2012. augusztus 6.
Elaine Tavolacci: Ne vesd meg a kicsiny kezdetet
Sokan már azon vagytok, hogy feladjátok, mert már olyan
régóta hisztek abban, hogy Isten egy konkrét nagy dolgot előhoz, és még nem
láttátok megvalósulni természetes szinten. Az Úr adott nekem egy példázatot két
fáról. Két magot ültettek el egyszerre, ami két különböző fáé. Az egyik egy
cseresznyefának, a másik egy óriásfenyőnek a magva volt. Ugyanabban a gondoskodásban
részesültek, hiszen ugyanannyi napsütést és vizet kaptak. A cseresznyefa
gyorsan felnőtt és gyönyörűen kivirágzott, csodálatos rózsaszín virágai és
világoszöld levelei voltak, az óriásfenyő magvának viszont láthatóan hosszú
időre volt szüksége, hogy kibújjon a földből. Ahogy telt az idő, a cseresznyefa
tovább nőtt és virágzott, de az óriásfenyőből, úgy tűnt, hogy nem lesz semmi.
Egy idő után aztán egy kis hajtás bújt ki a talajból, és az óriásfenyő
elkezdett rendkívül nagyra nőni, és ott tornyosult a cseresznyefa fölött. Azért
kellett több idő az óriásfenyőnek ahhoz, hogy kinőjön, mert erősebb és
mélyebbre nyúló gyökerekre volt szüksége, hogy ezek a gyökerek mélyen a földbe
ereszkedve meg tudják tartani a fa hatalmas termetét. Egyik fa sem volt jelentéktelen,
sőt betöltötték a rendeltetésüket, és habár a cseresznyefa szemre tetszetős
volt, az óriásfenyő a világ legmagasabb és legerősebb fájává nőtt fel.
Az Úr azt mondja, ne add fel a látásodat. Amit elkezdtem
benned, azt véghez is viszem. Az a mag, amit Én ültettem el benned, bizonyosan
gyümölcsöt fog teremni, és te mindazzá leszel, amire Én elhívtalak. Ne hagyd,
hogy a késlekedés miatti csüggedés letérítsen az útról, amelyen egykor jártál.
Én teljességre viszek mindent, aminek a meg cselekvésére elhívtalak téged. Ne
vesd meg a kicsiny kezdetek napját, és ne hasonlítsd magadat másokhoz. Minden
egyes ember fontos az Én szemeimben, és mindannyian egyedi módon lettetek
megalkotva, isteni, konkrét rendeltetéssel. Ne akarj másvalakit utánozni, hanem
legyél szabad arra, hogy az legyél, akinek elhívtalak. Én egy Szövetséget
kötöttem veled, és Én megtartom a szavamat. Folytasd a küzdelmet mindazért,
amit készítettem neked. Ne fáradj meg az úton, és ne veszítsd el a látásodat.
Soha ne veszítsd szem előtt a célodat, és aminek a véghezvitelére
teremtettelek. Ne nézz vissza, mert különben letérsz az oda vezető útról, ahová
tartasz. A múltad hibái nem törlik el a jövődre vonatkozó terveimet, ahogy
továbbra is előre haladsz. Kövesd a békességet és ne zaklasson fel, amikor
kerülőutak és késleltetések jönnek. A késleltetés nem meghiúsítás. Örvendezz
Bennem, és ne vesd meg azt a helyet, ahol most vagy, mert a legjobb napjaid
előtted állnak, amint követed a keskeny ösvényt, amit számodra készítettem,
mondja az Úr.
Zakariás 4:10
Mert aki megvetette a kis dolgok napját, majd örvend, ha
látja Zerubbábel kezében az ónkövet: ez a hét az Úr szeme, melyek bejárják az
egész földet.
Márk 4:26 -29
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember
beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel, éjjel és nappal; a mag pedig
kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először
füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona
arravaló, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
Jakab 5:7 -8
Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig.
Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg
korai és kései esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg
szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
Idézetek a szeretetről
Az igazi szeretet sohasem tétlen, hanem megállás nélkül
munkálkodik vagy szenved.
Oswald Chambers: ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET
"...aki
által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).
Ha
Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető
kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye
lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem
különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt,
de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának
vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem
engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.
Meghamisítjuk
az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi
erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten
Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és
teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé
látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem
azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a
gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem
külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.
Ne
engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson!
Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de
határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli.
Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben
Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit
viszi előre?
Oswald Chambers
"Krisztus mindenek felett" c. könyvéből
A RABSZOLGAFELSZABADÍTÓ
Kis nyomorék, púpos ember volt az angol William Wilberforce (1759-1833). Iskolatársai is kínozták, gyötörték testi hibája miatt.
Háromszor utazta be Európát iskolái után.
Keserűségéből Isten kimozdította őt egy eseménnyel, s attól kezdve valami csodálatos szeretet áradt belőle. Egy nagy ügyre tette rá életét: a rabszolgaság eltörlésére.
Amikor ez ügyben bejárta a világot és a rabszolgák érdekében felállott beszélni, átszellemült lelkesedése mindenkit magával ragadott. 'Felállott az asztalnál - mondták - mint a mesebeli törpe, s mire leült, mindenki óriásnak látta.'
Halálos ágyán kapta a hírt, hogy 25 évi küzdelem után az angol parlament eltörölte a rabszolgaságot.
Ritkán látott London ilyen temetést: százezrek sorfala között miniszterek vitték ennek a kis púpos embernek a koporsóját...
----------------------------------------
(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)
http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/66
Joyce Meyer: Légy pozitív!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
8,13 …legyen a te hited szerint. (Máté)
Sok évvel ezelőtt rettenetesen negatív voltam. Ha sikerült
egymás után két pozitív gondolatot kicsikarnom magamból, szinte begörcsölt az
agyam. Az életfilozófiám így hangzott: „Ne várj semmi jót, és biztosan nem
fogsz csalódni.”
Annyi rossz dolog történt az életemben, hogy egyszerűen nem
tudtam elhinni, hogy velem még valami jó is történhet. Mindennek a negatív
oldalát láttam. Mivel a gondolataim negatívak voltak, a szavaim is negatívak
voltak, és ebből kifolyólag az egész életem negatív volt.
