„Tartozunk [kötelességünk,
ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van
erőnk erre] hogy az erőtlenek [akik képtelenek
megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk
[elviseljük, cipeljük, és őket
felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk. [az a
kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát
(kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.