Ige: Ki volt Jób?

 „Vala [élt] Úz [jelentése: homokos talaj] földén egy ember, akinek Jób [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] vala a neve. Ez az ember feddhetetlen [(H: tám): ártatlan, feddhetetlen, becsületes], igaz [(H: jášár): egyenes, becsületes, derék ember volt], istenfélő [vallásos] vala és bűn-gyűlölő [félte az Istent, és kerülte a rosszat]^* (Jób. 1,1)

*Úzról (ahol Jób élt) így szól a bizonyságtétel. Mikor Ábrahám Isten kérésére Izsákot fel akarta áldozni: „És lőn ezeknek utána, hírt hoznak Ábrahámnak mondván: Ímé Milka (jelentése: királynő) is szült fiakat Nákhornak (jelentése: fújtatva, lihegve, haragos; átfúró), a te atyádfiának (öcsédnek). Úzt (jelentése: az erős, a szilárd) az ő elsőszülöttét, és Búzt (jelentése: megvetés, gúny, gúnyolódás) annak testvérét, és Kemuélt (jelentése: Isten felemel, Isten feláll, Isten állandó) Arámnak (jelentése: felmagasztalt) atyját.” (1 Móz. 22,20-21).

Isten Igéje szerint tehát Úz: Náhor elsőszülött fia, Ábrahám unokaöccse. Aki, mikor Táré, Ábrahám és Lót elindul Kánaán felé, nem szerepel az útra kelők között: „És felvevé Táré (jelentése: elmulasztott, késleltetett, elhalasztás; állomás) Ábrámot, az ő fiát, és Lótot (jelentése: lepel, fátyol vagy takaró; elrejtettség; sötét színű; égés), Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét. Ábrámnak az ő fiának feleségét. És kiindulnak együtt Úr-Kaszdimból (jelentése: Káldeabeli Úr; a holdisten városa; aszfaltvakolású helység), hogy Kánaán földére menjenek. És eljutnak Háránig, és ott letelepednek” (1 Móz. 11,31).

István vértanú bizonyságtétele szerint Úr-Kaszdim Mezopotámiában volt: „… Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt (jelentése: folyóköz, a középső folyó vidéke; a két folyó felvidéke), mielőtt letelepedett Háránban” (ApCsel. 7,2).

 Összefoglalva: A fenti igék bizonyságtétele szerint Úz földje Mezopotámiában volt: Mezopotámiát a Biblia napkelet földjének is nevezi: Miután Ézsaú elsőszülöttségi áldását csalással elvette: „Jákób azután lábára kelvén (útnak indult), elméne a napkeletre lakók földére”. (1 Móz. 29,1).

A Máté írása szerinti Evangélium hírt ad a napkeleti bölcsek hódolatáról, a megszületett Király előtt: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről [(anatolé):- a fény felkelése, azaz hajnal] bölcsek [(magosz): - tudósok, csillagászok] jövének [érkeztek] Jeruzsálembe…” (Mt 2,1-10).

A napkeleti bölcsek története: az ősi Mezopotámia hódolata a világ királya előtt. (Keresztény Bibliai Lexikon). Hogy ki volt Jób, arról így beszél Isten Igéje, a Mózes könyvében szereplő nemzetségtáblázat szerint. Jób, Izsakhár (jelentése: bér, béres) fia, vagyis Jákób unokája volt. Izsakhár Jákób 5. fia Leától: „És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat (annak a bérét), amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezi nevét Izsakhárnak” (1 Móz. 30,18).

„Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón” (1 Móz. 46,13).  

Krónikák könyvében szereplő nemzetségtáblázat szerint Jób (jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött) már Jásub (Jelentése: megtérő, hazatérő) néven szerepel: „Izsakhár fiai: Thóla, Pua, Jásub és Simron, négyen. (1 Krón. 7,1)

Hegyekre nézek

Ne félj!

 „Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, amelyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!” (5 Móz. 18,22)

Legyen kéznél Isten igéje

"Legyen az nála, és olvassa azt egész életében." (5Mózes 17:19a)

Az egyház kétezer éves történetének nagy részében csak a papok tudták saját maguk olvasni a Bibliát, ma azonban több milliárdunknak rendelkezésére áll. Ennek ellenére sok hívő hűségesebben olvassa kedvenc napliapját, mint a Bibliáját. Így senki ne csodálkozzon, hogy nem növekszik. Három óra tévézést követő hárompercnyi bibliaolvasástól nem várhatjuk a növekedésünket.

