„Aztán történt, hogy…” (2Sámuel 11:2 NKJ)
Dávidnál a „Betsabé ügy” akkor kezdődött, amikor óvatlanná
vált. A Biblia azt mondja: „Aztán történt, hogy…”. Micsoda kezdősor! Dávid
ötvenkét éves volt. A legtöbb középkorú férfihoz hasonlóan, nyilván ő is azon
tűnődött: „Elég jó vagyok még?”. Bármire is gondolt, nem volt elég óvatos, és
az ördög tudta ezt.
Dávid húsz éven át győzelmes életet élt, „aztán történt,
hogy”. Légy óvatos, a tegnap nem garantálja a holnapi sikeredet! Dávid meglátta
Betsabét aznap este, de amit nem látott meg, az tette tönkre az életét. Nem
látta, hogy a bűne négy gyermekének halálát fogja okozni (az újszülött, Amnón,
Absolon és Adónijjá), vagy hogy ketté fogja szakítani az országát, és hogy
belőle gyilkos válik.
Ez a baj a bűnnel.
Ha olyan dolgokra nézel, amikre nem kellene nézned, nem
fogod látni a teljes képet. Amit nem látsz, az lesz ártalmadra. Dávid A, B és C
tervet gondolt ki bűne eltussolására. Az A terv szerint Betsabé férjét, Úriást
haza kellett hozni a csatából, hogy a hétvégét a feleségével töltse, így aztán
majd úgy lehet feltüntetni a dolgot, hogy a gyermek tőle van. De a dolog nem
működött. A B terv az volt, hogy Úriást le kell itatni, és úgy hazavitetni, de
ez sem jött össze. A C terv nem volt ilyen szelíd – ez gyilkosság volt. Sajnos
ez a terv működött. „Én ilyet sose tennék” – mondod.
Meglepődnél, hogy mi mindenre lennél képes egy gyenge
pillanatodban! A szexualitás tüze a házasság kandallójába való. Ha egyszer
kijut onnan, valaki megégeti magát.
Összegzésül: „Aki
tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10:12).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.