János evangélium 8. fejezet: Jézus a világ világossága; (szerkesztett)

Ján. 8,1 Jézus pedig [útnak indult, és] elméne az Olajfák hegyére.

Ján. 8,2 Jó [korán] reggel azonban ismét ott vala a templomban [és megjelent a szenthelyen], és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.

Ján. 8,3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,

Ján. 8,4 Mondának néki: Mester [tanító], ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.

Ján. 8,5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?

Ján. 8,6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír [és listát készít] vala a földre.

Ján. 8,7 De mikor szorgalmazva [továbbra is faggatták, és kitartón] kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös [(anamartétosz): vagyis bűntelen, és nem vétkezett], az vesse rá először a követ.

Ján. 8,8 És újra lehajolván, [tovább] írt vala a földre.

Ján. 8,9 Azok pedig ezt hallván [(akúó): ezt felfogva, és megértve] és a lelkiismeret által vádoltatván [és meggyőzetve], egymásután kimenének [elódalogtak, elsomfordáltak] a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

Ján. 8,10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é [vagyis senki sem ítélt el] téged?

Ján. 8,11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak [vagyis én sem ítéllek el téged]: eredj el és [mostantól fogva] többé ne vétkezzél!

Ján. 8,12 Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága [fénye]; »Más fordítás: Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad«

Ján. 8,13 Mondának azért néki a farizeusok: Te önmagadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz [(aléthész): nem érvényes és nem valóságos].

Ján. 8,14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot önmagamról, az én bizonyságtételem igaz [(aléthész): érvényes és valóságos]; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek.

Ján. 8,15 Ti (hús)test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit [és én nem ítélkezem senki felett].

Ján. 8,16 De ha ítélek [és ítélkezem] is én, az én ítéletem igaz [hiteles, és érvényes]; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.

Ján. 8,17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz [és tanúságtétele hiteles, és érvényes].

Ján. 8,18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek önmagamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem.

Ján. 8,19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.

Ján. 8,20 Ezeket a beszédeket [(rémákat): kijelentéseket] mondá Jézus a kincstartó helyen [vagyis a templompersellyel szemben], amikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt [és senki nem emelte reá a kezét], mert még nem jött el az ő órája [a kijelölt, elrendelt idő].

Ján. 8,21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben [(hamartia): a ti céltévesztésetekben] fogtok meghalni: ahová én megyek, ti nem jöhettek [és nem juthattok] oda.

Ján. 8,22 Mondának azért a zsidók [vagyis a júdeaiak]: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, ti nem jöhettek oda?

Ján. 8,23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok [lentről származtok], én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok [én pedig fentről származom], én nem vagyok e világból való [nem e világból származom].

Ján. 8,24 Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben [(hamartia): céltévesztésetekben] haltok meg [pusztultok el]: mert ha nem hiszitek, hogy én VAGYOK, meghaltok [elpusztultok] a ti bűneitekben [(hamartia): a ti céltévesztésetekben].

Ján. 8,25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: Amit eleitől fogva mondok is néktek [Más fordítás: De hát ki vagy te? A kezdet (arkhé: az eredet), amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül].

Ján. 8,26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek [(krinó): és sok helytelen dolgot kellene helyrehoznom] és sok mindent kellene mondanom rólatok: de igaz [(aléthész): valóságos, és igazságos] az, aki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam vala.

Ján. 8,27 Nem vevék észre [nem ismerték fel], hogy az Atyáról szól vala nékik. [Más fordítás: És nem (ginószkó): értették meg, hogy (autosz): Ő maga az Atya, aki beszél nekik].

Ján. 8,28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek [(hüpszoó): és felmagasztaljátok] az embernek Fiát akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok [és azt hirdetem].

Ján. 8,29 És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.

Ján. 8,30 Amikor ezeket mondá, sokan hivének őbenne.

Ján. 8,31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben [(logoszomban): igémben], bizonynyal [és valóban] az én tanítványaim vagytok;

Ján. 8,32 És megismeritek az igazságot [(alétheia): valóságot], és az igazság [(alétheia): a valóság felszabadít, és] szabadokká tesz titeket.

Ján. 8,33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha [és rabszolgái nem voltunk] senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?

