Dr-Kováts György: ÍGÉRET – 2.

Zsolt 33,18-19. Ámde az Úr SZEMMEL TARTJA az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, hogy KIMENTSE lelküket a halálból, és az éhségben [is] ELTARTSA őket.

Gondolod, hogy ez csak az Ószövetségi Istenfélők számára volt ígéret?

Tudod, sokan elrabolják a reménységet a mai hívő testvérektől azzal, hogy azt mondják: „Ez csak az Ószövetségben volt igaz. Mára már nem vonatkozik. Mára már csak ’szellemi értelemben’ érvényesek az Ószövetség ígéretei.”

Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogyan lehetne „JOBB” az Újszövetség, mint az Ószövetség, ha az élő Isten KEVÉSBÉ gondoskodna azokról, akik az Úr Jézus megváltottjaiként tartoznak Hozzá, mint azokról, akik még nem ismerték a megváltást? Pedig az Ige azt mondja, hogy az Újszövetség JOBB (!) ígéretek alapján köttetett.

Zsid 8:6 Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel JOBB szövetségnek közbenjárója, amely JOBB ígéretek alapján köttetett.

És még azt is mondja: „Mert Istennek VALAMENNYI (mai szóval: „összes” – amennyi csak van – „hoszosz” a görögben) ÍGÉRETE Őbenne (az Úr Jézus Krisztusban) lett IGENNÉ és Őbenne lett ÁMENNÉ az Isten dicsőségére miáltalunk.” (2Kor 1,20.)

Erre nem tudok mást mondani, csak ezt:

Dicsőség legyen Neked, Uram, aki Tegnap és Ma és Mindörökké Ugyanaz maradsz, és nem hagyod a Tiéidet reménység nélkül, nem hagyod, hogy szemed fényei elvesszenek, félelemnek, depressziónak, kilátástalanságnak legyenek kiszolgáltatva. Köszönöm, hogy jó Apuka vagy, Aki szereted a Tiéidet, szereted, és gondoskodsz felőlük. Köszönöm, hogy rengeteg tartalékod van, megszámlálhatatlan módon és forrásból tudsz segíteni nekik, minden földrészen, minden korszakban, minden helyzetben. Ha kell, holló útján, ha kell, mannával, ha kell, ellenségei zsákmányával, s ha kell, megszaporított kenyerekkel. Nem rövidült meg a Te kezed, és nem változtattál soha Szavaidon. Köszönöm Uram, köszönöm a Te hűségedet. Ámen.