"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat
megtartsátok" (Jn 14,15).
Urunk nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan
megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítő eszközt arra,
hogy megértesse velünk. A vele való szellemi egységünk alapján kell
engedelmeskednünk. Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig
elébe tette: "HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd. "Ha
valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24), "adja
át nekem a magához való jogát." Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkről
beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért beszél
olyan keményen (Lk 14,26). Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül,
aki mondta.
Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém
állítja az Ő álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten
alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Ő mond. Ha bizonytalankodom, ez
azért van, mert más valakit szeretek - magamat. Jézus Krisztus nem segít, hogy
engedelmeskedjem. Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem,
betöltöm szellemi rendeltetésemet. Személyes életem teli lehet kicsi
kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak,
ezek olyanok lesznek, mint a tűszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára,
és vele szemtől szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren
meg ezren nyertek áldást. Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már
eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtő erő. Ha engedelmeskedem Jézus
Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert
az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Napi áhitat: Chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.