Amikor elkezdtem komolyan tanulmányozni Isten Igéjét, és
bízni abban, hogy Ő helyre fog állítani, az első dolog, amiről tudtam, hogy
sürgősen meg kell szabadulnom, a negativitás volt. A Máté 8:13-ban Jézus azt
mondja, hogy a hitünk szerint lesz nekünk. Én a negatív dolgokban hittem, ezért
nagyon sok negatív dolog történt velem. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent
megkapunk, amit akarunk, ha egyszerűen rá gondolunk. Istennek van egy tökéletes
terve a számunkra, és nem kontrollálhatjuk Őt a szavainkkal és a
gondolatainkkal. Viszont amit beszélünk, annak összhangban kell lennie az Ő
tervével és akaratával.
Ha jelenleg fogalmad sincs, Istennek mi a terve veled, akkor
kezdd valahogy így: „Nem tudom, Istennek mi a terve velem, de tudom, hogy
szeret. Bármit is tesz, az a javamat fogja szolgálni, és áldott leszek.” Kezdj
el pozitívan gondolkodni az életedről. Gyakorold a pozitív hozzáállást minden
helyzetben. Még ha per pillanat nem történik jó dolog az életedben, akkor is
legyen várakozásod, hogy Isten ezt a javadra fogja munkálni, ahogy Igéjében
megígérte.
2012. augusztus 5.
Pneumatikus vagy hústesti ember
.jpg)
Pneumatikus vagy hústesti ember
Szóma (az egó) – pneumatikus (szellemi) ember – hústest
Az ember a bűnbeeséskor meghalt – a pneumatikus szóma,
pneumatikus ember meghalt, az isteni élet eltávozott belőle, az érzékszervei
megszűntek működni. Hússzíve kőszívvé változott, szómája romlandó hústestet
öltött, és a gonosz hatalma alá került. (Akinek a beszédét befogadta és
megcselekedte.)
Ezt az anyagi testet (a bűnnek a testét) azért kellett
felölteni, hogy a gonosz ne férhessen hozzá a benne levő emberhez, annak
személyiségéhez. Mert a gonosz szellemi lény, a testben levő emberhez csak
akkor tud hozzáférni, ha az engedélyt ad rá, vagyis paráználkodik, idegen
istent tisztel, okkult tudományokba merül el. Különben nem démonizálódhat, bár
a gonosz hatalma alá születik minden ember, de a bensőjébe, a személyiségéhez
nem férkőzhet. Illetve még akkor kaparinthatja meg az embert, ha az elhagyja a
testét – meghal. (Amennyiben nem született újjá.)
Isten a bűnbeesés után ígérte meg, hogy az asszony magva jön
el, és tapos a kígyó fejére. Krisztusnak ezért kellett hústestet ölteni, hogy a
halálnak a testében, a bűnnek a testében legyőzhesse a halált, és az ember ki
tudjon jönni a halálnak a testéből az életre, hogy életre keljen és újra
működni tudjanak a pneumatikus ember érzékszervei, kőszíve kicserélődjön
hússzívre.
Isten az evangélium által tudja megérinteni és feltámasztani
az ember bensejét. Ekkor – ha valaki befogadja a romolhatatlan magot -
újjászületik, feltámad (ez az első feltámadás). Újra pneumatikus ember lett!!!!
Szíve kőszív helyett hússzív lett, amelybe be van írva Isten törvénye (vagyis a
SZERETET törvénye). Ám a szóma csak az Ige által tud erősödni, megújulni. A
hústest nagyon erős, saját akarata, érzelmei,stb. van, és az elme megújulására
szüksége van ahhoz, hogy a pneumatikus ember tudja irányítani és ne a hústesti
ember irányítson. Az Ige olvasása, azon való elmélkedés tehát LÉTSZÜKSÉGLET!!!
Ha valaki nem az Igét helyezi az első helyre, a testi ember fogja irányítani,
és ekkor nem fogja tudni betölteni Istennek az életére eltervezett akaratát.
„Meghasonlott” ember lesz, aki bár bensejében tudja, hogy nem jó irányba halad,
mégsem tud erőt venni a testi természetén, hogy ezt megváltoztassa.
Az ördög hatalmat nem vehet az emberen, főleg nem keresztény
(felkent, pneumatikus) emberen, ha az a szájával nem mond ki átkot, gonosz, az
Igének ellentmondó, negatív beszédet (pl: betegségre, kudarcra, szegénységre,
bármi vagy bárki másra vonatkozó, negatív beszédet). Mindaddig az ördög
működésképtelen, amíg szóval nem engedjük meg neki, hogy cselekedjen,
romboljon. Isten ígérete is a hittel teljes beszédünkön keresztül jön be ebbe a
látható világba. A HELYES BESZÉD, a MEGVALLÁS és az IMA ezért szintén
létfontosságú! (Mondják: - Zsidó levélben az van írva -.:az Úr
működésképtelenné tette a sátánt, akkor miért működhet még? Mert megengedjük
neki... Hát ne engedjük meg!!!)
Olvasandó igék: 1Kor 9:24-27
1 Kor. 9,24 Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán
futnak [küzdenek], mindnyájan futnak
ugyan, de egy veszi [nyeri] el a
jutalmat? [győzelmi (verseny) díjat] Úgy fussatok, (versenyt)
hogy elvegyétek. [elnyerjétek; (katalambanó):
- buzgón (mohón) megfog, vagyis
megragad, hatalmába kerít, birtokol stb. (szó szerint vagy átvitt értelemben).
