Csel. 5,1 Egy ember azonban, név szerint Anániás
[jelentése:
irgalmas az Úr, Jahve
megkönyörült], Safirával [jelentése:
szép,
szépséges, kedves], az ő feleségével, eladá földbirtokát.
Csel. 5,2 És [csalárdul]
félre tőn [eltulajdonított] az
árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak
lábai elé letevé.
[Más fordítás: Az érte
kapott pénz egy részét megtartotta magának,
és ezt a felesége is tudta. A másik részt pedig elvitte, és átadta az
apostoloknak].
Csel. 5,3 Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta
el [miért szállta meg, és töltötte be, hogy csábíthatta el] a Sátán a te szívedet [a te bensődet], hogy
megcsald [és becsapd] a Szent
Szellemet [és hazudj a Szent Szellemnek],
és a mezőnek [a földnek;] árából
félre tégy [és csalárdul visszatartsd a
föld árát]? »Más fordítás:
Ekkor Péter így szólt hozzá: „Anániás, miért engedted, hogy a Sátán
betöltse a szívedet? A Szent Szellemnek hazudtál! Félretettél magadnak a
pénzből, amit az eladott földért kaptál«
Csel. 5,4 Nemde [ha
el nem adod, akkor] megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te
hatalmadban volt. [nem te rendelkeztél-e
az árával? Nyugodtan megtarthattad
volna a telek árát]. Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben [Más
fordítás: Mi indította szívedet ilyen
cselekedetre; Miért hogy helyet adtál
e dolognak, és miért vetemedtél ilyesmire a te szívedben]? Nem embereknek
hazudtál, hanem Istennek
[Más fordítás: Hát nem
a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte
kaptál? Miért tervezted ezt? Amit tettél, azzal Istennek hazudtál, Istent
akartad becsapni nem embereket].
Csel. 5,5 Hallván pedig Anániás e szavakat [(ez igéket, e logoszt], lerogyott
[és azonnal összeesett] és meghala [vagyis leroskadt és kiadta, kilehelte lelkét];
és mindenekben nagy félelem [rémület,
riadalom, ijedtség] támada [nagy
félelem szállta meg mindazokat], kik ezeket hallják vala.
Csel. 5,6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölték őt [betakarták a holttestet], és kivivén
eltemették.
Csel. 5,7 Történt aztán mintegy háromórai szünet
múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, [megérkezett, és] beméne.
Csel. 5,8 Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem,
vajon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, [valóban] ennyiért.
Csel. 5,9 Péter pedig monda néki: Miért hogy
megegyeztetek [mi az oka, hogy
összebeszéltetek], hogy az Úrnak Szellemét megkísértsétek? [Miért szövetkeztetek össze, hogy próbára
tegyétek az Úr Szellemét]? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik
eltemették férjedet, és kivisznek téged
[Más fordítás: Péter
ezt mondta neki: „Miért egyeztetek meg a férjeddel abban, hogy próbára teszitek
az Úr Szellemét? Nézz oda! Ott jönnek, akik épp az előbb temették el a
férjedet, és téged is kivisznek innen].
Csel. 5,10 És azonnal összerogyott lábainál, és
meghala [Más fordítás: az asszony is
holtan esett össze Péter lába előtt, és
kilehelte, kiadta lelkét]; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és
kivivén eltemették férje mellé.
Csel. 5,11 És támada nagy félelem [rémület, riadalom, ijedtség] az egész
gyülekezetben [Más fordítás: Erre nagy
félelem szállta meg az egész kihívott gyülekezetet, az egész eklézsiát] és
mindazokban, kik ezeket [a dolgokat] hallják
vala
Csel. 5,12 Az apostolok [kiküldöttek, a követek] kezei által pedig sok [természetfölötti] jel és csoda lőn a nép között; és egy akarattal [teljes egyetértésben] mindnyájan a
Salamon [jelentése: béke] tornácában
[oszlopcsarnokában] valának [tartózkodtak]
Csel. 5,13 Egyebek [vagyis a kívülállók] közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni:
hanem a nép magasztalá őket.
