RómAI LEVÉL 16. FEJEZET: A testvéreknek szeretet, Istennek Dicsőség. (REVIDEÁLT)

Róm. 16,1 Ajánlom pedig néktek Fébét [jelentése: ragyogó, tiszta], a mi nénénket [nőtestvérünket], ki a Kenkhréabeli [jelentése: szükség-tábor] (kihívott)gyülekezetnek [vagyis eklézsiának] szolgálója.

Róm. 16,2 Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően, [szentekhez méltóan] és legyetek mellette, [legyetek segítségére, és támogassátok] ha valami dologban [és minden olyan ügyben, amiben csak] rátok szorul. Mert ő is sokaknak [segített, és] pártfogója [és támasza, gyámolítója] volt, nékem magamnak is^*

*Hát: „Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek” (Fil. 2,29)  

„És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Velük békességben éljetek”(1 Thess. 5,13).

Róm. 16,3 Köszöntsétek Priscillát [jelentése: tiszteletre méltó] és Akvilát, [jelentése: sas] kik nékem munkatársaim [és segítőim] Krisztus Jézusban^*

*A velük való találkozást így beszéli el az apostol: „Ezekután Pál Athénből [jelentése: bizonytalanság] eltávozván, méne Korinthusba [jelentése: jóllakott]. Ott találkozott egy Akvila [jelentése: sas] nevű pontuszi [jelentése: tenger] származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, [jelentése: borjúszerű] feleségével, Priszcillával, [jelentése: ősi, tiszteletre méltó; szigorú] mivel Klaudiusz [jelentése: sánta, béna] elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából [jelentése: fenséges, hírnév]. Pál csatlakozott hozzájuk, És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,1-3).

Róm. 16,4 Akik az én életemért a saját nyakukat tették le [vagyis ők életüket (saját fejüket) kockáztatták értem]; akiknek nemcsak én mondok köszönetet [és ezért nem csupán én vagyok nekik hálás], hanem a pogányok [vagyis a nemzetek] minden (kihívott)gyülekezete [eklézsiája] is.

Róm. 16,5 És köszöntsétek azt a (kihívott)gyülekezetet [eklézsiát], mely az ő házukban [otthonukban] van. Köszöntsétek az én szerelmetes [kedves, és szeretett] Epenétusomat, [jelentése: dicséretreméltó, híres] aki Akhája [jelentése: gyász, fájdalom, szorongás, baj] zsengéje [vagyis első gyümölcse] a Krisztusban, [akit Ázsia (jelentése: mocsár) első zsengéjeként vittem a Krisztusnak]^*

*Ismét kijelenti a Szent Szellem, hogy a gyülekezetek házanként vannak, és a szolgáló testvérek megbecsülésére hívja fel a szentek figyelmét: „Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt” (1 Kor. 16,15-19)

 És ez így volt Kolosséban, és Filemonnál is: „Köszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfást és a házánál levő gyülekezetet” (Kol. 4,15)

És így köszönti az apostol Filemont: „… és a te házadnál való gyülekezetnek” (Filem. 1,2).

Róm. 16,6 Köszöntsétek Máriát, [jelentése: látó] ki sokat munkálkodott [és fáradozott] körülöttünk [és mi mellettünk értetek].

Róm. 16,7 Köszöntsétek Andronikust [jelentése: a győzelem férfia] és Juniát [jelentése: uralkodó] az én [vérszerinti] rokonaimat és az én fogolytársaimat, akik híresek [és jelentősek, kiemelkedők] az apostolok között [és akiket az apostolok körében nagyra becsülnek], akik nálamnál is előbb voltak a Krisztusban, [és akik előttem tértek Krisztushoz)].

Róm. 16,8 Köszöntsétek Ampliást, [jelentése: akit felmagasztaltak] ki nékem szerelmesem [és akit nagyon szeretek] az Úrban.

Róm. 16,9 Köszöntsétek Orbánt [jelentése: finom, udvarias], a mi munkatársunkat [és segítőnket] a Krisztusban, és [az én kedves] Stakhist(omat) [jelentése: gabonakalász] az én szerelmesemet [és szeretettemet].

Róm. 16,10 Köszöntsétek Apellest [jelentése: a szólítot, akit a gyülekezet tart], aki a Krisztusban megpróbáltatott [akit a Krisztus kipróbált, és jóváhagyott, Krisztus megbízható emberét]. Köszöntsétek az Aristóbulus [jelentése: a legjobb tanácsadó] háznépéből valókat, [vagyis a házához tartozókat].

Róm. 16,11 Köszöntsétek Heródiont [jelentése: hősies] az én [vérszerinti] rokonomat. Köszöntsétek a Nárcissus [jelentése: elkábítás] háznépéből azokat, akik az Úrban vannak.