KJV: felfog, elér (megszerez), megvalósít, megért, (meg) talál, megszerez,
hozzájut, észlel (érzékel), elvesz]
1 Kor. 9,25 Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai):
az igyekezetet gátló akadályok
leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben
(ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit
elérjen). KJV: harcol, buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul,
- vagy vesz részt], mindenben [minden (módon, -képpen), mindig (állandóan)]
magatűrtető; [(egkrateuomai): uralkodik
magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai
megfékezésében); tudja türtőztetni magát] azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz): mulandó]
koszorút [koronát] nyerjenek, mi
pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz).
nem romlandó, nem mulandó, örök; halhatatlan]
1 Kor. 9,26 Én
azért úgy futok, mint [aki] nem
bizonytalanra [céltalanul; nem csak
vaktában,]. úgy viaskodom, [öklözök;
harcolok; vívok] mint aki nem levegőt vagdos; [az ökölvívásban ütéseimet úgy irányítom, hogy nem a levegőt csapkodom; (nem
mintha a levegőt verném)] (Az itt szereplő görög szó (deró), amelynek
jelentései: Bőrrel dolgozik, vagy azzal
kapcsolatos tevékenységet végez. Átvitt értelemben: lenyúzza a bőrt valakiről,
elpáholja, ütlegeli. Gyötör, megver, megvesszőz, nyúz, megnyúz; ököllel sújt,
öklöz (a durva bántalmazás szava)
1 Kor. 9,27 Hanem megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet ) és szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom] hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak
ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]
És: „Mert noha (hús)testben
élünk, de nem (hús)test szerint vitézkedünk (hadakozunk). Mert a mi
vitézkedésünk (hadakozásunk) fegyverei nem (hús)testiek, hanem erősek az
Istennek (kezében), erősségek (erődítmények) lerontására (lerombolására);
Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten
ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus
iránti engedelmességre” (2 Kor. 10,3-5)
Bob Gass: Ez a te látomásod – fel kell fedezned! (1)
„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el
lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)
Figyelj meg két fontos dolgot a látomással kapcsolatban:
1) Látásodnak Istentől kell jönnie. Nagy különbség van
aközött, hogy célokat tűzöl ki magadnak, vagy, hogy Istentől kapott célod van.
Ha látásod Istentől való, „…biztosan bekövetkezik…” (Habakuk
2:3). Nem neked kell összehangolnod az eseményeket; Isten majd biztosítani
fogja a szükséges forrásokat, és meg fogja nyitni a kellő ajtókat a megfelelő
időben.
Lépteidet Ő fogja
irányítani. Íme, egy érdekes ige: „…nem a gyorsak győznek a futásban, nem a
hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a
gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a
körülményektől függnek.
Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még.
Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a
madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen
rájuk szakad a veszedelem ideje.” (Prédikátor 9:11-12).
Isten fel fogja fedni előtted rendeltetésedet, és
lehetőséget fog adni arra, hogy betöltsd. Persze azt is megteheted, hogy
ellenállsz, halogatod, vagy más dolgokra szánod az életed, végül aztán nem lesz
sem időd, sem lehetőséged. Nehogy beleess ebbe a csapdába, vagy belegabalyodj
ebbe a hálóba, nehogy emiatt elveszítsd, amit Isten neked szánt!
2) Látomásodnak egy bizonyos területhez kell kapcsolódnia. József
álma egy gabonafölddel kezdődött (ld. 1Mózes 37:6-7).
Mi a te területed?
Akár az orvostudomány, akár az oktatás, akár a pénzügyek, ingatlanértékesítés
vagy bármi más, azért kaptad, hogy áldássá lehess általa mások számára.
Isten ezt mondta Ábrahámnak: „…naggyá teszem nevedet, és
áldás leszel” (1Mózes 12:2).
Ne keress hírnevet, keresd inkább mások szolgálatát! Ha ezt
teszed, hatásod nagyobb lesz, mint a jó híred, és örökkévaló jutalmad nagyobb
lesz, mint bármi, amit vezethetsz, amit viselhetsz, amiben lakhatsz, vagy amit
kiakaszthatsz a falra.
2012. augusztus 4.
Ige: Aposztázia
„A Szellem pedig nyilván (világosan)
mondja, hogy az utolsó időben némelyek
elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi, démoni) szellemek tanításaira figyelmezvén (hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (és
olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)
Ahogy Izráel fiai, amikor
látták az Úr csodáit: „… hittek az ő
beszédeinek (hittek ígéreteiben), és
énekelték az ő dicséretét. Hirtelen elfeledék cselekedeteit (csakhamar
megfeledkeztek tetteiről); nem várták az
ő tanácsát (nem bíztak tervében)!” (Zsolt. 106,12-13)
Ige: Az utolsó napokról
A Szent Szellem így szól minden Istenfélő, Istennek kedves emberhez,
vagyis az Övéihez: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be (nehéz idők jönnek). Mert lesznek
az emberek magukat szeretők (önzők), pénzsóvárgók,
kérkedők (dicsekvők), kevélyek (gőgösek), káromkodók (istenkáromlók), szüleik
iránt (szüleikkel szemben) engedetlenek,
háládatlanok, tisztátalanok (szentségtelenek)
Szeretet
nélkül valók (szeretetlenek), kérlelhetetlenek,
rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek (féktelenek), a jónak nem kedvelői (jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az
élvezeteket szeretik, mint az Istent).
Kiknél megvan a kegyességnek látszata (az ilyenek
a kegyesség látszatát megőrzik ugyan), de
megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (fordulj el tehát ezektől)” (2
Tim. 3,1-5)
Ige: Mit hirdetnek a hamis felkentek
„Ő (Jézus) pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek benneteket (és hogy meg ne tévesszenek
titeket): mert sokan jőnek el az én
nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett (már egészen közel
jött); ne menjetek azért utánuk (és ti
ne kövessétek őket).
És mikor hallotok
háborúkról és zendülésekről (és lázadásokról), meg ne félemljetek (és meg ne rettenjetek); mert ezeknek meg kell lenni (meg kell történni) előbb, de nem jő mindjárt a vég.
Akkor monda nékik:
Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország ellen; És mindenfelé nagy
földindulások (vagyis földrengések) lesznek,
és éhségek (és éhínségek) és
döghalálok (vagyis járványok); és
rettegtetések (és rettenetes dolgok történnek) és nagy jelek lesznek az égből (és hatalmas jelek tűnnek fel az
égen)” (Luk. 21,8-11)
„Mert hamis Krisztusok (vagyis felkentek) és hamis próféták támadnak
(és állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek,
annyira, hogy elhitessék (és hogy megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát.
24,24-25)
Szeptember 11.
Írta Ismeretlen
Amerikában volt a szeptember 11.-i terrortámadás... Egy
igazgató azért élte túl a katasztrófát, mert épp aznap reggel vitte először
óvodába a kisfiát.
