„Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és
nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely
Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti
érettetek; ti pedig veszteg legyetek.”
2Móz 14,13-14
Csodálatos élmény tőlünk idegen kultúrákat kutatni. Minden
nép egy külön világ és éppen ezért nagyon érdekes. Amikor megismerkedünk az
adott közösséggel először a közöttünk levő különbségek ragadják meg a
figyelmünket, de mégis a bennünk levő közös dolgok tartanak ott.
A megértés szükségszerű, mégis nehéz feladat. Például a
japán kultúra alig megérthető az európai ember számára. A volt tanárom szerint
azért, mert sosem értjük, hogy a japán ember mit miért tesz. Ahol mi ütnénk, ő
meghajol, ahol mi meghajolnánk, ő harcol.
A Biblia is egy idegen kultúrával hoz közelebbi ismeretségbe
bennünket, de nem az ókori népekre gondolok, hanem a Mennyre. Istennél is
másként működnek a dolgok, mint gondolnánk, vagy mint ahogy mi tennénk, mert
nála mindig hitben kell cselekedni és szükséges a megértés. Még szükségesebb
azonban az engedelmesség.
Képzeljük el: Előttünk a Vörös Tenger, sziklás partvonala
hirtelen mélyül. „Csak úszóknak!” – üzeni a képzeletbeli táblánk. Mielőtt
azonban belemerülnénk a látványba hirtelen harci kürt szavát halljuk mögöttünk.
Majd feltűnnek a kor szuperhatalmának legfejlettebb tankjai, az egyiptomi harci
szekerek. A lovak és a katonák egyaránt páncélban, mindegyik fedélzetén egy
képzett íjásszal. Az egész sereget az elfojtott düh és fájdalom vezérli, amit
most mind ránk akarnak zúdítani. Aztán vágtatva elindulnak felénk. Mit tennék
ekkor?
Meg tudnánk tenni azt, amit Mózes parancsolt a népnek?
Tudnánk veszteg maradni, amikor minden arra ösztönöz, hogy azonnal tegyünk
valamit; meneküljünk vagy harcoljunk, esetleg hibáztassuk mi is Mózest, mint a
többiek.
Izráelnek el kellett sajátítania a mennyei alapelveket és ez
a lecke az elsők között volt. Menni, amikor Isten mondja; megállni, mikor
parancsolja; várni, ha Ő akarja, még akkor is, ha mást parancsol a józan ész.
Mindannyiunkra ugyan ez a lecke vár és előbb utóbb elérkezik
a vizsga ideje. Vajon megnyílik-e előttünk a gondok tengere, vagy elveszejtenek
minket ellenségeink? Csak azon múlik majd, hogy saját elképzeléseink ellenére
is az Úrnak való engedelmességet válasszuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.