Sokan, akik azt vallják, a Biblia minden szavát hiszik, még sosem olvastak el valóban minden egyes szót a Bibliában. Viszont ha naponta csak negyed órát olvasod az igét, egy év alatt kiolvashatod a teljes Szentírást. Ha az egyik félórás tévéműsor helyett a Bibliát kezded olvasni, akkor egy év alatt kétszer is végig fogod olvasni az egészet.

A napi igeolvasás segítségével mindig Isten szavának hallótávolságában leszel. Pont ezért parancsolta meg Isten Izrael királyainak, hogy mindig legyen az ő Igéjéből a közelben egy példány: "Legyen az nála, és olvassa azt egész életében." (5Mózes 17:19a)

De ne csak nálad legyen, olvasd is rendszeresen! Ehhez a legegyszerűbb segítség egy napi bibliaolvasó vezérfonal. Így elkerülheted, hogy önkényesen ugrálj összevissza az szakaszok között, itt-ott ki is hagyva egyet.

Szerinted, napi 15 perc Isten igéje mellett hogyan változtatna azon, hogyan éled a mindennapi életedet?

Daily Hope, Rick Warren, 2012. január 22.
 

http://napiremeny.blog.hu/2012/01/29/legyen_keznel_isten_igeje_1

Imádság:

Kegyelmes Istenem! Ha a szívemet teljesen átadom neked, akkor minden más a helyére kerül, a pénzbeli adományaim is. Szeretnék hálás gyermeked lenni, akkor tud és akar abból adni, amit egyébként is Tőled kapott. Ámen

A nap gondolata: Az adakozásról

Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.

Az adakozásról

Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. (Filippi 4:17)

Isten megáldja a jókedvű adakozót. Pál átélte a bővelkedés és nyomorúság korszakát is. Nem panaszkodott, amikor szükséget látott, mert Krisztusra nézett. Szívesen vette az emberi segítséget, a testvéri gondoskodást, de nem azért, mert neki így volt jó, hanem azért, mert hála volt a szívében, hogy mások szeretetből gondoltak rá, így valójában az adakozók gazdagodtak hűségben, egymás iránti szeretetben, felelősségtudatban a diakónia gyakorlása közben.

Az adakozóknak nem lett kevesebbjük, mert a Mindenek Ura betöltötte az ő szükségletüket is, ennek a bőséges kamatozásnak örült Pál. Szegények voltak a filippibeliek is, de még inkább nélkülözött a börtönben sínylődő Pál, akire irányult a hálaáldozatuk. Isten, akié ez a világmindenség, bőven pótol minden adakozást. Ezt kell nekünk is átélnünk a mindennapjainkban. (Horváth Csaba)

david

Guti Tünde: A MAGÁNY FOGLYAINÁL

Pókhálós ablakok merednek rám vakon a szakadt függöny mögül,

a cserepet rég elvitte már a szél, a tartólécek közt átsuhan…

Nyikorgó csigalépcső kanyarulataiban dohos egérlyuk tátong,

az idő mintha megállt volna a nyirkos vakolaton…

Kopott létra álldogál az ódon falnak döntve,

aminek derekán virágot rajzolt a penész…

Belépek az utolsó, nehéz faajtón.

A padlásszobát egyetlen, repedt üveglapon keresztül

világítja meg a lebukó nap halvány fénye,

eleven reménysugár a fakó csendben…

A fény – élet!

Bezárt magány lakatját nyitja fel,

szorosra húzott csuklya alá merészkedik szelíden,

hogy kioldja a halál köteleit.

A fény – szabadság!

Démoni munkatáborok, hallgatag bányák mélyéből hív elő,

hogy életre vezessen a görnyedt hátú kőfejtők rabszolgajármából.

A fény – látás!

Összekötözött kezekkel, lábakkal ülnek itt a foglyok,

szótlan ajkakkal, mozdulatlan tekintettel a halálos homályban,

rég járt lépcsőfokokon túl, ahol a mulasztásokkal terhelt idő

hagyja csak ott kegyetlen nyomait.

Azokat segíthetem ki e megkövült börtönből,

akiket látok, akikhez lehajolok, akikért átvágom magam

poron, penészen és ragacsos pókhálón,

mert ez a fény a krisztusi szeretet!

