Csendes percek: ami az Istené
Márk ev. 12: 13-17. Elküldtek hozzá a farizeusok és
a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát,
és így szóltak hozzá: “Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől,
mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz
ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy
nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?” Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt
mondta nekik: “Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.”
Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: “Kié ez a kép és ez a felirat?”
Ők pedig így feleltek: “A császáré.” Ekkor Jézus ezt mondta nekik:
“Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És
igen elcsodálkoztak rajta.
Ebből a történetből megérthető mi a császáré. Amin a császár
képmása van, az a császáré. Oda kell adni. Csak ennyi mondanivalója van
Jézusnak erről?
Ami viszont az Istené, azt Istennek kell adni.
Mi az Istené? Mi mást tehetnék (vagy teszek) azzal, ami az
Istené? Hát nem minden Istené?! Mit adjak én Istennek? Vagy: mit adhatok én
Istennek?
1 Mózes 1: 27. Megteremtette Isten az embert a maga
képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
Isten képmása van az emberen. Rajtam is. …akkor amin Isten
képmása van, az az Istené. Neki kell adnom… magamat. Mert csak úgy lesz jó…
nekem. Saját terveim, kedvteléseim, az én időm, az én életem, az én jövőm, az
én…, az én…, az én…
Félek, hogy lemaradok valami jóról, ha átengedem életem
irányítását… Kinek is? Annak Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem
mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk… Ez az
egyetlen ‘alternatíva’.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.