Egy srác azért élte túl, mert épp rajta volt a sor, hogy
lemenjen kávéért. Volt, aki azért késett el, mert az ébresztője nem csengett
időben. Egy nő lekéste a buszt. Valaki azért élte túl, mert egy dugóban állt,
és nem sikerült időben beérni a munkahelyére. Egy asszony véletlenül leöntötte
a ruháját kávéval, és vissza kellett fordulnia, hogy átöltözzön. Valakinek nem
indult be a kocsija, és volt aki azért fordult vissza, mert csörgött a telefon.
Volt, akinél a gyerekek húzták az időt. Az egyik alkalmazottnak pedig egy taxi
sem állt meg. Egy férfi pedig azért késett, mert azon a reggelen az új cipőjét
vette fel, ami útközben feltörte, így be kellett mennie egy patikába
sebtapaszért. Ő emiatt élte túl.
Most, ha dugóban állok, lekésem a liftet, vagy visszafordulok,
mert felcsörren a telefon... Amikor ezek az apróságok megtörténnek, amik nagyon
fel tudnak húzni, akkor arra gondolok, hogy ez az a hely ahol Isten látni akar,
épp ebben a percben.
Következő alkalommal, mikor úgy tűnik majd, hogy a reggel
nem úgy megy, ahogy mennie kéne, a gyerekek lassan öltözködnek, nem találod a kocsi
kulcsot, minden jelzőlámpa pirossal világít, ne légy ideges! Isten rendezi a
dolgokat - úgy, ahogy.
Ő vigyáz rád!
Az alap
„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs
építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa
mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely
vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt,
drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek
munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg;
és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek
a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.” 1Kor 3,10-14
Ismeritek azt a mesét, amikor Mekk mester házat épített? Nem
fogom elfelejteni soha azt a kacagtató történetet. Először a tetővel kezdte,
amit a háziaknak kellett tartani addig, míg aláfalazott. De az alapról teljesen
elfeledkezett. Össze is dőlt a ház mielőtt elkészült volna és a kontár megint
csak káposzta nélkül maradt.
Sokan voltunk, vagyunk úgy az életfilozófiánkkal, mint Mekk
mester a házzal. Van már tetőnk, falaink is, sőt szép ablakunk, meg kényelmes
bútoraink. Aztán rájövünk, hogy hiányzik az alap. Az apostol szerint csak
egyetlen alap létezik: Krisztus.
Pál arra is tanította a korinthusiakat, hogy miként
válhatnak a legjobb építőmesterekké azután, hogy Ő elmegy. Azt mondta: „A
legjobb alapot, amit csak lehetett, megkaptátok. Most már rajtatok áll, mit
építetek rá.” Ez annyit jelentett, hogy a hívők már hallották az evangélium
üzenetét Jézusról. Megbizonyosodhattak a tanítás igaz voltáról és elindultak a
hit útján. Ezután azonban nekik kell tovább vinni a munkát.
Minden családi ház tulajdonosa tudja, hogyha el is készült
az épület, a munka sohasem marad abba, legfeljebb csak egy kis időre. Mert
újból és újból javítani kell rajta.
Nekünk is folyamatosan építenünk kell hitéletünk házát. De
Pál ad egy jó tanácsot: „Jól válaszd meg az anyagot, amit felhasználsz!” Nem
mindegy ugyanis, hogy mit építünk a biztos alapra. Mert hihetünk mi
Krisztusban, de ha lelki életünk építőelemei nem állják majd ki az ítélet
próbáját, hiába minden. Igen, az ítélet szempontja az, ami segít eldönteni,
hogy mire figyeljünk, mit használjunk fel, mit tegyünk. Ha valamivel
kapcsolatban kételyed van, csak tedd fel a kérdést: Annak fényében, hogy Jézus hamarosan
eljön, érdemes ezzel foglalkozni?
Melyiket válasszam?
Egy asszony felkeresi a rendelőben a nőgyógyászt, és így
szól:
- Doktor úr, óriási bajban vagyok. Rettentő nagy szükségem
lenne az Ön segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, s én ismét terhes
vagyok. Nem akarok kis korkülönbséggel egymás után gyerekeket szülni.
- Értem, de mit kíván tőlem?
- Szeretném, ha megszakítaná a terhességemet. Nagyon
számítok Önre.
Az orvos gondolkodóba esik, majd rövid idő múlva megszólal:
- Azt hiszem, van ennél egy jobb, az Ön számára is
veszélytelenebb megoldás.
A nő elmosolyodik, gondolván, a doki megértette, mit
szeretne.
Az orvos azonban így folytatja:
- Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia,
öljük meg azt, amelyik most az ölében ül. Így - mielőtt a másik gyermeke
megszületne - tudna egy kicsit pihenni. Ha meg akarja ölni az egyiket, teljesen
mindegy, melyik az. Az Ön szervezetére semmilyen kockázatot nem jelentene, ha
az ölében lévő babát választaná.
A hölgy elszörnyedt.
- Na de, doktor úr! Micsoda szörnyűséget beszél! Egy
gyermeket megölni égbekiáltó bűn!
- Szerintem is - feleli az orvos -, de nekem úgy tűnt, Önnek
ez nem jelent problémát, ezért arra gondoltam, ez lenne a legjobb megoldás.
Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja.
Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már
megszületett gyermeket ölnek meg, vagy azt, aki még csak az anyaméhben
fejlődik. A bűn ugyanaz!
A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak
jobb legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb
legyen.
Surgeon: Ő megáld és megőriz
Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged" (4Móz 6,24).
A főpapi áldás első mondata
lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért,
bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha
élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást! Ha (mi magunk) áldottak
vagyunk,
összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és
keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek.
Isten áldása mélyreható és megtapasztalható. Az emberektől jövő áldás
legtöbbször csak puszta szó, az Úr áldása viszont meggazdagít és megszentel. Ha
igazán jót akarunk kívánni felebarátunknak, ne azt mondjuk: Sok
szerencsét", hanem azt, hogy Áldjon meg téged az Úr".
Az áldáshoz hasonló nagy öröm, ha az Úr megőriz minket. Megőriz maga
mellett, megőriz az önmagával való közösségben. Akiket Isten őriz, azok valóban
védve vannak minden gonosztól, azokat Isten megőrzi az örök boldogságra.