Jézus a világ világossága!

Gyertek velem, elveszett reménység foglyai!

Dr-Kováts György: A HIT ÚTJA

A HIT ÚTJA - A MEGVIZSGÁLÁS ÚTJA - A HIT ÚTJA AZ ÁTFORMÁLÁS ÚTJA

Luk 5:3 És Ő bemenvén az egyik hajóba, amely Simoné volt, KÉRTE őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanította a sokaságot. Luk 5:4 MIKOR PEDIG megszűnt beszélni, MONDTA Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. Luk 5:5 És felelvén Simon, mondta neki: Mester, JÓLLEHET az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: MINDAZÁLTAL a te parancsolatodra levetem a hálót. Luk 5:6 És ezt MEGTÉVÉN, halaknak nagy sokaságát kerítették be; szakadozott pedig az ő hálójuk.

Ez a folyamat. A hit folyamata. Benne vagy. Engedtél az Úrnak az első kérésekor. Engedtél, amikor a „bolondságot parancsolta” neked. Odaadtad elmédet, szívedet és szájadat Neki, hogy a hit által gondolkodj, szólj és cselekedj mindvégig. És most benne vagy a folyamatban.

A hit átformál. Mert az Isten dicsősége lakik benne. És az Isten dicsősége egy átformáló dicsőség. (2Kor 3,18.)

Ez az érettség útja. Így leszel fiúvá, Isten munkatársává. Olyanná, akinek bármikor lehet szólni – és engedelmeskedni fog. Így leszel győztessé az ördög minden munkái felett. És így leszel atyává Isten országában, aki mellett fel tudnak növekedni további ifjak és további atyák. (1Jn 2,12-24.)

A hit útja mindig megvizsgáló út. Az ezüstöt olvasztótégelyben próbálják (vizsgálják) meg. Az aranyat kemencében hevítik, ha tisztítani akarják, mert magasabb az olvadáspontja. De az emberi szív vizsgálója (megolvasztója, tisztítója) maga az Úr! (Péld 17,3.) És Ő úgy döntött, hogy a bizalom és engedelmesség alapján tisztít.

Ilyenekké teremtett téged és engem, hogy ez legyen az út hozzánk. Bizalomra alkotott, és bizalommal próbál meg téged. Átvisz az útkereszteződéseken, döntés elé állít: kit szeretnél követni? Magadat, a magad érzéseit, dolgait, vágyait, elképzeléseit – vagy Őt akarod, úgy, ahogy Ő van. Ezek a hit-helyzetek. Amikor az okosság és az elvárások felett és közepette, eldöntheted, hogy Ővele akarsz-e járni, az Ő szavát akarod, Benne fogsz megbízni.

Ez a hit útja. Ez az átformálás útja. A folyamat, amiben benne vagy. Amikor hallgatsz Rá, és úgy döntesz, ahogy Ő azt akarja.

Péter mondta valamikor az Úrnak, egy ilyen döntés-helyzetben: „És mi elhittük (1), és megismertük (2), hogy Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia.” (Jn 6,69.)

(1) ELŐBB: „elhittük” (bizalmat adtunk, odaadtunk Neked mindent, feladtuk saját elgondolásainkat – mert Te szóltál), és (2) UTÁNA: „megismertük” (már látjuk, miért volt ez jó, látjuk a gyümölcsét is).

Ugye, hogy ez jó? Én szeretem…

KENNETH E. HAGIN: A győzedelmes hit

Készítette: Ilda Kemi

KENNETH E. HAGIN - HITÜNK TÁPLÁLÉKA NAPI ADAGOKBAN. Március 9.

Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. — 1János 5,4.

Lehet, hogy a világban vagyok, de nem e világból való vagyok. Én Istentől vagyok. Mennyei állampolgárságú vagyok. Miközben pedig ebben a világban vagyok, a Nagyobb él bennem. Nagyobb Ő, aki bennem van, mint az, aki a világban van. (1Ján. 4,4)

Ki az, aki a világban van? Az ördög. A 2Kor. 4,4 szerint ő e világ istene. Mi az, ami a világban van? A bűn. De az, Aki énbennem van, nagyobb a bűnnél. Az a nagyobb, Aki bennem van. A Nagyobb legyőzte a bűnt.
Mi van még a világban? Betegség. Ez nem Istentől van, ez nem a mennyből jön. Ott fent nincs betegség. A betegség e világból származik. De a Nagyobb, Aki bennem van, Ő a gyógyító.

