Ige: A Krisztus napjáról

 „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére [(parúszia): szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés, látogatás] és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.

Hogy ne tántoríttassatok el [(szaleuó): megráz; megingat; megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar] egyhamar a ti értelmetektől [(núsz: szív, szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége)]. Se ne háboríttassatok meg [és meg ne riasszon titeket olyan hamar; (throeó: megijeszt, megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat, felzaklat)]. Se szellem által [és félre ne vezessen titeket valami szellem]. Se beszéd [(logosz)] által, se nékünk tulajdonított [se állítólag tőlünk érkező] levél által. Mintha itt volna [mint hogyha beállt volna (enisztémi: küszöbön áll, itt van, sarkában van, fenyeget)] már a Krisztusnak ama napja [az Úr napja]. (2 Thess. 2,1-2)

[Más fordítás: Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően, ne veszítsétek el rögtön józanságotokat]*

*Azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22).

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15).

És: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48).

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő [(parúszia): szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13).

Isten igéjének fényében kell mindent (önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12).

És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).

Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését (epiphaneia: megjelenés, megmutatkozás)” (Tit. 2,13).

Aki: „Amikor (tűznek lángjában) eljő majd, (erkhomai: eljön, megérkezik) hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1, 8.10).

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor (parúszia): jelenlét, megérkezés, látogatás]?” (1 Thess. 2,19).

Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig (parúszia): jelenlét, megérkezés, látogatás), épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak ((koimaó): inkább az alvás állapotára utaló szó). Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (alászáll) az égből (a mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk (harpadzó: gyors, hirtelen mozdulattal megragadja, fölkapja,és elviszi, mint a farkas a szákmányát) azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel (igékkel)” (1 Thess. 4,15-18).

„Néktek pedig, akik szorongattattok (akiket gyötörtek), nyugodalommal művelünk együtt, (enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert) amikor megjelenik ((apokalüpszisz): leleplezés, kinyilatkoztatás, kijelentés) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival (követeivel). Tűznek lángjában, ki bosszút áll (igazságot szolgáltat) azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).

 Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél), hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

 „Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész): működő, tevékeny, hatékony;  élő energia), és élesebb  (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat  (diikneomai: keresztül eljut, áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek  (harmosz: ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmas); a gondolatokat és a szívnek indulatait  (ennoia: gondolat, nézet, vélemény, gondolkodás) (szándékait)” (Zsid. 4,12).

Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17).

Ezért figyelmeztet az apostol, hogy: El nem hagyván a magunk gyülekezetét (saját összegyülekezésünket), amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén (bátorítsuk) egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsid. 10,25)