Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy anyuka elment vásárolni majdnem 5 éves kislányával.
Bejárták az egész bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben
megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.
-Kérlek, anya! Megkaphatom? Légyszi, légyszi...
Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft
volt.
-Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és
rendesen a helyére pakolod a játékaidat, a következő héten megveszem neked,
amikor erre járunk.
A kislány izgatottan várta a jövő hetet. A szobájában
azelőtt soha nem látott rendet tartott, annyira vágyott arra a nyakláncra.
Végül eltelt egy hét, és eljött a nap, amikor ismételten vásárolni mentek. Az
anyuka nagyon megdicsérte kislányát, hogy milyen szép rendet tartott egész
héten, és megvette neki a nyakláncot.
Végtelen nagy öröm volt a kislány szívében. Nagyon szerette
azt a nyakláncot. Mindig hordta, vasárnapi iskolában, óvodában még lefekvés
előtt sem vette le. Csak amikor muszáj volt ,fürdésnél és amikor úszni ment az
uszodába, amúgy mindig rajta volt.
A kislány édesapja nagyon szerette a lányát. Bármi egyéb
dolga volt is, lefekvés előtt mindig felolvasott neki egy mesét.
Az egyik este, amint befejezte az egyik történetet, ezt
kérdezte a lányától:
-Kislányom szeretsz engem?
-Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek!
-Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat.
-Jaj, apa, azt ne! Inkább oda adom a kedvenc babámat, vagy
az egyik lovacskát, amit tőled kaptam szülinapomra. – válaszolta a kislány.
-Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát! – és adott
egy jó éjt puszit a homlokára.
Egy héttel később a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte
a kislányától:
-Szeretsz engem? Akkor add nekem a nyakláncodat.
-Jaj, apa, azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc
fésűmet. – kérlelve válaszolta a kislány.
-Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged.- És gyengéden
átölelte.
Pár nappal később este, amikor az apa ment felolvasni a
mesét, és belépett a szobába látta, hogy kislánya pityeregve ül az ágyán.
-Kislányom, mi a baj? Mi történt?” – kérdezte szelíd hangon.
Pár perc hallgatás után, remegő kézzel, odanyújtotta a
nyakláncot édesapjának:
-Tessék, apa, neked adom.
Az apuka elvette és utána elővett a jobb zsebéből egy kis
dobozt.
-Ez a tied, egyetlenem.
A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis
dobozt. Egy eredeti igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne, mely ezerszer
szebb és gyönyörűbb volt, mint az előző. Minden este az apuka zsebében volt,
aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy még jobbat, még
szebbet adhasson neki.
Ilyen a mi szeretett Jézus Krisztusunk! Sokszor ragaszkodunk
foggal, körömmel káros, szükségtelen dolgokhoz, kapcsolatokhoz, megszokásokhoz,
amiket szinte lehetetlennek érzünk feladni. De az Úr mégis azt kéri tőled, hogy
add fel őket!
Sokszor nehéz látni, mi van Jézus zsebében, de hinnünk és
bíznunk kell benne, mert Ő soha nem vesz el, úgy hogy helyette, ne adna valami
sokkal jobbat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.