Mi van még a világban? Problémák. Az ellenség okozta helyzetek. Látszatra megoldhatatlanak tűnő nehézségek. Amikor szembekerülök ezekkel a dolgokkal, egyszerűen csak emlékeztetnem kell magamat arra, hogy ki van énbennem, és hogy mit mond a Biblia. Én ilyen helyzetekben mégcsak nem is imádkozom. Csak szembenézek az adott helyzettel, és nevetve azt mondom: “Ha nem megyek át rajtad, akkor megkerüllek, ha nem kerüllek meg, akkor alattad megyek át, ha nem megyek át alattad, akkor keresztül megyek rajtad, mert a Nagyobb van énbennem!” Még abba sem hagyom a nevetéstettel és az a helyzet máris tovatűnt és megszűnt!

Megvallas:Én Istentől születtem.Azzal pedig, hogy a szám beszedével fölszabadítom a hitemet, legyözöm a világot.

John Osteen : Élő víznek folyamai: AZ ÁLDÁSFOLYAM KÖVETÉSE

Készítette: Élő Víz

Az élő víz folyama áldott, és gyümölcsöző helyre vezet. Ha az áramlás ellen mégy, nehezen érhetsz el eredményt. Bajba kerülsz, ha nem Jézussal együtt haladsz, hanem a saját terveid szerint. Ez csak fejfájáshoz, és fekélyekhez, álmatlan éjszakákhoz vezet, mert a belső embered másfelé igyekszik, mint a természeti. Pedig Isten folyamát érdemes követni a fizikai, az emberi, a gondolkodási, a pénzügyi, a szellemi területen egyaránt. HA Isten útján jársz, segítségére tudsz lenni másnak is.

Hadd mondjam el, tanulságul az egyik esetemet, amikor alaposan hibáztam, mert nem az élet folyó áramába haladtam. Ez a könyvecske, éppen azt szoltálja, hogy nálam kevesebb felesleges keserű tapasztalatod legyen.
Egy alkalommal a Venezuelai Caracasban hirdettem az Igét, egy ottani gyülekezetben. Csodálatos volt a közösség, az éneklés, a menny dicsőítése, és Jézusról, az örömhírről prédikálhattam. Az előre híváskor imádkoztam a betegekért, és számos csodálatos dolog történt. Akkor Isten dolgait, a magaménak kezdtem tekinteni. Úgy éreztem, „én” mindent meg tudok tenni a szolgálat közben.

Odahoztak egy ötéves kislányt az emelvényhez. Nyomorék volt a lábfeje, a két lába ujjai egymáshoz értek, mert befelé fordultak a bokái, és így vonszolta magát. – A karomba vettem, és imádkoztam érte, és habozás nélkül mondtam neki: induljon el, és járjon. Letettem hát a földre. Óh, milyen látványos kudarcot vallottam! – „MINDEZ” úgy látszott, mintha én tettem volna. És itt már kívül is voltam Isten áramlatán, mivel az Úr gyógyító ereje helyett megkíséreltem a saját erőmmel tenni. A gyermek éppoly nyomorékon lépett, mint azelőtt. Ez nem volt siker, mégis félelem nélkül nyúltam utána. Ismét felvettem a gyermeket, és a saját imámat ismét elmondtam érette, csak most sokkal hangosabban. Az egész gyülekezet odaadóan figyelt, és csendben leült, én meg folytattam a meggyógyításért, képességeim bemutatását. A második imádság után ismét lehelyeztem a gyermeket, mondva: „Indulj el a Jézus nevében!” – Ő megindult, éppen úgy, mint eddig, nyomorúságosan vonszolva magát!
---Ekkor rádöbbentem, hogy teljesen elhagytam az Urat! Az Ő áramlatával szemben indultam, a saját erőmmel. – Teljes volt a kudarc!

