1. Ha emberek
vagy angyalok nyelvén tudok is beszélni, de nincs bennem szeretet (az a
gondolkodás és szándékos, szellemi odaadás, amit Isten irántunk való és bennünk
lakozó szeretete inspirál), csak egy hangos és lármás gong (ütős hangszer, nagy
felfüggesztett fémlappal, ami ütésre megzendül –a ford.) vagy zengő cimbalom
vagyok.
2. És ha prófétai
erők (a szent és örök akarat és szándék megmagyarázásának az ajándéka) is
vannak a birokomban, és megértek minden titkot, minden rejtélyt és minden tudás
az enyém, és még ha (elégendő) hitem van arra is, hogy hegyeket mozdítsak el,
de nem rendelkezem szeretettel (Isten szeretetével bennem), semmi vagyok (egy
hasznavehetetlen senki).
3. Még ha mindenemet
szétosztom is (a szegényeknek, a szükségeik betöltésére) és alávetem a
testemet, hogy az megégjen, vagy, hogy én megdicsőüljek, de mindezt
szeretet nélkül teszem, semmi nyereségem nincs az egészből.
4. A szeretet hosszan
tűr, türelmes, kitartó és kedves, gyengéd. A szeretet sohasem önző, nem forr a
féltékenységtől, nem dicsekvő vagy felfuvalkodott, nem mutogatja magát gőgösen.
5. Nem öntelt
(arrogáns és beképzelt, büszkeséggel telt), nem goromba (nyers, modortalan,
neveletlen) és illetlenül nem cselekszik. A szeretet (Isten szeretete
bennünk) nem ragaszkodik a saját igazához, vagy a saját útjához, mert nem a
maga hasznát keresi. Nem érzékeny, nem ingerlékeny, nem bosszúvágyó, nem tartja
számon az ellene elkövetett gonoszságot (figyelembe sem veszi az elszenvedett
hamisságot).
6. Nem örül az
igazságtalanságnak, de örvendezik, ha az igazság érvényesül és
győzedelmeskedik.
7. A szeretet kitart,
és szembenéz, akármi jöjjön, kész, hogy a legjobbat higgye minden személyről, a
szeretet reményei lankadatlanok minden körülmény között és mindent kibír,
mindent eltűr (gyengélkedés nélkül).
8. A szeretet sohasem
vall kudarcot (sohasem lankad el, nem válik idejétmúlttá, kiégetté, soha nem ér
véget.)…
Mert ami a
prófétálást illeti (a szent és örök akarat és szándék megmagyarázásának az
ajándéka), beteljesedik és azután elmúlik. Ami a nyelveket illeti,
elpusztíttatnak és megszűnnek. Ami a tudást és ismeretet illeti, elmúlik
(elveszíti az értékét és a helyét veszi az igazság).
9.Mert a mi tudásunk
töredékes (nem teljes és tökéletlen), és a mi prófétálásunk (a mi tanításunk)
foszlányos (nem teljes és tökéletlen).
10. De amikor a
teljes és a tökéletes (totális) eljön, a részleges és tökéletlen eltűnik
(divatjamúlt és ósdi lesz, érvénytelenné válik és átveszi más a helyét).
11.Amikor gyermek
voltam, úgy beszéltem, mint egy gyermek, úgy gondolkodtam, és úgy érveltem,
mint egy gyermek. De most, hogy férfivá váltam, végeztem a gyermeki (gyerekes)
utaimmal (és módszereimmel), és félretettem őket.
12. Mert most egy
tükörbe nézünk, ami homályos (elmaszatolt) tükörképet mutat (a valóságról, mint
valami rejtvény vagy rejtély), de (amikor a teljesség eljön,) azután
valóságosan látunk majd, szemtől szembe! Most csak részben (tökéletlenül) értek
és tudok dolgokat, de azután teljesen és tisztán értek majd, ugyanolyan módon,
amilyen teljesen és tisztán ismert és megértett engem Isten mindezidáig.
13. És így, a hit, a
remény és a szeretet megmarad (HIT- meggyőződés és hit az embernek Istennel és
az örök érvényű dolgokkal való kapcsolatában, REMÉNY- örömteli és magabiztos
elvárás az örök üdvösség felől, SZERETET – igazi ragaszkodás, szeretet,
vonzalom Isten és emberek iránt, ami Isten irántunk való és bennünk lakozó
szeretetéből növekszik), ez a három, de a legnagyobb ezek között a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.