"Míg a világosságotok
megvan, higgyetek a világosságban" (Jn 12,36).
Mindnyájunknak vannak olyan
pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. Ilyenkor így
szólunk: "Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen
lehetnék!" Ezt senki sem kívánja tőlünk. Ezek a mély meglátások
pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. Sokan
hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett
lelkiállapotban. Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit
emelkedett pillanatokban láttunk meg.
Ne engedd a magasztos
pillanatokban született érzéseket elpárologni! Szellemiképpen értve ne rakd fel
lábadat a kandalló párkányára, mondván: "Milyen nagyszerű ilyen
lelkiállapotban lenni!" Cselekedj azonnal, tégy valamit, ha másért nem,
csak azért, mert legszívesebben nem tennéd meg. Ha Isten az imaórán megmutatott
neked valami tennivalót, ne mondd: "Majd megteszem". Tedd meg
azonnal! Ragadd galléron magad, rázd le a beléd evődött lustaságot! Az
emelkedett pillanatok utáni vágyódás mögött mindig lustaság húzódik meg. Arról
beszélünk, hogyan juthatnánk fel újra a magaslatokra. Meg kell tanulnunk a
szürke hétköznapokban életté formálni azt, amit a megdicsőülés hegyén láttunk.
Ne add meg magad, ha kudarcot
vallottál; próbáld újra, láss hozzá újra! Égesd fel a hidakat magad mögött és
ezzel a tetteddel szolgáltasd ki magad újra Istennek. Döntéseidet ne
vizsgálgasd utólag: de vigyázz, hogy a magasztos órák világosságában dönts.
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.