[Más fordítás: De akik
nem hittek, azok nem mertek hozzájuk csatlakozni. Az emberek azonban nagyra
tartották, becsülték és dicsérték, magasztalták a hívőket]
Csel. 5,14 Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az
Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.
[Más fordítás: Egyre
többen hittek az Úrban, és csatlakoztak hozzájuk, férfiak és nők tömegével].
Csel. 5,15 Úgyannyira, hogy az utcákra [és terekre] hozták ki a betegeket, és
letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is
érje valamelyiket közülük [hogy legalább
az árnyéka ráessék valamelyikükre]
Csel. 5,16 És a szomszéd városok sokasága is
Jeruzsálembe gyűlt [és a tömeg pedig összecsődült a Jeruzsálem
környéki városokból], hozva betegeket és tisztátalan [gonosz] szellemektől gyötrötteket [szenvedőket]:
kik mind meggyógyulnak
Csel. 5,17 De felkelvén a főpap [a papi fejedelem] és mind, akik vele valának
[Más fordítás: Ekkor
megjelent a főpap, a papi fejedelem, és egész kísérete], azaz a
sadduczeusok felekezete [sadduceusok
vallási pártja], betelének irigységgel [és
féltékenységgel],
Csel. 5,18 És ráveték kezűket az apostolokra [és elfogták és letartóztatták az apostolokat], és a közönséges [a nyilvános] tömlöcbe tevék [a köztörvényes bűnözők számára fenntartott
börtönbe zárták] őket.
Csel. 5,19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a
tömlöc [a börtön] ajtaját, és
kihozván [kivezette] őket monda:
Csel. 5,20 Menjetek el, és felállván, hirdessétek a
templomban [a szenthelyen] a népnek,
ez életnek minden beszédét [igéjét, rémáját, vagyis kijelentését].
[Más fordítás: És mondjatok el
az embereknek mindent a Jézusban való új életről]!
Csel. 5,21 Azok pedig ezt hallván, bemenének jó
reggel [vagyis szürkület felé; virradatkor] a templomba [a szenthelyre], és tanítanak. A főpap [a papi fejedelem] pedig elmenvén és a
vele levők, egybehívták a gyűlést [a
nagytanácsot; a Szanhedrint], és
Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöcbe, [a börtönbe] hogy azokat előhozzák [hogy vezessék elő őket].
Csel. 5,22 Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem
találák őket a tömlöcben [a börtönben];
visszatérvén tehát, megjelenték,
Csel. 5,23 Mondván: A tömlöcöt [a börtönt] ugyan nagy erősen [biztonságosan,
és gondosan] bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva;
mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találtunk.
Csel. 5,24 Amint pedig hallották e szavakat a pap és
a templom [a szenthely] felügyelője
és a főpapok [a papi fejedelmek],
zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez [és
nem értették, hogy mit jelent ez a dolog]?
Csel. 5,25 Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik,
mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek [akiket börtönbe zártatok], a templomban [a szenthelyen] állanak és tanítják a népet.
Csel. 5,26 Akkor elmenvén a felügyelő [a templomőrség parancsnoka] a poroszlókkal
[a törvényszolgákkal], előhozá [elővezették] őket erőszak nélkül; féltek
ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.
Csel. 5,27 Előhozván [elővezették] pedig őket, állaták a (nagy)tanács [a Szanhedrin]
elé; és megkérdé [faggatja] őket a
főpap.
[Más fordítás: Bevitték,
és a nagytanács elé állították őket, a főpap (a papi fejedelem) pedig elkezdte kihallgatásukat, és vallatni
kezdte őket],
Csel. 5,28 Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek
parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben [nem szigorúan megtiltottuk
ezt nektek]? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal [tanaitokkal], és mi reánk akarjátok
hárítani [és ránk akarjátok terhelni]
annak az embernek vérét
[Más fordítás: és
minket akartok felelőssé tenni annak az embernek a haláláért]
Csel. 5,29 Felelvén pedig Péter és az apostolok,
mondának: Istennek kell inkább engedni [és
engedelmeskedni], hogysem az embereknek
Csel. 5,30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta
Jézust, kit ti fára függesztve megölétek [vagyis
kivégeztetek].
