"A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és
a mező fái mind tapsolnak" (Ézs 55,12).
Bűneink megbocsátásával vége legfőbb szomorúságunknak, és
megkezdődik igazi örömünk. Ilyen örömet ad az Úr azoknak, akik iránt
megengesztelődött. Az öröm kiárad, és eltölti az egész természetet. A világ
telve van rejtett dallamokkal, és a megújult szív ért ezek megszólaltatásához.
A teremtett világ a hangszer, és a kegyelmet nyert ember hamar megtanul
játszani rajta. Keze nyomán az egész világmindenség egyetértésben dicséri
Istent. A hegyek és a halmok, a nagyméretű teremtmények adják a basszust, míg
az erdő fái és a többi kisebb dolgok viszik a dallamot.
Mikor Isten Igéje kivirágzik köztünk és lelkek térnek meg,
akkor mintha minden dallal volna tele. Mikor halljuk a fiatal hívők
vallástételeit és az érettebbek tanúságtételét, olyan boldogok vagyunk, hogy dicsérnünk
kell az Urat. Akkor úgy tűnik, mintha a hegyek és a halmok, az erdők és a mezők
visszhangoznák örvendező énekünket, és az egész világ egyetlen nagy zenekar
lenne.
Uram, ezen az örvendező májusi napon hadd énekeljen a világ
vidám és gazdag éneket, mint a pacsirta.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.