempontjából szintén vallásos színezetű okkultizmusnak minősül.

Az okkultizmus negyedik következménye a korai halál. A Bibliában található számos példa közül gondoljunk csak Saul király esetére, aki az előtte álló katonai konfliktus megoldása érdekében okkult erőhöz próbált folyamodni, és egy jövendőmondó asszonyhoz ment segítségért. Ennek azután az lett a közismert következménye, hogy a következő napon a csatában elveszítette az életét.

Emellett az okkultizmus harmad- vagy negyedízig elható generációs átkot is eredményez, ami azt jelenti, hogy Isten a szellemi paráznaság mélységével arányosan több generációra is elfordulhat valamilyen területen attól a családtól, amelyben az okkult bűnöket elkövették. Így volt ez

Jeroboám király életében is, aki politikai sikerei érdekében az egész Izraelt belevitte az okkultizmusba. Ennek következtében azonban eltávozott a családjáról Isten természetfeletti védelme, majd a gyermeke megbetegedett és meghalt. „Ebben az időben megbetegedett Abija, a Jeroboám fia. És monda Jeroboám az ő feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Íme ott van Ahija próféta… ő majd megmondja neked, mi történik a gyermekkel… De amikor meghallotta Ahija az ő lábainak zörejét, amint az ajtóhoz közelgete, monda: miért tetteted magadat másnak?… kelj fel, és menj haza, mert amint belépsz a városba, meghal a gyermek” (1Kir 14). Ez a történet jól mutatja, hogy az a személy, aki okkult erőkhöz adja magát, nem csupán a saját maga romlását idézi elő, hanem a családját, sőt az utódait is kiszolgáltatja irgalmat nem ismerő sátáni erőknek.

Végezetül az okkultizmus hatodik következménye az éhség és a szegénység. Gondoljunk csak arra, hogy milyen szárazságot idézett elő Akháb és Jézabel okkultizmusa Izrael földjén. A megoldás ezúttal is az okkultizmusból való teljes megtérés és az okkult sátáni erőktől való elszakadás lett volna.