Készítette: Molnár Mária
Virágok lélegzésével,
kalászok könnyével, madarak reggeli énekével, fölszálló füst ezüstfátyolával is
FELEMELEM HOZZÁD LELKEM SZAVÁT, ÉN URAM, ISTENEM,
AKINEK KEZE BETÖLT MINDENEKET
AZ Ő ÁLDÁSÁVAL.
Akit köszönt a búzavirágok
lélegzése, a föld párája, a pitypalattyok vetése.
AKIT ILLET ITT MINDEN
DICSÉRET ÉS DICSŐSÉG,
akinek láthatatlan keze
igazgatta a búzaszálat attól kezdve, hogy kizöldült a mag a FÖLD MELEG SZÍVÉN.
Aki vigyázott rá, hogy kősziklára
ne hulljon a mag, hogy az ég madarai ki ne szedjék , hogy a mezők vad füvei el
ne egyék, igyák előle a nap világát és az egek harmatát.
Egész esztendőn keresztül
szütelen magasztal TÉGED AZ EMBERI SZÍV, - KELETTŐL NYUGATIG, - NAPTÁMADATTÓL NAPÁLDOZATÁIG, - mert mikor egyik szögletében
aratnak, a másikban vetnek a FÖLDNEK, s egyszerre készítesz magadnak dicséretet
az ekevas nyikorgásából és a kasza pengéséből, a megvető verejtékéből, akitől
fogant a föld méhe, és az anya örömkönnyéből, amely ráperdült az ÚJ KENYÉRE,
MIKOR AZ ELSŐ KARAJT SZEGI BELŐLE GYERMEKÉNEK.
Szüntelenül magasztaljanak
TÉGED a FÖLD SZÉPSÉGEI és erői, az EMBEREK SZÍVÉVEL EGYÜTT, a Te örök
dicsőségedre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.