Ján. 8,34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz [vagyis mindenki], aki bűnt cselekszik [(hamartia): vagyis céltévesztésben van], (rab)szolgája a bűnnek [(hamartia): vagyis céltévesztésnek]^.

Ján. 8,35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké^.

Ján. 8,36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek^.

Ján. 8,37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni [(dzéteó): és arra törekedtek, hogy megöljetek], mert az én beszédemnek [(logoszomnak): az én igémnek] nincs helye nálatok [(khóreó): és nem fogadjátok be].

Ján. 8,38 Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok [és hallottatok]^.

Ján. 8,39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.

Ján. 8,40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert [olyan valakit], aki az igazságot [(alétheia): a valóságot] beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte^.

Ján. 8,41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.

Ján. 8,42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől [az Istenből] származtam és jöttem [ki és érkeztem meg]; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

Ján. 8,43 Miért nem értitek [és miért nem ismeritek fel] az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat [(logoszomat): Igémet] »Más fordítás: Mert hallani sem bírtátok (és nem vagytok képesek befogadni) az én igémet«.

  

Ján. 8,44 Ti az ördög [vagyis: a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] atyától valók vagytok [Más fordítás: ti atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög atyából vagytok, és hozzá tartoztok]. És a ti atyátok kívánságait [szándékát, ami kedvére van, amit szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok teljesíteni [(theló etheló): azt készültök, szándékoztok, azt igyekeztek megvalósítani]. Az emberölő [(anthrópoktonosz): embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé): eredetétől] fogva, és nem állott meg az igazságban [(hisztémi): felkelt, fellázadt, és ellenállt a (alétheia): valóságnak], mert nincsen ő benne igazság [mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor hazugságot [(pszeudosz): hamisságot, valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól [magából meríti]; mert hazug [(pszeusztész): és csaló] és [(autosz): ő maga a] hazugság atyja^.

Ján. 8,45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok [(alétheia): a valóságot mondom], nem hisztek nékem^.

Ján. 8,46 Ki vádol engem közületek bűnnel [(hamartia): céltévesztéssel]? Ha pedig igazságot [(alétheia): valóságot] szólok: miért nem hisztek ti nékem?

Ján. 8,47 Aki az Istentől van [aki Istenből való], hallgatja [(akúó): felfogja, és megérti] az Isten beszédeit [(rémáját): kijelentését, Igéjét]; azért nem hallgatjátok [(akúó): és nem fogjátok fel, és értitek meg] ti, mert nem vagytok az Istentől/ből valók^.

Ján. 8,48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög [(daimonion): démon, egy gonosz szellemi lény] van benned? [Más fordítás: A zsidók erre rátámadtak: „Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtől megszállottnak mondunk]^.

Ján. 8,49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög [nincs én bennem démon. Nem vagyok ördögtől megszállott]; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok [(atimadzó): nem tiszteltek / nem becsültök, hanem kicsúfoltok, és megvettek] engem.

Ján. 8,50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet [(doxa): és hírnevemet, tekintélyemet]: van, aki keresi és megítéli [ő (krinó): eldönti, és igazságot szolgáltat]^.

Ján. 8,51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja [(téreó): figyel rá, és megőrzi] az én beszédemet [az én (logoszomat): igémet], nem lát [(theóreó): nem tapasztalja meg a] halált soha örökké^.

Ján. 8,52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög [(daimonion): vagyis démon, gonosz szellemi lény] van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja [(téreó): és megőrzi] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet], nem kóstol [az (geuomai): tapasztalja, nem ízleli meg] halált örökké [(aión): az örökkévalóságban].

»Más fordítás: A zsidók közbevágtak: Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy«

Ján. 8,53 Avagy nagyobb [(meidzón): vagy idősebb] vagy-é te a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod [és kinek tartod] te magadat^.

Ján. 8,54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem [(doxadzó): és magasztalom] magamat, az én dicsőségem [(doxa): tekintélyem, tisztességem, dicséretem] semmi: az én Atyám az, aki dicsőít [(doxadzó): aki dicsőségessé tesz, és megdicsőít] engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,

Ján. 8,55 Pedig nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét [az ő (logoszát): igéjét] megtartom [(téreó): megőrzöm, és betartom]^.

Ján. 8,56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett [és ujjongott azon], hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.

Ján. 8,57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad^.

Ján. 8,58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok^.

Ján. 8,59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.