A SZERETET SZEMÉVEL

1 Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt,

hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a
szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. 2 Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy
üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az
ÚRnak. 3 De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra
adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! 4 És úgy
tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett
Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés
szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy
áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek
velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta
őket az áldozati lakomára. 6 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot,
ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. 7 De
az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes
növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember.
Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a
szívben van. 8 Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel
elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 9 Azután Sammát vezette
oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 10 Így vezette oda
Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket
nem választotta az ÚR. 11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad
itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat
őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide,
mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 12 Üzent tehát neki, és
elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt.
Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13 Sámuel pedig
fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az
ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig
elindult, és elment Rámába. 1Sám 16,1-13.

                        A SZERETET SZEMÉVEL

       De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes
növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)


       Édesanyámmal és ötéves fiammal egyik délután elmentünk ügyet intézni.
Kihasználtuk az időt, és pizzát ettünk ebédre. Aztán mikor befejeztük, és útban voltunk autónkhoz, azt mondtam anyukámnak és kisfiamnak, hogy várjanak meg az utca sarkán lévő padon, mivel édesanyám cukorbetegsége miatt csak lassan tud járni. Mikor visszaértem az autóval, anyukám nevetett. Megkérdeztem, mi történt. Mire ő elmondta, hogy ahogy itt üldögéltek egy nő közeledett feléjük, hogy pénzt adjon nekik.

       Elnézve anyukámat a sarkon bottal, sötét szemüveggel, műanyag bögrével
a kezében, kisgyerekkel az oldalán: ez volt számára a tipikus kép a kéregetőről. Később megállapítottuk, milyen könnyű rossz következtetést levonni abból, amit látunk.

       Sámuel próféta azt gondolta, hogy Jesse fia, Eliáb Isten király-jelöltje; Eliáb úgy nézett ki. De nem ő volt az igazi. Amit Isten keres bennünk, teljesen különbözik attól, amit gyakran mi keresünk a másikban. Mindazonáltal Isten segítségével a szeretet szemeivel nézhetünk egymásra, hogy meglássuk azokat az értékeket, amelyeket Isten lát.

Imádság: Nyisd meg szemünket, drága Istenünk, hogy azt nézzük, amit
te; nem a külsőt, hanem a szívet. Ámen.
       

Szeretet által látjuk meg, amit Isten akar.

 Yessenia Rosalía Acosta (Santo Domingo, Dominika)

http://csendespercek.hu