Isten oltalma együtt jár áldásával, békességet és biztonságot nyerünk
általa.
E könyvecske szerzője szívből
kívánja, hogy minden olvasója megtapasztalhassa Isten ezen gazdag áldását és
oltalmát. Tedd magadévá ezért most ezt a mai ígéretet, és kérd azt Isten minden
szolgája számára is!
Buzdítás
Készítette: Lisa Szanyel
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét.
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi
jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Aki megváltja életedet a pusztulástól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz
meg téged. Aki jóval elégíti meg a te szádat, ifjúságodat megújítja, mint a
sasét. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. Zsoltarok
103:1-6.
Amen!
A koldus rongyai!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap
meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király nagy
vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre.
A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és
felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi
ruhát, gondolta.
Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat
volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?
Visszament a palotához. Odalépett a kapuőrhöz. „Kérem, uram,
szeretnék a királlyal beszélni!"
„Várjon itt" - felelt az őr.
Pár perc múlva visszatért. „Őfelsége fogadja önt"
mondta, és beengedte a koldust.
„Látni óhajtottál?" - kérdezte a király.
„Igen, felség. Annyira szeretnék részt venni a banketten, de
nincsen királyi ruhám, amit felvehetnék. Kérem, felség, bátorkodhatom azt
kérni, hogy adja nekem egy régi öltözetét, hogy én is részt vehessek az
ünnepségen?"
A koldus annyira remegett, hogy észre sem vette a halvány
mosolyt a király ajka körül.
„Bölcs dolog volt tőled, hogy hozzám fordultál" - szólt
a király. Odaszólította fiát, az ifjú herceget. „Vezesd ezt az embert a
szobádba, és öltöztesd fel valamelyik ruhádba!"
A királyfi úgy is tett, és a koldus hamarosan olyan ruhában
állt a tükör előtt, amit még álmában sem mert remélni.
„Most már alkalmas vagy arra, hogy részt vegyél a királyi
vacsorán holnap este" - mondta a királyfi. „De még ennél is fontosabb,
hogy sosem lesz szükséged más ruhára. Ez a ruha sosem megy tönkre."
A koldus térdre hullott. „Ó, köszönöm" - kiáltott fel.
Ahogy indulni készült, visszanézett koszos rongyaira, amik ott hevertek a
padlón. Habozott. Mi van, ha a királyfi téved? Mi van akkor, ha újra szüksége
lesz régi ruháira? Gyorsan összeszedte őket.
Az ünnepség sokkal pompásabb volt, mint képzelte, de mégsem
tudta úgy élvezni, ahogy kellett volna. Rongyait kis batyuba tekerte, és az
folyton leesett az öléből. Az ételt gyorsan adták tovább, és a koldus lemaradt
a legfinomabb falatokról.
Az idő igazolta, hogy a királyfinak igaza volt. A királyi
ruha tényleg elnyűhetetlen volt. Mégis, az öreg koldus egyre jobban kötődött
régi rongyaihoz.
Ahogy telt az idő, az emberek már nem a királyi ruhát vették
észre, amit viselt. Csak a mocskos rongyokból álló batyut látták, amihez
annyira ragaszkodott, bárhová ment. Úgy is beszéltek róla, mint a rongyokat
cipelő öregemberről.
Egy nap, amikor már haldoklott, a király meglátogatta. A
koldus látta a szomorúságot a király szemében, amikor az ágy mellett heverő
rongykupacra nézett. A koldusnak hirtelen eszébe jutottak a királyfi szavai, és
felismerte, hogy rongyai megfosztották attól, hogy igazi királyként járjon
egész életében. Keserves sírásra fakadt ostobasága miatt.
A király pedig vele sírt.
Meghívást kaptunk a királyi családba - Isten családjába.
Ahhoz, hogy Isten vacsoraasztalánál lakomázzunk, csak annyit kell tennünk, hogy
elhajítjuk régi rongyainkat, és felöltjük a hit „új ruháját", amelyet
Isten Fia, Jézus Krisztus ad nekünk.
De nem ragaszkodhatunk régi rongyainkhoz. Ha Krisztusba
vetjük hitünket, el kell engednünk a bűneinket és régi életmódunkat. Ezeket a
dolgokat el kell vetnünk, ha meg akarjuk tapasztalni, milyen királyként élni és
bővölködni Krisztusban. „A régi elmúlt, és íme: új jött létre!" (2Kor
5,17).
Had áradjon
Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki,
soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök
életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne. (János 4,14)
Szeretet. Öröm. Békesség. Béketűrés. Jóság. Hit (hűség).
Szelídség. Mértékletesség. Óriási erők, melyeket a Biblia a Szellem
gyümölcsének nevez. Magának Istennek a jellemvonásai, és amikor a Szent Szellem
eljött, hogy benned lakozzon, akkor magával hozta ezeket, így a te
jellemvonásaiddá is váltak.
Isten arra teremette ezeket, hogy a bensődben buzogjanak,
erőteljes áradatként előtörjenek, így védjenek meg és tisztítsanak meg belülről
kifelé.
Észrevetted már, hogy nem tudsz szemetet tenni egy forrás
szájába? Amikor víz jön belőle, akkor az áradat ereje megvédi és tisztán tartja
a kívülről jövő szennyeződéstől. A benned lévő szellemi forrás ugyanígy
működik. Amikor hagyod, hogy olyan erők, mint a szeretet, öröm, békesség,
szívesség és a többi kiáradjon a bensődből, akkor az ördög nem tudja a szemetet
bejuttatni.
Hogyan éred el, hogy a Szellem folyamatosan áradjon? Annyira
teletöltöd a szívedet Isten Igéjével, hogy az örök élet erői elkezdenek
kibuggyanni. Először csak egy kicsit. aztán erősebben és magasabbra.
Határozd el, hogy engeded ezeket az erőket kiáradni a szíved
forrásából! Ne engedd meg, hogy az önzés és a bűn megakadályozza az áramlást.
Egy forrás van benned, tele ÉLETerővel, és készen áll arra, hogy feltörjön.
Hadd áradjon!
