Uram, megváltó Krisztusom! Az életem, a hitem tele van valami
különös emberi kettősséggel.
Kereslek és boldog vagyok, amikor rád találok, amikor rám
találsz előled és önmagam elől rejtőzködő mindennapjaimban, de – látod –,
milyen kétségek gyötörnek, emésztenek ugyanakkor engem. Félelmek és fájdalmak
környékeznek, gyengeség vesz erőt rajtam, testi és lelki értelemben egyaránt.
Vergődök, csak vergődök ebben a kettősségben – nélküled. Kérlek,
Uram, ölelj át, emelj fel, fogd meg a kezem! Szereteteddel békíts meg
önmagamban, békíts meg önmagaddal és önmagammal.
Indíts el, mutass nekem utat, vezess! Add, hogy a rád talált
hit bizonyosságában járva, élve mindenestől, aki vagyok, aki melletted, veled
lehetek, dicsőítselek és áldjalak téged!
Ámen (Hajdú Zoltán
Levente)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.