Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki megbotránkozik
benned, én soha meg nem botránkozom" (Mt 26,33).
Hiszen ez nem
isteni ígéret - mondhatja valaki, és igaza is van.
Nem Isten, hanem egy ember ígérete, és ezért nem is vált
valóra. Péter komolyan hitte, hogy meg tudja tenni, amit mondott. De az olyan
ígéret, amelynek nincs jobb alapja, mint egy ember elhatározása, az eleve
kudarcra van ítélve. Alighogy jött a kísértés, Péter megtagadta
mesterét, sőt tagadását esküvel is megerősítette.
Ennyit ér az ember
szava. Az első ütésre eltörik, mint a cserépedény. Mit érnek a nagy
elhatározások? Annyit, mint a gyümölcsfa virága, amely Isten gondozásával
gyümölccsé érhet, de magára hagyatva lesodorja az ágról az első szél.
Valakinek a
becsületszavára csak annyit adjál, amennyit az ér.
Saját elhatározásaidban azonban egyáltalán ne bízzál. Isten
ígéreteiben bízzál egyedül. Azokra építsd a jelenedet és jövődet, itteni
életedet és az eljövendőt és mindent, ami csak rád és szeretteidre vonatkozik.
Ezen kis könyv
minden lapja egy beváltandó ígéretet, „csekket" tartalmaz a hívők számára.
A mai lap figyelmeztetni akar arra, hogy nem mindegy, hogy hol váltjuk be a
csekket és kinek az aláírása van azon. Csak Isten „csekkjeiben" bízzál, de
azokban határtalan bizalommal.
Ne bízz magadban vagy
bárki másban a kelleténél jobban, hanem teljesen és kizárólag az Úrra építs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.