Leültettem a gyermeket az emelvényen, és a gyülekezet előtt magyarázkodásba kezdtem, hogy eltévesztettem az Urat, és legyenek türelemmel, míg megkísérlem az Ő akaratát ismét tudni. Ők csendben ültek, míg én az emelvényen fel-alá járkálva imádkoztam, már nem emlékszem a szavakra, de valahogyan így: „…Uram! Bocsáss meg, magamat tettem fontossá, és Téged eltévesztettelek. Kiestem a Te erőd áramlatából. Bocsáss meg Uram! Most segíts, miért maradna ez a kislány ilyen nyomorékon, az én büszkeségem, és önfejűségem miatt. Te vagy az egyedüli, Aki gyógyíthat. A Szent-Szellemeddel segíts! Te szereted ezt a kislányt! Mondd Jézusom, mit tegyek?”
Az ima közben az ÚR megkönyörült rajtam, és azon a kicsi lánykán. – Bizonyára mosolygott mindezen, hiszen Ő kegyelmes, és melegszívű. „Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltár 103:14.)
Ott ült még a gyermek, én meg egy hangot hallottam: „Vedd le a cipőit!” – Felismertem az ismerős hangot, mert Jézus hangját már ismertem. Nem hallható, mégis valóságos volt.
Odaléptem hát, és levettem a cipőit, és kezembe vettem a két formátlan lábacskát, és vártam. És akkor egyszercsak elkezdtek kifelé fordulni a lábfejek, és mire elvettem a kezem, normálisan helyezkedtek el. Felugrott, és fel-alá járkált az emberek szeme láttára, és mind örültek. Jézus kegyes volt, és szerető, a szegekkel átütött kezeit az enyémre tette, és megvalósult a csoda. Ő a csodatevő!
HA az Ő áramai ellen igyekszünk, mindig elhibázzuk! De amikor Jézussal együtt haladunk, lehetővé tesszük segítségének érvényre jutását. Hadd hangsúlyozzam ismét: minden esetben kifizetődő Isten kiáradó folyamával együtt haladni!
-.-.-.-.-
Egy alkalommal módom volt az Igét az egyik Baltimore-i metodista gyülekezetben hirdetni. A két-órai szolgálaton elmondtam az Úrral való találkozásom, és a Szent- Szellembe merülésem történetét. Azt is, milyen örömet okozott az idegen nyelven megszólalás, a csodák, melyekkel a szükséget szenvedő embereken könyörült az ÚR. – Öröm volt látni ennek az összejövetelnek az őszinte érdeklődését, és nyitott szívét.

A mi dolgunk Istenre nézni, mint az egyetlen tápláló forrásra. Ő igénybe vesz minden személyt, és eszközt, amire, akire szüksége van, DE Ő az EGYETLEN, Aki képes a hiányt pótolni.
A Biblia mondja: „Adjatok, és adatik nektek. Jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul néktek!” (Lukács 6:38.) – És ez igaz, ma is valóság.
Ahhoz, hogy kapjál, vetned kell először. És Isten dolga a megsokszorozott visszafizetés. Akkor és ott vess, ahol Ő MONDJA!
HA a sajátodat szórod, akkor rossz földbe fog hullani. Jézus tudja, hol van a jó aratásra alkalmas hely, a vetéshez.
Egy alkalommal, néhány misszionáriussal együtt a gyülekezeti szószéknél, az istentisztelet során bizonyságot tettek egymás után. Amint ott ülök, szól nekem az ÚR: „Adjál ezeknek a misszionáriusoknak 1500 dollárt, hogy vehessenek egy autót”. Egy ilyen indíttatás ránehezedhet az ember szívére. – Nem. Ezt nem szabad. – Ha hallod Jézus kedves, és nemes hangját, vedd megtiszteltetésnek az Ő akarata végrehajtására szóló megbízatást. A szívem ettől könnyekig örömre gerjedt.
A szolgálat után elmondtam a feleségemnek, Isten kívánságát, hogy segítsem őket a kocsi megvételéhez. Amikor megmondtam az összeget, először megdöbbent. – Lévén gyakorlott hívő, hamar megértette az Isten szavát!
Ezután elmondtuk a dolgot a gyermekeinknek is. Mondván: Isten többszörösen kipótolhatja az így keletkező hiányt. – És a csoda meg is történt. Könyvkiadásunkkal kapcsolatban: nem fogytak a könyvek, ezért egy terjesztőre bíztuk az értékesítést. – Amikor átadtam a pénzt a misszionáriusoknak, befutott a könyvekre egy 6000 dolláros rendelés. – Isten pontosan számol. Kifizették, leszállítottuk. És még további példányok maradtak, amiket már ingyen terjeszthettünk, áldásul és táplálékul.