Igei olvasmány: Jeremiás 17,7-13
Kenneth Copeland
A hamis Evangélium
Készítette: Melinda Vörösné
Minden mi igazságunk olyan, mint a szennyes és
megfertőztetett ruha…” Ézsaiás 64,5
„ Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit
cselekedetek nélkül megholt?”Jakab 2,20
Két tévedéstől kell óvakodniuk Krisztus követőinek,
különösképpen azoknak, akik most jutottak arra a pontra, hogy bízni kezdenek
kegyelmében. Az első tévedés abban áll, hogy a saját cselekedeteikre
támaszkodnak. Abban bíznak, hogy minden lehetségeset megtesznek, hogy Isten
kívánalmainak megfeleljenek. Akik a saját cselekedeteik által a törvény
önerőből való megtartásával próbálnak szentté válni, azok lehetetlenséget kívánnak
megvalósítani. Amire az ember Krisztus nélkül is képes, az mind önzéssel
fertőzött, bűnnel szennyezett. Egyedül csak Krisztus kegyelme, a hit által
elnyert kegyelem tehet mindent szentté.
A másik – nem kevésbé veszélyes tévedés – éppen az ellentéte
az elsőnek. Azon a feltevésen alapul, hogy a Krisztusban való hit felmenti az
embert a törvény megtartásának kötelezettsége alól, s mivel egyedül csak a hit
által válhatunk Krisztus üdvözítő kegyelmének részeseivé, cselekedeteinknek
semmi közük sincs megváltásunkhoz.
E. G. White: Krisztushoz vezető lépések
A kislány és a zongora!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy kislány álma az volt, hogy egyszer híres zongorista
lesz, de a Szamárinduló volt az egyetlen darab, amit el tudott játszani.
Akárhogy is próbálkozott, nem volt többre képes.
Egy idő után szülei elhatározták, hogy beíratják
magántanítványként egy neves zongoraművészhez, hogy az megtanítsa őt rendesen
zongorázni. A kislány természetesen el volt ragadtatva az ötlettől.
Amikor a kislány és szülei meghallgatásra mentek a
művészhez, komornyik tessékelte be őket a kúria társalgójába, ahol egy gyönyörű
koncertzongora állt. A kislány azonnal odaszaladt a zongorához, és elkezdte
játszani rajta a Szamárindulót. Szégyenkező szülei elindultak felé, hogy
leállítsák, de eközben belépett a művész, és bátorította a kislányt, hogy
folytassa.
Azután helyet foglalt a kislány mellett az ülőkén, és
hallgatta a játékát. Kisvártatva ő is bekapcsolódott, és akkordokkal,
futamokkal és arpeggiókkal egészítette ki a darabot. A kislány folytatta a
Szamárindulót. A szülők nem hittek a fülüknek. Egy gyönyörű négykezest
hallottak, amelyet kislányuk és a nagy művész együtt adott elő, és eléggé
meglepő módon még mindig a Szamárinduló volt a fő téma.
Időnként úgy érezzük, hogy senkik vagyunk, hogy Isten nem
tud felhasználni nagy dolgok véghezvitelére. De gondoljunk csak a kislányra. Ő
csak a Szamárindulót tudta játszani. A Szamárindulót senki nem akarta hallani.
Szülei szégyenkeztek miatta, másokat idegesített. A művész azonban bátorította,
hogy játssza tovább.
Isten tudja, mire vagy képes. Ő ajándékokat és tehetséget
helyezett beléd. Természetesen néhány ember képességeihez viszonyítva a te
ajándékaid és tehetséged „Szamárindulónak" tűnhetnek - nem túl eredetiek,
és nem igazán látványosak. De Isten azt mondja: „Játssz tovább - és adj helyet
nekem magad mellett a zongoránál!" Isten képes arra, hogy vegye azt a
keveset, amit mi meg tudunk tenni, és széppé tegye a maga számára.
SEGÍTHETEK?
Készítette: Melinda Vörösné
Az öreg Ford-kocsi motorjával hiába küszködő fiatalember
felegyenesedett, hogy szemügyre vegye az ajánlkozót. A legújabb kiadású,
ragyogó Fordból jól ápolt, elegáns férfi kászálódott ki. A bajba jutott
bizalmatlanul szemlélte. "Jobban szeretem magam csinálni" -mondta nem
valami barátságosan. A jól öltözött férfi nem sértődött meg, barátságos
érdeklődéssel figyelte a másikat, aki néhány perc múlva mégis hozzá fordult: "Próbálja
meg!"
Az idegen lehúzta kesztyűjét, kibújt a zakójából, felgyűrte
ingujját... igazán tapasztalt ember benyomását keltette, ahogy a motorhoz
nyúlt. Csak néhány perc, egy-két mozdulat, előhúzta az öreg kocsikhoz még
használatos kurblit, és pár tekerés után a motor beindult. A meglepett és
hálás fiatalembernek szerényen magyarázta: "Henry Ford vagyok, annak
idején magam terveztem ezt a típust."
Gondolod, hogy Isten nem ért ahhoz, miképpen hozzon rendbe
minket?
Egy másik történet:
John D. WHEELER, hajdani RENDŐRŐRMESTER, megtérése után
evangélista lett Angliában, és nagy áldással szolgált. Hallgatói számára
sokszor eredeti módon tette érthetővé az evangéliumot régi tapasztalatai
elmondásával. Egyszer azt kérdezte prédikáció közben: "Még mindig az a
véleményetek, hogy Jézus a legfőbb ellenségetek, aki örömötöket akarja elvenni,
és zsarnokoskodni kíván rajtatok? - és folytatva a következőket mondta -
Tanúskodnom kellett évekkel ezelőtt egy veszedelmes bűnöző perében. Mikor a
tárgyalótermet elhagytam, a folyosón haladva figyelmes letten egy másik
tárgyalás védőügyvédjének hangjára, mely a zárt ajtón keresztül kihallatszott.
Kíváncsi lettem, s belépve leültem. Egy Kelly nevű embert vádoltak valami
értékes óra ellopásával. A teremben fojtott nevetés támadt, és a derültség
fokozódott, mikor a vádlott azzal védekezett, hogy az órát - mely a szakértő
szerint kb. 15 fontot ért - 30 fontért vásárolta valakitől. Az eladó nevét
azonban nem tudta megmondani, bár állította, hogy felismerné, ha látná.
