Nyugodjék békében!
Ma egy szeretett barátunk elvesztését siratjuk: Józan Ész, aki sok
éven át volt közöttünk.
Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már
régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.
Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint
"dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett"
és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel
aranyat, aki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok
érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én
vagyok a hibás".
Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a
takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a
felnőtt dirigál") szerint élt.
Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor fura szabályokat
kezdtek alkalmazni: jelentéseket egy hatéves kisfiúról, akit szexuális
zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról,
akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot
áruló társukat, és a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő
elbocsátása csak rontott az állapotán.
Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért
támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a
szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.
Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett
beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy
gyereket naptejjel, de tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy
diák drogozott, egy diáklány teherbe esett, (pláne ha abortuszt akart
csináltatni).
Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat
nevetség tárgyává vált, némely "egyház" üzletté aljasult, és amikor a
bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.
Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember
már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a
tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és ha egy rendőr megöl egy
bűnözőt, (még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt,) azonnal eljárás
indul ellene aránytalan védekezés miatt.
Józan Ész halálát megelőzte szüleié: az Igazságé és a Bizalomé, a
feleségéé: a Bölcsességé, a lányaiké: a Felelősségé és a
Törvényességé, a fiuké: az Ésszerűségé.
De élnek szörnyű mostohatestvérei: Hívják az ügyvédemet, Nem én
voltam, Ne szólj bele, és a Társadalom áldozata vagyok.
Nem vagyunk sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen fogták fel, hogy elment.
Ma egy szeretett barátunk elvesztését siratjuk: Józan Ész, aki sok
éven át volt közöttünk.
Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már
régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.
Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint
"dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett"
és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel
aranyat, aki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok
érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én
vagyok a hibás".
Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a
takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a
felnőtt dirigál") szerint élt.
Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor fura szabályokat
kezdtek alkalmazni: jelentéseket egy hatéves kisfiúról, akit szexuális
zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról,
akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot
áruló társukat, és a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő
elbocsátása csak rontott az állapotán.
Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért
támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a
szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.
Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett
beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy
gyereket naptejjel, de tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy
diák drogozott, egy diáklány teherbe esett, (pláne ha abortuszt akart
csináltatni).
Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat
nevetség tárgyává vált, némely "egyház" üzletté aljasult, és amikor a
bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.
Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember
már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a
tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és ha egy rendőr megöl egy
bűnözőt, (még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt,) azonnal eljárás
indul ellene aránytalan védekezés miatt.
Józan Ész halálát megelőzte szüleié: az Igazságé és a Bizalomé, a
feleségéé: a Bölcsességé, a lányaiké: a Felelősségé és a
Törvényességé, a fiuké: az Ésszerűségé.
De élnek szörnyű mostohatestvérei: Hívják az ügyvédemet, Nem én
voltam, Ne szólj bele, és a Társadalom áldozata vagyok.
Nem vagyunk sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen fogták fel, hogy elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.