Így kell Isten munkájában részt vállalni. Sokfelé a világon küldhettünk könyvet, irodalmat, amivel üzenetet küldhettünk ennek a generációnak, a Szent-Szellem hatalmáról. Nem kellett pénzt kérnünk, mert Ő minden szükségünket kielégítette.

Ő minden szükség kielégítésének forrása. Ha a mi tevékenységünk, az Ő folyamaival együtt halad, a hiányokat kipótolja! És ezt teveled is megteheti!

Jonh Osteen: Élő víznek folyamai: A NYELVEK FOLYÓJA, KAPU A TERMÉSZETFELETTIHEZ.

Készítette: Élő Víz

Az élő víz folyamainak ömléséről szóló csodálatos tapasztalatok közreadásával nincs szándékom valami féle dogmához jutni. A Biblia számos hasonló jelenségről tanúskodik. Isten a jelen generáció számára is kész az Ő Szent Szellemét adni.
A túláradó örömet tovább adom a kiömlő, élő víz megtapasztalásáról, a Szent Szellembe merülés kapcsán. Sürgetlek, tedd félre a félelmet, és működj együtt az Úrral, hadd ömöljenek az élő víz folyamai rajtad keresztül is.
Az Efézusi levél 3:16-17 azt mondja: „… erősödjék meg bennetek a belső ember az Ő Szent Szelleme által, hogy a Krisztus lakjon szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve, és megalapozva”. Jézus szeret, és könyörületes a sokasághoz is. Téged is mozgasson az Istentől nyert szeretet a világ szükséget szenvedői felé. A Biblia szerint Jézust a betegek gyógyítására indította a szeretet (Máté 14:14). Amikor életedben az Ő szeretete teljes, megérinti az emberek életét, körülötted az Isten gyógyító hatalma.
Ő MEGBOCSÁT, EZÉRT SENKIVEL SZEMBEN NE LEGYEN A SZÍVEDBEN SEMMIFÉLE ELLENTÉT. VESD KI AZT, ÉS CSELEKEDJ HELYESEN!
Légy elnéző, amikor csak szükséges, alázd meg magad. Tartsd többre a másikat magadnál. Örömmel mosd meg Isten bármely szentjének a lábát, mert ők a Krisztus testéhez tartoznak. Ez a magatartás lehetőséget teremt az Úrnak, sokkal bőségesebben kiárasztani az élő vizek folyamait rajtad keresztül.
Amikor egy hívő a Szent Szellembe merült, az imádság nyelvén más nyelveken is szólt, ahogy a Szent Szellem adja neki. Ha ez a gyülekezet előtt hangzik el, szükségszerű a magyarázat adományával párosulnia, mely érthetővé teszi azt. Kell lenni valakinek, aki érti a hallott szót, amit maga az imában szóló nem is ismert. (vagy mint ajándék Istentől, a magyarázata)
Egyszer Seattle /Washington/-ban hibátlan kínai szavakat kaptam a nyelvemre, egy összejövetelen. Ezt nem is tudtam addig, míg egy Hong-Kong-i ember az összejövetel végén elmondta nekem, hogy kínaiul dicsértem az Urat, és tanítottam az Ő népét, íme itt megvolt a magyarázat is.
Egy alkalommal Tulsa-ban, más nyelven énekeltem. Egy hölgy tájékoztatott, hogy spanyolul és olaszul, váltogatva dicsértem az Urat.
Los-Angelesben egy alkalommal egy izraelita származású úrral beszélgetés közben héberül dicsértem az Urat, noha nem tudok héberül.
A manilai repülőtéren, Tokyo felé utazva egy ember felé erősen indított az Isten Szent Szelleme, de nem fogtam fel, és nem engedtem Neki. A gép utasterében a felszállás után vettem észre, hogy éppen a hátam mögött ül ez az úr. Az Úr nem engedett másfelé sodródni engem. Így hát bemutatkoztam, s kiderült, hogy katolikus pap, aki üzleti úton van. Kérdeztem tőle: ismeri-e a terjedőben levő karizmatikus mozgalmat? – Elmondta, hogy felületesen hallott már a Szent Szellem kiáradásáról. Ekkor örömmel elmondtam, hogy velem és más közösségbeliekkel mi minden történt, történik. Eközben rövid imát is mondtam, más nyelven is szóltam. Ő felvillanyozva mondta, hogy arabul dicsértem az Istent, amit ő megértett, és örvendezett. Bizonyítva látta a Biblia szavát. A Filippi szigeteken papneveldei tanár volt, és hívott, hogy visszafelé tartva látogassam meg azt az iskolát. A következő utamon be is iktattam ezt a programba.
