Elvégeztetett

 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. (János 17:4)

 E mai Igében határozottan állítja Jézus, hogy Ő elvégezte azt a munkát, amit reá bízott az Atya. Mennyei Atyjával karöltve végezte a lélekmentés szolgálatát, ennek megfelelően tanított, gyógyított, munkálkodott Isten dicsőségén az emberek között. Most a keresztre feszítése előtt tanítványaiért imádkozik, hogy ők is tudják betölteni ezt a küldetésüket. Teszi ezt azért, mert tudja Jézus, hogy ez teherhordozást, kitartást kíván, helytállást az akadályokban, a kísértések ellenére.

A lelki munkát sohasem tudjuk a saját erőnkből végezni. Csakis Istenre figyelve, Jézus Krisztus érdemében bízva tudjuk az Igét hirdetni és a szolgálatban fáradhatatlanul helyt állni. Alázatra nevel ez bennünket, hiszen Jézus tanítása szerint figyelmeztet, hogy más a vető és más az arató ebben a munkában. Lehet, mi csak vetünk, de annak gyümölcseit mások hivatottak betakarítani. A vetést ennek ellenére tegyük reménységgel.

Ha azonban az aratás feladata jut számunkra, amikor a mások által elvetett Ige eredményét, gyümölcsét kell betakarítanunk, azt tegyük alázattal. Hiszen amiért zömében nem mi fáradoztunk, az aratásban Isten kezéből kapjuk, kegyelemből adatik. Jézus elvégezte ezt a munkát, de hozzá hasonlóan Pál apostol szolgálatában is ezzel találkozunk, aki ezt írja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam!”

Nincs boldogítóbb dolog a keresztyén ember számára, minthogy tudja, jó irányba tart szolgálata, és ebben a világban betöltötte azt a küldetést, és elvégezte azt a munkát, amit Jézus Krisztus reá bíz. Isten dicsőségére végzi ezt Isten gyermeke, így munkája nem merül feledésbe, hanem megmarad örökre. Bíztasson ebben bennünket maga Jézus, aki ezt mondja: „Aki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya!” (Berencsi Balázs)