Csel. 5,31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá [Üdvözítővé;
Megváltóvá; Megmentővé; Szabadítóvá]
emelte jobbjával [felmagasztalta és
felemelte jobbjára], hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát
[Más fordítás: hogy Izrael gondolkozását és életét
megváltoztassa, és eltörölje a bűnöket (a céltévesztést)].
Csel. 5,32 És mi vagyunk néki bizonyságai [tanúi] e beszédek [rhémák: igék] felől, és a Szent Szellem is, kit Isten adott
azoknak, akik néki engednek [akik néki
engedelmeskednek, az engedelmes szíveknek]
Csel. 5,33 Azok [a
zsidó vezetők] pedig ezeket hallván, [majd
szétvetette őket a harag, és dühükben] fogukat csikorgatták, és arról
tanácskoztak, hogy megölik őket [hogy
végeznek velük; és kivégzik őket].
Csel. 5,34 Felkelvén (felállt) azonban a (nagy)tanácsban egy
farizeus, név szerint Gamáliel [jelentése:
Isten megfizet értem, vagy Isten megfizetése] az egész nép előtt tisztelt [megbecsült] törvénytudó [törvénytanító, a törvény magyarázója], parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az
apostolokat.
Csel. 5,35 És monda azoknak: Izráel férfiai,
vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni
[Más fordítás: Jól
gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni. És őrizkedjetek attól, hogy bármit is
tegyetek ezekkel az emberekkel. És
vigyázzatok magatokra, hogy mire
készültök ezek ellen az emberek ellen]!
Csel. 5,36 Mert ez időnek előtte felkelt Theudás
[jelentése: az Istenadta], azt
mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő
megöletett [őt kivégezték], és
mindnyájan, akik csak követték őt [és
bíztak benne], eloszlottak és semmivé lettek [mind elszéledtek, és megsemmisültek].
Csel. 5,37 Ezután felkelt ama Galileus [vagyis a galileai] Júdás az összeírás [a
népszámlálás] idején, és sok népet maga után csábított [a maga pártjára állítva lázadásra uszított]:
ez is elveszett [őt is megölték]; és
mindazok, akik őt követték [bíztak benne;
akik hitelt adtak neki],
szétszórtattak
Csel. 5,38 Mostanra [vagyis a mostani esetre] nézve is mondom néktek, álljatok el ez
emberektől, és hagyjatok békét nékik [és
bocsássátok el őket], mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog,
semmivé lesz.
[Más fordítás: Úgyhogy
most azt mondom nektek: tartsátok távol magatokat ezektől az emberektől, és
hagyjátok őket, hiszen ha emberi törekvésről, szándékról vagy mozgalomról van
szó, majd megsemmisül, és vége szakad]
Csel. 5,39 Ha pedig Istentől van, ti fel nem
bonthatjátok azt [és nem vagytok képesek
szétoszlatni őket]; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.
[Más fordítás: De ha
Istentől van, nincs hatalmatok arra, hogy megsemmisítsétek őket, sőt esetleg
még az Isten ellen harcolás vétke bizonyulhat rátok]
Csel. 5,40 Engednek azért néki [hallgattak rá, és érvelését
elfogadták]; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén [megvesszőztették őket, és],
megparancsolták, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket
Csel. 5,41 Ők annakokáért örömmel menének el a (nagy)tanács elől [és örvendezve hagyták el a Szanhedrint], hogy méltókká tétettek [méltónak bizonyultak] arra, hogy az ő
nevéért gyalázattal illettessenek [hogy
gyalázatot, megaláztatást szenvedjenek]
Csel. 5,42 És mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek
vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. [Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap
tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templomban és a házaknál, és
hirdették, hogy Jézus a Krisztus].
„Menjetek [és lépjetek] be a szoros [a szűk, és keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, és tág] az az út, amely [félre vezet, és] a veszedelemre [a romlásra, pusztulásra, teljes feloldódásba] visz, és
sokan vannak, akik azon járnak [és rajta
mennek be].