Méltatlankodott, hogy nem hisznek neki, mire a bíró rendreutasította
izgágaságért. Fölemeltem a kezem, és a tanúk helyére álltam szót kérve, mivel
tudtam valamit erről az óráról: Egyenruhám miatt a vádlott ellenségnek sejtett,
és felháborodva tiltakozott meghallgatásom ellen. A bírák csendre intették, s
így elmondhattam, hogy néhány hete két elítéltet kísértem vonaton egyik
börtönből a másikba. Az egyik rab vigyorogva mesélte társának: "Jól
kitoltam az öreg Kellyvel, eladtam neki egy-két fontot sem érő órát harminc
fontért!" Ez a vallomás azonnal megváltoztatta a bíróság állásfoglalását,
de a vádlott rólam alkotott negatív véleményét is. Kelly fél óra múlva szabad
volt. - Miért mondtam ezt el? Hogy ne lássatok Jézusban ellenséget! Nem vádolni
akar benneteket az ítéletkor, hanem kegyelmet kér számotokra, ha most a
bűnbánat útjára tértek. Bűneink büntetését elhordozta a Golgotán, és
bűnbocsánatot ad azoknak, akik benne hisznek. Mint a legjobb barát zörget
szívetek ajtaján. Azt ígéri: "Ha valaki meghallja hangomat és megnyitja az
ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok, és ő énvelem (Jel 3,20)."
Forrás: Új Élet
2012. augusztus 3.
Spurgeon idézetek
"Az igazság az, ha azt kapjuk amit érdemlünk. Az
irgalom az, amikor többet kapunk, mint amit érdemlünk. Kegyelem viszont az,
amikor megkapjuk azt, amit nem érdemlünk."
Mese egy kicsi kézről
Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy
valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp
indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a
száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon
maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb
mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi
szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is
veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt
tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz.
Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak
indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a
lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!-
javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a
testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta
a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki
meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher
felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A
nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén
ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki.
De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb
CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És
együtt ültek az utca kövén!
„Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az
ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon
cselekedete [tennivalója; feladata. Szerepe; működése, rendeltetése] van: Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség)
vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk” (Róm. 12,4-5)
A SÓ
Szerző: Guti Tünde
A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas
teremben. Ahova csak nézett, mindenhol egyforma kristályok tündököltek. Csak
úgy szikráztak a beszüremlő fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt!
De nem a csillogás a feladatuk!
A lényeg az ízben van! Épp, hogy megszáradtak, azonnal
bevetésre vitték őket. Csipetekbe osztva vártak.
Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé
morzsolódva szorongani a só kristályoknak. Mert bizony a feladat teljesítése
előtt nagy a rájuk nehezedő nyomás.
Aztán az ijesztő zuhanás! Vége a tömörülésnek, vége a
közösségnek! A szóródásban mindenki átérezte a magányosság gyötrelmét, s az
egyre közeledő ismeretlen hely okozta nyugtalanságot…
Igen, már el is érték a munkaterepet. Feladat: oldódás,
ízesítés. Egyik csipetnek túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl
sűrű a közeg.
De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket. Az általuk
ízesített közeg MÁS LETT! A bevetés sikerrel járt!
Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító
atyai ujjaktól! Ne aggódjatok
a bevetések miatt! A
mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.
Milyen helyzetekben?
- türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az
üzlet pénztáránál
- rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban
- káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak
közelében
- hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben
- gazdasági, politikai káoszban, válságban, a saját
országunkban.
Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de
TE SEM MARADSZ
TÖBBÉ UGYANAZ!
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak
megjelenését.” Róma 8:19.
A hatalmas mágnes
Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz
vonzok" (Jn 12,32).
Istennek munkásai, gyertek, bátorodjatok fel! Attól féltek,
hogy igehirdetésetek nem vonzza az embereket? Próbáljátok meg a megfeszített,
feltámadott és mennybe ment Megváltót hirdetni. Ez a legnagyobb vonzerő",
amely valaha is nyilvánvaló lett az emberek között. Mert mi egyéb vont téged is
oda Krisztushoz, ha nem Krisztus maga? Ha valami más késztetett arra, hogy
hívő" legyél, hamarosan el fogod hagyni hitedet". De ha Krisztus
lénye ragadott meg, akkor Ő meg is tart az élő hitben mindvégig. Miért
kételkedsz tehát abban, hogy Krisztus ereje másokat is magához tud vonzani?
Indulj Krisztus Jézus nevében azokhoz, akik idáig megmakacsolták magukat, és
majd meglátod, hogy az Úr Krisztus őket is magához fogja vonzani.
Az Ő hívásának egyetlen ember sem tud ellenállni. Legyen
fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, tanulatlan vagy tudós, kiállhatatlan
vagy szeretetreméltó - egyszer minden ember megérzi vonzóerejét. Krisztus maga
a nagy mágnes. Ne keressünk másikat. A zene nem vonz Krisztushoz, sem az
ékesszólás, sem a szép szertartás vagy ügyes hírverés. Önmagában mindez nem
elég. Krisztus kell, hogy az embereket önmagához vonzza, és Ő ezt meg is tudja
tenni. Ne próbálkozz tehát semmiféle modern emberi ügyeskedéssel, hanem - mint
Isten munkásaihoz illik - az Ő módján dolgozzál. Krisztushoz hívd az embereket
úgy, hogy magad is Krisztusban vagy, és meglátod: Ő rajtad keresztül hívja majd
az embereket önmagához.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Vida Sándor: Mézcseppek:
- A bölcsesség a tudás helyes használata. Tudni nem
bölcsesség. Sok ember van, aki nagy tudással bír, mégis ostoba... aki viszont
tudja használni az ismereteket, az bölcs.
Pál és a hívők viszonya
„Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem
felőletek; telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi
nyomorúságunk mellett.”
(Korinthusbeliekhez
írt második levél 7. fejezet 4. vers)
A korinthusi gyülekezet állapotát ismerve - pártoskodás;
szegények lenézése, megosztottság a lelki ajándékok miatt; feltámadás tagadása;
az apostol tekintélyének megkérdőjelezése; stb. - furcsának tűnik Pál fenti
megjegyzése, mármint, hogy bizalma volt hozzájuk és dicsekedett velük.