Róm. 16,12 Köszöntsétek Trifénát [jelentése: hallgatag, vonzó] és Trifósát [jelentése: fényűzően élő], kik munkálódnak [és fáradoznak] az Úrban. Köszöntsétek a szerelmetes [és szeretett] Persist [jelentése: a földre vetett], aki sokat munkálódott [és fáradozott] az Úrban.

Róm. 16,13 Köszöntsétek Rufust [jelentése: rókavörös] aki kiválasztott [kiválogatott, és kedvenc] az Úrban [vagyis az Úr választottja], és az ő anyját, aki az enyém is [vagyis anyját, aki nekem is anyám]^*

*Hogy ki volt Rufus, arról az Evangélium így számol be: „Mikor pedig kicsúfolták őt (az Úr Jézust), levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltöztették; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. És kényszerítének egy mellettük elmenőt, bizonyos czirénei (jelentése: megérkezés) Simont (jelentése: meghallgattatás), aki a mezőről jő vala, Alekszándernek (jelentése: bajt elfordító) és Rufusnak (jelentése: rókavörös) az atyját, hogy vigye az ő keresztjét” (Mk. 15,20-21)

Alekszanderről pedig így szól az Írás, Efézusban (jelentése: a vég): „A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép előtt. Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána!” (Csel. 19,33-34).

Róm. 16,14 Köszöntsétek Ásinkritust [jelentése: Páratlan; a hasonlíthatatlan], Flégont [jelentése: tűzről pattant; égő, buzgó, sugárzó], Hermást [jelentése: fordító, magyarázó, hirdető], Pátrobást [jelentése: az atyjának köszönheti az életét], Merkuriust [jelentése: hirvivő], és az atyafiakat, kik velük vannak [vagyis a náluk levő és hozzájuk tartozó testvéreket].

Róm. 16,15 Köszöntsétek Filológust [jelentése: az Ige kedvelője] és Júliát [jelentése: hajadon], Néreust [jelentése: lámpás] és az ő nénjét [vagyis nőtestvérét], és Olimpást [jelentése: mennyei] és minden [a hozzájuk tartozó összes] szenteket, akik velük [és náluk] vannak.

Róm. 16,16 Köszöntsétek egymást szent csókkal [szeretet csókjával, a testvéri szeretet kifejezésével; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jelével]. Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei [eklézsiái]^*

*Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor. 16,20)

„Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14).

 „Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12).

 „Köszöntsetek minden testvért szent csókkal” (1 Thess. 5,26).

Róm. 16,17 Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]^*

*Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)

„De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9)

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (vagyis kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19)

Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal (vagyis mítoszokkal) és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,3-11)

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez (vagyis hithez) illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet (a hitet) a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5)

Mert: „Az ilyenek a kegyesség (vagyis a hit) látszatát  megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Róm. 16,18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak [vagyis bensőjüknek]. És nyájas [szenteskedő] beszéddel [szép és jóságtól csöpögő szavakkal; ékesszólással; mézes-mázoskodással], meg hízelkedéssel [vagyis hízelgő szavakkal; áldó szójárásukkal; jól hangzó szólamokkal] megcsalják [és megtévesztik; teljesen félrevezetik, megcsalják, becsapják; és tévútra vezetik] az ártatlanoknak [gyanútlanok; jóhiszeműek; álnokság nélküliek; tapasztalatlanok; járatlanok] szívét, [és elcsalják azokat, akikben különben nincs gonoszság]^*

*És az apostol folytatja a figyelmeztetést: „az ő végük kárhozat, a hasuk (vagyis az ő bensőjük) az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,19).

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,4.6-10).

Már Dávid emiatt így könyörög az Úrhoz: Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, (vagyis a hívő) mert eltűntek a hívők az emberek fiai közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond” (Zsolt. 12,2-4)

Isten Igéje egy történeten keresztül mutatja be, hogy ez a gyakorlatban hogyan történik: „Reggelenként odaállt Absolon (jelentése: az atya jólét) a kapun átvivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És ha az ezt felelte: Izráelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, akkor ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged. Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala” (2 Sám. 15,2-6).  

A kapu – vagyis az Úr Jézus elé – állanak ezek, pedig az Úr kijelentette: „Én vagyok a kapu: ha valaki én rajtam [keresztül] megy be, megtartatik [vagyis gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár [vagyis tovább megy, tovább halad] majd, és legelőt talál” (Ján. 10,9).

Róm. 16,19 Mert a ti engedelmességetek [híre] mindenekhez eljutott [minden helyen ismeretes]. Örülök azért rajtatok [és örömöm is telik bennetek]; de akarom [és mégis szeretném], hogy bölcsek [és járatosak] legyetek a jóban, ártatlanok [vegyítetlen, tiszta, érintetlen, és romlatlanok] pedig [és járatlanok] a rosszban, (a gonoszban, vagyis a káros, ártalmas értéktelen, hitvány dolgokban) [olyanok, akik képtelenek a rosszra, és így sérthetetlenek a gonosszal szemben]^*

*Újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben (a gondolkozásban) pedig érettek (egy cél felé irányuló törekvésűek) legyetek” (1 Kor. 14,20)

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,14-15).

