Velem vagy, én Uram, tudom, bár szorongat félelem, fájdalom,
ha vízen kelek át,amit már nem fogott meg a gát. Árad, és ki
tudja, mit visz el.
Sodrását én nem állhatom. De lélekben magasba emel, hogy
velem vagy, én Uram, tudom!
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.