A nyelveken szólás említett megnyilvánulásai igazi bibliai előjogai az Isten gyermekeinek. A gyülekezet előtt nem mindenki számára adatott az üzenetközvetítés feladata más nyelven, DE az Atyával való személyes imakapcsolatban mindenki számára lehetséges, illetve szabad ez.
Különleges területe a megnyilatkozásnak a szolgálat során, a közbenjáró imádság más nyelven.
Van, amikor a Szent Szellem különlegesen indít (kényszerít) a közbenjárásra, mégpedig rendkívüli erővel. Ilyenkor igen gyorsan, és buzogva ömlenek az ajakról a szavak, ahogyan magától képtelen beszélni az ember. A Róma 8:26-27. beszél erről: „Ugyanígy a Szent Szellem is segít a mi erőtlenségünkön. Mert azt, amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy kimondani, ahogyan kell, de maga a Szent Szellem esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodással. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szent Szellem gondolata, mert Isten szerint esedezik azokért, akiket megszentelt.”
A Szent Szellemmel betelten mondott imádság körébe tartozik, amikor Isten lehajolva szól hozzánk, és a legszokatlanabb módon nyilatkoztatja ki magát. Isten Szent Szellemének ilyen bennem működésekor számos különleges kinyilatkoztatásban volt részem. Saját lelkével képtelen az ember felfogni ezt, s ez nem tervezhető. Amikor viszont Isten kezdeményez, egyszercsak a Szent Szellem működésének közepébe kerülhetsz. Ez történhet, pl. egy rendszeres imádság után, vagy egy testvéri közösség alkalmával. Ha valamelyiket egyszer tapasztalod, tedd rendszeressé az ilyen lehetőséget, hogy a Szent Szellemmel együttműködésre alkalmakat készíts!
Egy alkalommal néhány találkozón voltam dél-Amerikában, ahol egy spanyol gyülekezetben egy bizonyos napon a 11 órakor kezdődő összejövetelen szolgáltam. A szolgálat folyamán, kb. 12,30-kor indítást kaptam a Trinidad szigeti sötétbőrűek gyülekezetében való szolgálatra. Ezen a reggelen a Bibliát olvasva, amikor a szállodai szobámban imádkoztam egymagam, kértem az Urat, készítse fel a testvéreket, ha a szolgálat közben a nyelveken szólás túláradna rajtam. Valóban, amikor elragadtattam, természetfeletti öröm töltött el. Eközben a látomásom egy fekete, kancsal szemű asszonykára esett. Aztán egy hatalmas kígyó mozdult, és tekeredett, és egy hang tájékoztatott: „a gyermeke lába nyomorék, ami az otthonában lévő boszorkánysággal kapcsolatos, de a Szent Szellem kitöltésével meg fog gyógyulni a gyermek!”
Amikor a látomás befejeződött, térdre estem, majd felismertem, hogy valahol itt kell legyen, és találkoznom kell vele.
Gondolhatjátok, milyen izgatott lettem. Gyorsan futottam volna már a spanyol gyülekezettől a feketék gyülekezetébe. De Isten útjai mások. Még itt ültem az emelvényen, a spanyol gyülekezetben, készülve az igehirdetésre, és együtt énekelve velük, de lélekben már a fekete gyülekezettel való találkozásra gondoltam. Akkor egy fekete asszonyka a jobb oldalon feltűnt, egészen a közelemben. Eddig nem vettem észre, hogy ott lett volna. Valóban egészen olyan kancsalon, mint a látomásban. De nincs mellette semmilyen gyermek, pedig a látomásban ott ült az is.