Róm. 16,20 A békességnek [vagyis annak az állapotnak, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [jelentése: ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar [és hirtelen]. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása legyen] veletek. Ámen^*

*Az az Isten, aki ígéretet tett a bűnbeesés után azonnal az embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15)

Ám: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: akinek álljatok ellene a hitben szilárdan…” (1 Pét. 5,8-9).

 És ezt meg is tudjátok tenni, mert: „hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3)

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).

És: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).

Róm. 16,21 Köszöntenek titeket Timóteus [jelentése: aki Istent tiszteli], az én munkatársam [és segítőm], és Lucius [jelentése: világító, fényt árasztó], Jáson [jelentése: orvos], és Sosipáter [jelentése: segítő atya] az én (vérszerinti) rokonaim^*

*Pál apostol úgy ismerte meg Timóteust, hogy útja során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3).

Luciusról így hangzik az Ige bizonyságtétele: „Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók, ilyen volt: „… a Czirénei Luczius” (Csel. 13,1).

Jázonról pedig így hangzik a bizonyságtétel. Az apostol Thesszalonikában hirdeti a Krisztust: „De a zsidók, kik nem hisznek vala, írigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségből némely gonosz férfiakat (vagyis a piaci csavargók közül néhány hitvány embert), és csődületet támasztván, (fellármázták),  és  felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé. Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város előljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók (akik az egész világot felforgatták) itt is megjelentek; Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust. Fel is indíták a sokaságot és a város előljáróit, kik hallják vala ezeket. De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket” (Csel. 17,5-9)

Róm. 16,22 Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius [jelentése: harmadik], ki e levelet (le)írtam.

Róm. 16,23 Köszönt titeket Gájus [jelentése: földi], aki nékem és az egész (kihívott)gyülekezetnek [eklézsiának] (házi)gazdája. Köszönt titeket Erástus [jelentése: a szeretett] a városnak kincstartója [vagyis aki a város vagyonát kezeli; várossáfár], és Kvártus [jelentése: a negyedik] atyafi. [vagyis testvér]^*

*Gájusz macedón volt, akit Pál apostol merített be. (Csel. 19,29; 1Kor. 1.14).

Róm. 16,24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] mindnyájan ti veletek. Ámen.

Róm. 16,25 Annak pedig, aki titeket megerősíthet [és megszilárdíthat] az én evangéliumom [az én örömüzenetem, a jó hír] és a Jézus Krisztus hirdetése [prédikálása] szerint, ama titoknak kijelentése folytán [kinyilvánítása; leleplezése, felfedése szerint], mely örök időktől fogva el volt hallgatva, [és elrejtetett volt; amelyre ősidők óta csend borult, és amelyről most lehullt a lepel]^*

*És így folytatja az apostol: „Aki megtartott [megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket. És hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végezése [elhatározása, szándéka] és kegyelme [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint. Mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt].

 »Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk«. Megjelentetett [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak megjelenése [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által, aki [legyőzte, és] eltörölte a halált. Világosságra hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és halhatatlanságot [romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az Evangélium által.

[Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a halált, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és halhatatlanságot].

Amelyre [az örömüzenetre] nézve tétettem én hirdetővé és apostollá [meghatalmazott, teljhatalmú megbízottjává, aki a küldő személy – vagyis az Úr Jézus – hatalmával szól, cselekszik, akit felruházott hatalommal feladata elvégzésére] és pogányok [vagyis nemzetek] tanítójává (2 Tim. 1,9-11).

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől [örök korok;(világ)korszakoktól (aionoktól)] fogva  az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. [Más fordításban: és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség Teremtőjében]” (Eféz. 3,9).

Róm. 16,26 Most pedig megjelentetett [nyilvánvalóvá lett; kijelentetett (tudtul adatott)] a prófétai írások által [és kinyilatkoztattak láthatóvá és közismertté lettek] az örök Isten parancsolata [és rendelkezése] szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván (és megmagyaráztatván).

[Más fordítás: És minden nemzet , és nép előtt ismertté tettek, és kihirdettetett, hogy így a hit befogadására és engedelmességére eljussanak]^*

*És a Szent Szellem így fejti ki a titkot: „mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol. 1,26-27)

„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban” (Eféz. 1,9-12)

„amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,5-9).

Róm. 16,27 Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [legyen tisztelet és] dicsőség mindörökké! Ámen^*

*Az Úr Jézus által: „… vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz (az Úr Jézus) nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid. 13,15)

„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21)

„Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17)

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25)

„Mert Őtőle, Őáltala és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36)