Attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet
elvesztheti a gyehennában.
(Máté 10, 28)
A világ könnyelmû gyermekei tréfát ûznek a kárhozatból; az
istenfélelem eltûnõben van az emberek között. Ennek egyik elszomorító jele az,
hogy a kárhozat sokak elõtt nem létezõnek tûnik fel, másoknak pedig egyenesen
nevetség tárgya. Isten gyermekei azonban tudják, hogy van kárhozat és van
pokol. Hisznek Isten Fia szavának, aki a láthatatlan világból jött el közénk és
pontos betekintése van a menny és pokol dolgaiba. Milyen élesen és nyomatékosan
állítja elénk Jézus a kárhozat borzalmait (Márk 9, 43-48)! Isten gyermekei
tudják, hogy van pokol, mert aki egyszer komoly bûnbánaton ment át, az szinte
maga is alászállt a poklokra. Felismerte az Istentõl való elhagyatottság
irtózatos voltát és remeg attól, hogy örök elvettetés lehet része. Az Isten
szentségétõl való félelem nehezedett rá, meglátta azt a szörnyû szakadékot,
amely a bûnöst Istentõl elválasztja. Ezért tudja, hogy van pokol. - Akit
azonban a Megváltó kegyelme megragadott, éppen olyan jól tudja azt is, hogy van
mennyország. Tudja abból a békességbõl, amit a bûnbocsánat adott szívébe és
abból a bizonyosságból: Isten
engem is szeret, gyermeke
vagyok.
Isten gyermekének a szívében minden üdvbizonyosságon túl is
kell az az üdvös és hasznos félelem maradjon, amelyrõl Jézus azt mondja:
"Attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a
gyehennában." Jézus ezt a megdöbbentõ Igét éppen a tanítványoknak mondta
el. Tehát nem szabad magunkat hamis bizonyosságba ringatni. Nem árt, ha néha
elfogja lelkünket az aggodalom: vajon valóban célba érek-e? Ez annál inkább a
Megváltó karjaiba kerget minket. Különösen akkor gondoljunk nyomatékosan az
elbukás szörnyû következményeire, amikor a bûn izgat és csábítgat minket. Ha
Isten gyermekei ismét a gonosz birtokába kerülnek, kárhozatuk kétszeresen
súlyos. Még Pál apostol szívében is feltámadt idõnként az a szorongó érzés,
hogy vajon nem kerül-e majd elvettetésre. Mennyivel inkább kell nekünk helyet
adnunk e gondolatnak, hogy azután annál jobban óvakodjunk a bûntõl. - Az Isten
elõtti félelem azonban jó és hatékony ellenszere az emberektõl való félelemnek
is. Ha mi Isten elõtt remegünk, akkor nem remegünk az emberek elõtt.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.