Hirdettem az Igét. Aztán a tolmács útján az asszonyhoz szóltam: „van egy nyomorék lábú gyermeke? Ő válaszolt: „IGEN.” - hátranézett, ahol az a mintegy 12 éves lányka ült. Aztán előre jöttek, valamikor járógépet is hordott, már a nélkül is tudott nehezen mozogni, jobbra-balra billegve. Amint láttam, a lábszárai teljesen merevek voltak.
Mikor elém állott, elmondtam a gyülekezet előtt a látomást, nem hallgatva el az okot, az Isten által kijelentett otthoni boszorkányságot sem.
Amikor ezt hallotta az asszony, izgatottan tiltakozott: „nem, nem, nem!” Nem egészen érthette a dolgot, azt hitte én akarok boszorkányságot alkalmazni vele szemben, aki Szent Szellemmel telt. Így kértem, hogy énekeljen a gyülekezet, mialatt a tolmács útján megbeszéltük a dolgot, mondván: „kedves, nem én akarok boszorkányságot, hanem Isten rámutatott a gyermek betegségének okára, ami az otthonotokban lévő boszorkányság.”
Akkor az asszony megértve ezt, elmondta a múltat: „a férjem foglalkozott boszorkánysággal, médium volt. Elhagyott évekkel ezelőtt. Több gyermekünk van, mind gyűlölték őt, kivéve ezt a kicsit, aki szerette.”
Isten mindent tud, és lát! Isten felfedi előttünk, amit Ő ismert, és megszabadít a gonosz hatalmától!
Akkor „az Úr Jézus Krisztus nevében” kiűztem a boszorkányság szellemét, és a kislány normálisan kezdett járni. Mindannyian dicsértük, és áldottuk az Úr Jézus Krisztus szent nevét!
A helyi lelkipásztor sírni kezdett, a gyülekezet örvendezett az Úrban, az egész nagyon csodálatos volt.
TARTSÁTOK TÁVOL MAGATOKAT A BOSZORKÁNYSÁG MINDEN FORMÁJÁTÓL! NE KÉSZÍTSETEK SPIRITISZTA SEGÉDESZKÖZÖKET, NE FOGLALKOZZATOK ASZTROLÓGIÁVAL, MÁGIÁVAL, HALOTTIDÉZŐ, VAGY MÁS SZEÁNSZON NE VEGYETEK RÉSZT SEM VARÁZSLÁSBAN, ÉS SEMMILYEN HASONLÓ TEVÉKENYSÉGBEN.
Tartsátok magatokat távol mindentől, ami eltávolítana az Úr Jézus Krisztus megváltó vérétől, beleértve a reinkarnációs tant is. Ne sajnáljátok elégetni még ma az ilyen jellegű irodalmat, ami otthonotokban van. „Ne adjatok helyet az ördögnek!” (Efézus 4:27).
Elmondok egy ehhez kapcsolódó tapasztalatot, remélem segíteni fog felismerni az élő víz folyamainak rajtad keresztül vezető folyamát, hogy másnak segíthess!
Nem tudom eléggé hangsúlyozni az Istennel való együttműködés szükségességét, amikor megindul rajtad keresztül ez a folyamat. Meg kell tanulni a várakozásban élni! Légy kész éjjel-nappal átadni magad az Ő Szelleme hívásának: Jézus azt mondja (János 7:38-39-ben) „…Aki hisz énbennem, ahogyan az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt, pedig a Szent Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni…” (nem csak egy folyó, hanem folyamai)
Egy reggel az irodámban, még napkelte előtt Bibliát olvastam és imádkoztam. Isten szava különlegesen szólt hozzám: jó dolog Isten Szavával naponta feltöltődni. Évente egyszer olvasd végig a Bibliát. Ezt könnyen teljesítheted, ha tíz fejezetet elolvasol naponta. (8-at az Ó-, 2-öt az Új-testamentumból, 5 Zsoltárt, és 1 Példabeszéd fejezetet.) Így a Zsoltárokat, és a Példabeszédeket havonta tudod ismételni. Az Ótestamentumot az év végére, az Új –Testamentumot a negyed év végére elolvasod végig. Ha Isten szavával élsz, hívő, és erős leszel.
Ezen a reggelen az áhítat alatt térdelve imádkoztam. Anyanyelvemen, és az ima nyelvén is imádkoztam alkalmanként. Ismét erőt vett rajtam a Szent Szellem. Testem feltöltődött az imádság által az Istentől kapott erővel.
Elkezdtem Istent kérni, hogy milyen célért szükséges imádkoznom. Ekkor bensőmben megjelent egy igehirdető, nem láttam fizikailag, mégis teljes valóságában megjelent, lelki szemeimmel láttam őt. