„És mikor imádkozol, ne légy olyan [és ne tégy úgy], mint a képmutatók [a kétszínűek, a színészkedők]. Akik a gyülekezetekben [a zsinagógákban] és az utcák [vagy a piacok] szegletein [vagy az utcasarkokon, vagy a terek sarkán, vagy a széles útkereszteződésekben
megállva, és] fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek [hogy mutogassák magukat, és hogy feltűnjenek
az embereknek]. Bizony [úgy van,
ahogy] mondom néktek: elvették [már
megkapták, és elnyerték] jutalmukat [vagyis
ezzel meg is kapták fizetségüket].Te pedig amikor imádkozol, menj be a te
belső szobádba [a belső kamrádba], és
ajtódat bezárva, [titokban]
imádkozzál a te [mennyei] Atyádhoz,
aki titkon van [és aki a rejtekben is
lát, mert Atyád látja, amit titokban teszel]. És a te Atyád, aki titkon
néz, megfizet néked [és megjutalmaz téged]
nyilván [vagyis jól láthatóan,
nyilvánosan fogja megadni fizetséged” (Mát. 6,5-6)
Az ígéret fia példát mutat arra, hogy az a „belső szoba” nem
más, mint az, hogy csak az Úrral négyszemközt beszéled meg dolgaidat: „Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre…” (1Móz. 24,63)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.