„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és
megtartsa, a mi elveszett.” (Lukács evangéliuma 19. fejezet 10. vers)
A felfedezések korában, mikor vitorlás hajók cirkáltak a
világ óceánjain, nem volt ritka, hogy a természet erőivel szemben még a legjobban
megépített fregattok is gyenge lélekvesztőknek bizonyultak. S ha partot is ért
egy-egy hajótörött, csekély kilátása volt a megmenekülésre és még kevesebb,
hogy valaha is hazaérhet egy arra tévedt hajó fedélzetén.
Egy hajótörött, aki túlélte a vihart, a lakatlan sziget
viszontagságos adottságait, nap nap után felment a sziget legmagasabb pontjára
és onnan leste a reménylett fehér vitorlát.
Mikor már-már feladta, megtörtént a csoda. Egy közeledő kis
pötty a nagy kékségben. Igen, ez egy hajó. De vajon meglátják a jelet?
Észrevették. Lehorgonyoznak az öbölben. Csónakban emberek jönnek. Nagy öröm,
ölelkezés.
Ám, mikor beszállnak az ide-oda himbálódzó csónakba,
hajótöröttünk kiugrik a vízbe és a part felé szalad. Fél. - Én nem akarok
elveszni - kiáltja, - minden hajó elsüllyed!
Ne félj! - jön a válasz - Amíg a víz kívül van nincs gond.
Ó, hányszor vagyunk mi is ilyen esetlen, félelmekkel teli
hajótöröttek, akik magunk fúrtuk meg, futattuk zátonyra és vesztettük el
életünk hajóját.
S milyen jó, hogy az Isten, Jézus ennek ellenére megkeresett
és megtalált. Sőt. Az Ő saját hajójának fedélzetére invitál, hogy a világ
háborgó tengerén keresztül hazavigyen.
Így lehet, hogy ma is nagy hullámok várnak rád, de ne
feledd: - Amíg a víz kívül van nincs gond. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a
világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn.17:15)
Hidd el, az Ő hajója kiáll minden vihart, nem süllyed el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.