Jónás még a hal gyomrában volt, de már így imádkozott, hálát adva a szabadulásért, példaként nekünk: „Az Úr pedig egy nagy halat (oda)rendelt, hogy benyelje Jónást (és az
lenyelte). És lőn Jónás a halnak
gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének
(és imádkozott Istenéhez az Úrhoz) a
halnak gyomrából. (És így folytatja): Mikor
elcsüggedt bennem az én lelkem (amikor elcsüggedtem), megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem (az imádságom)
te hozzád, a te szentséged templomába.
(Sőt) én hálaadó szóval (és hálaéneket
zengve) áldozom néked; megadom, amit
fogadtam (és teljesítem). Az Úré a
szabadítás (mert az ÚRtól jön a szabadulás). És szóla (és parancsot adott) az
Úr a halnak, és kiveti (és az kiköpte) Jónást
a szárazra (vagyis a szárazföldre)” (Jón.
2,1-2.8.10-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.