8. Az ígéret ingyenes ajándék

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket’ (Isten) (2Pt 1,4)

Figyeljük meg a ’megajándékozott’ szót. Péter ezt mondja: ’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’ Isten minden ajándékáért hálásak vagyunk. Isten jótékonyságából élünk. Mindent, amink van,

ajándékul kaptunk, és minden, amit ezután kapunk majd, ugyanígy fog érkezni.

’A bûn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet’ (Róm 6,23).

Mi nem vagyunk képesek kiérdemelni semmit, de Isten képes megadni mindent. Az üdvözülés is ajándék, ingyenes ajándék, az isteni szeretet spontán ajándéka. Az üdvözülés ígérete ugyanilyen természetû.

’Nagyobb boldogság adni, mint kapni’ (Csel 20,35); és Õ, aki mindenki közül a legáldottabb, az örökké áldott Isten, örömmel ad. Annyira természete az ajándékozás, ahogy a napé a ragyogás, vagy egy folyóé a folyás. Mennyire áldottak vagyunk, hogy mi lehetünk az elfogadók! Hangsúlyozni kell, mennyire fontos, hogy kapjunk, mert a dolgok, amikre szükségünk van, olyanok, hogy ha nem kapjuk meg õket, el vagyunk veszve most és mindörökre. Élet nélkül, fény

nélkül, reménység nélkül és béke nélkül maradunk, ha nélkülözzük Istent. Ha Isten nem ad nekünk kegyelme gazdagsága szerint, akkor rosszabb nekünk, mint a meztelen, a szegény, a nyomorult embernek; teljesen és végképp tönkremegyünk.

E gazdag ajándékokat nem lehetséges kiérdemelni. Még ha ki tudnánk is érdemelni bármit, ezeknek az ajándékoknak nincs ára, és nem vásárolhatók meg pénzen. Isten ígéretei kegyelembõl fakadnak: nem követelhetjük, hogy Isten ígérje meg nekünk kegyelmét és a megfizethetetlen áldásokat, amelyek bele vannak csomagolva.

Ez megtanítja nekünk, milyen magatartást tanúsítsunk. A büszkeség rosszul áll az elfogadóknak. Aki ajándékokon él, az legyen alázatos és hálás. Koldusok vagyunk a templom Ékeskapujában. Minden nap leülünk, hogy alamizsnáért

könyörögjünk, nem az istentiszteleten résztvevõ hívõktõl, hanem attól, akit az angyalok imádnak. Valahányszor Urunk arra jár, mi kérünk, és Õ ad; nem lepõdünk meg, ha kapunk a szeretetébõl, mert õ megígérte, hogy nagy irgalommal ajándékoz meg. Azt tanította nekünk, hogy ezt mondjuk: ’Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket’, és ezért nem szégyellünk és nem félünk mindent tõle kérni.

Életünk tõle függ, és mi örülünk, hogy így van. Édes dolog mindent megfeszített Urunk kezébõl venni. Boldogító a szegénység, amely gazdaggá tesz minket Krisztusban. Semmire sem szolgálunk rá, mégis mindent megkapunk; háromszorosan áldottak vagyunk, hogy óránként részesülhetünk Isten ajándékában. ’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’

Szeretett testvéreim, e tanításnak, miszerint az ígéret valódi ajándék, bátorítania kell mindenkit, aki elveszettnek érzi magát, és beismeri, hogy bensejében csõdben van. Ezek számára jó hír, hogy Isten mindent ingyen ad nekünk: miért

ne adna nekik, és más ínségben szenvedõknek is? Azok közülünk, akik örvendeznek Istenben, mindent ingyenes ajándékul kaptak; miért ne kapnának mások is hasonlóképpen? Õk ezt mondják: ’Semmi sem ingyenesebb, mint az

ajándék’; miért ne kapna az olvasó is, ahogy én kaptam? Annak, aki hajlandó adni, a rászoruló ember szegénysége ajánlás és nem akadály.

Jöjjhát, te, aki szûkölködsz az érdemekben, majd Krisztus lesz az érdemed! Jöjj, te, akinek nincs igazsága, majd õ lesz az igazságod! Jöjj, te, aki úgy tele vagy bûnnel, mint egy tele edény a tartalmával, mert a megbocsátó Úr elveszi bûneidet!

Jöjj, te, aki teljesen elhagyatottnak érzed magad, mert Jézusban gazdaggá válsz! A koldulás kielégít majd, és boldogulni fogsz; mert látom, hogy mardos az éhség, és üres a pénztárcád.

Aki nem tud ásni, az ne szégyelljen koldulni. Egy koldusnak nincs szüksége raktári készletre. ’Elnyûtt és foltozott saruk’, kopott és szennyes rongyok – ezek alkotják a koldus ruhatárát, ami jól áll neki. Vajon szellemileg nem e divat szerint öltözködsz-e? Minél szegényebb egy nyomorult, annál szívesebben látják az isteni jótékonyság ajtajában. Minél kevesebb vagyonod van, annál szívesebben lát az, aki ingyen ad, és nem hányja a szemedre.

Jöjj, szûkölködõ, jöjj és légy üdvözölve, dicsõítsd Isten nagylelkûségét:

Igaz bûnbánat és igaz hit, kegyelem, mely közelebb visz.

Eljöhetsz Krisztushoz pénz nélkül, és vásárolhatsz a készletbõl. Igen, mindez ajándék.

Azért küldött Isten, hogy ezt az evangéliumot hirdessük nektek:

’Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen’ (Jn 3,16). ’Ez a bizonyságtétel

pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az õ Fiában van’ (1Jn

5,11).

Isten része, hogy mindent ad, a mi részünk mindent elfogadni. Isten már megadta az ígéretet, és ingyen adta; teljesíteni is fogja, és ingyen fogja teljesíteni. Isten nem úgy ad valamit, hogy aztán felszámítsa az árát. Nem kell jutalékot fizetnünk, amikor kegyelmét megkapjuk. Õ nem kér és nem fogad el egy fillért sem; szeretete teljes mértékben ajándék. Ajándékul elfogadhatod

az ígéretét: Õ nem alacsonyítja le magát azzal, hogy feltételekre hallgasson.

A szövegben olvasható ígéret a legszegényebbeknek szóló félreérthetetlen meghívás. Ó, bárcsak bátorkodnának élni vele! A nagy harang zúg – azért zúg, hogy aki el akar jönni a végtelen bõkezûség nagy asztalához, az hallja meg és

jöjjön el. Isten – ingyen, kegyelme gazdagsága szerint – üdvözülést és örök életet ígér mindazoknak, akik hisznek Fiában, Jézus Krisztusban.

Ígérete határozott és bizonyos – akkor miért van, hogy az emberek nem hiszik el?

Kedves Olvasó, te mit szólsz ehhez az ígérethez, amelyet Isten ingyen adott minden hívõnek? Hiszed-e, és akarsz-e általa élni?