Furcsának tűnik ez a megjegyzés azért, mert ma sokkal kisebb
problémák megléte miatt is hátat fordítanak sokan az egyháznak. De az igazán
fontos kérdés, hogy mi tette Pált ennyire elkötelezetté egy bűnöktől terhelt
közösség irányában?
A válasz ott található mindkét korinthusi levélben. Egyrészt
Pált nem megszokás, nagyravágyás, vagy megfelelési kényszer vezette és tartotta
a gyülekezetben, hanem: „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket”
(2Kor.5:14)
Másrészt ez a krisztusi szeretet nem önző módon csak kapni
akar, hanem önmagát adni a bűnösökért, mert ez a szeretet: „hosszútűrő, kegyes;
a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem
cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója
fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent
elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor.13:4-7)
Milyen jó lenne, ha megtanulnánk végre mi is hibáink
ellenére bizalmat szavazni egymásnak és a Megváltó lelkületével feltöltekezve
hálát adni a másikért, a közösség öröméért, melynek nem fogyasztói, hanem
építői lehetünk.
Akkor leszel elégedett, ha áldozol magadból mások felé
"Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az
idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az
Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."1 Péter
5:5
Ha elkezded másokkal megosztani, amid van - időd,
talentumaid -, akkor meglátod, hogy megtanulsz elégedett lenni.
Azáltal, hogy másokon segítesz, te magad is értékelni fogod
azt, amid van és ami vagy, de ennél is fontosabb az, hogy Isten úgy teremtett,
hogy szolgálj mások felé és oszd meg, amid van. Amíg ezt nem tudod megtenni,
nem leszel soha igazán elégedett.
Az igazi szolgák nem mások helyesléséért vagy dicséretéért
szolgálnak, hanem meg vannak elégedve az Egyszemélyes közönséggel. Elégedettek
azzal, hogy csendesen szolgálják az Urat.
Lehet, hogy te is egy ismeretlen kis helyen szolgálsz és úgy
érzed, hogy senki sem ismer és senki sem értékeli, amit teszel. Figyelj erre:
Isten helyezett oda, ahol épp vagy és ezt okkal tette! Ő minden hajszáladat
számon tartja, és tudja a címedet.
Daily Hope by Rick Warren, 2011.10.16.
Ravasz László
Az Úrtól nyert minden olyan világosság, amit nem közlünk
másokkal, lassanként elhalványul. Csak azért ad világosságot, hogy amivel
nekünk szolgált, mi is szolgáljunk azzal másoknak.
Imádság:
Istenem! Csak Téged és egymást szeretve lehetünk építő és
épülő közösség. Így óhajtok élni, segíts meg ebben! Ámen
A nap gondolata:
Ha szeretjük egymást, nem fogjuk elítélni egymást, vagy
rosszat mondani egymásra… nem nyeljük le a másikat, mintha vadállatok lennénk.
Nem is ingereljük vagy irigyeljük egymást, és nem hazudunk egymásnak. … ha
szeretjük egymást, jók és együttérzők, türelmesek leszünk egymáshoz és
megbocsátunk egymásnak, engedelmeskedünk és építjük egymást, zúgolódás nélkül
vendégszeretetet nyújtunk egymásnak, bíztatjuk, intjük és vigasztaljuk egymást,
imádkozunk egymásért, és egymás terhét hordozzuk. (J. Stott)
SZERETET HATÁROK NÉLKÜL
Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel
2:42)
Az első gyülekezet
tehát ezt ismerte fel, ezt élte meg – közösség és szeretet határok nélkül.
Ezért kedvelte őket az egész nép; ezért növekedett naponta a gyülekezet. Ezért
nem volt nyűg az egymás életében való részvétel. Mert szerették egymást.
Nyitottak egymás irányába. Hogyan épülhet a mai egyház? A mi gyülekezetünk? Ha
megjelenik bennünk és közöttünk a SZERETET!
Mit hagyott örökségül tanítványainak Jézus? „Arról fogja
megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek
egymást.”/Ján.13,35/ Nem csípni, nem fújni, hanem szeretni egymást. Határok
nélkül.
Városunkban és bárhol csak és kizárólag így lehet élő egy
közösség. Így lehet tele a templom. Szeretve egymást. Amíg ez idebent, és
nekünk nem megy, addig semmit ne várjunk a „kintiektől”.
A nyitott Biblia a nyitott fület és a nyitott szívet ma így
keresi. Vegyük komolyan! Adja meg Urunk, hogy mától kezdve határtalanul
szeressük Őt, és egymást! Mert csak ez vezet az igazi kionóniára, és az ÖRÖK
ÉLETRE! (Lovász Krisztián)
Szép történet olvassátok el!
Készítette: Lisa Szanyel
"Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén,
fején karton kendő,kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam,
felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a
szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
-Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk
a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret
eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.
Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a
temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész
szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és
hazaköltöztem a szülő falvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a
diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom adni,
két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a
kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni
a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül
eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám,
nemsokára haza jön, elfogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik,
diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....
Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott,
én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és
utasom a reszkető kezével egy félkiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre.
Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is
a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél
szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági
krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és
elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka
gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.
Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!"
Rodney H. Browne - reszlet - Isten munkálkodása a végidőkben
Készítette: Lisa Szanyel
Jézus azt mondta, hogy "kereskedjünk, míg megjön"
(Lukács 19.13) - vagyis: kelj fel és végezd Jézus munkáját amíg haza nem mész,
ill. amíg Ő el nem jön érted. Jézus nem ezt mondta: ülj a babérjaidon és semmit
ne csinálj, amíg meg nem halsz! Az emberek úgy foglalatoskodnak a saját dolgaik
körül, mintha Jézus egyáltalán nem jönne vissza. Egyfajta sietség-érzéssel kell
rendelkeznünk Isten dolgait illetően, és azt kell tennünk, amire Ő utasított
bennünket. Ha az Úr halogatja az Ő eljövetelét, az nem azért van, mert
késlekedik, hanem mert sok időt ad a világnak a megtérésre és hogy az emberek
rendbehozzák az életüket! (2 Péter 3:9)( Rodney H. Browne - reszlet - Isten
munkálkodása a végidőkben)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)