„Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is
megfékezed" (Zsolt 76,11).
A gonoszok mind haragszanak. Haragjukat el kell szenvednünk, mert elhívatásunk jele az. Ha e világból valók volnánk, a világ szeretne minket, de mert nem tartozunk e világba, a világ gyűlöl minket. Az a vigasztalásunk lehet azonban, hogy az emberek haragja is csak Isten
dicsőségét növeli.
Amikor a gonoszok haragjukban megfeszítették Isten Fiát,
akaratlanul is az Úr szándékát teljesítették, és ugyanezt teszik még ma is
számtalan esetben az Istentől távol élő emberek. Szabadoknak vélik magukat,
pedig anélkül, hogy tudnák, mint láncra vert elítéltek, a Mindenható
terveit hajtják végre.
A gonoszok csalárdsága nem fog győzedelmeskedni. Öngyilkos módon saját vesztükre cselekszenek, cseleiket saját maguk hiúsítják meg. Semmi olyan nem származik haragjukból, ami igazán árthatna nekünk.
Mikor a mártírokat égették, a máglya felszálló füstje az igaz hívők ellenségeire hozta a legnagyobb szégyent.
Az Úr már szájkosarat és láncot vetett minden fenevadra. Ő tartja féken az ellenség dühösködését. Olyan, mint a vízimolnár, aki a folyó áradatának nagy részét visszatartja, és csak annyi vizet enged folyni, amennyi a kerék forgatásához szükséges. Ne sóhajtozzunk tehát, hanem énekeljünk.
Akármilyen hevesen fúj is a szél, Istennél mégis minden rendben van.
C. H. Spurgeon " Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.