„Ezért a fiúért
könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is
az Úrnak szentelem őt"(1Sám 1,27-28).
Megnézted már tüzetesebben ezt a két mondatot? Nekem
kiváltképpen becsesek. Lássuk őket egymás mellett: „Az Úr megadta...én is az Úrnak
szentelem őt." Nagy bánatában Anna fiúért könyörgött az Úrhoz, és kérése
teljesült. Van-e imádságra felelet, amely ezt felülmúlja? Minden vágya ez a
gyermek volt, mégis midőn elnyerte, azonnal visszaadta az Adományozónak. Amikor
megválik Sámueltől, ezt olvassuk: „És imádkoztak az Úrhoz".
Majd ha számomra is elérkezik a nap - miképpen eljött Anna
számára -, hogy Sámuelemet, akiben minden reményem összpontosul, átengedem
Isten kezébe, akkor fogom csak megtudni, mit jelent imádni Őt. Mert csak a
kereszt nyomában jár imádás, ahol Isten minden mindenekben. Amikor a kezünk
mindattól megüresedik, ami nekünk kedves, és életünk középpontja többé nem mi
vagyunk, hanem az Úr - az az imádás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.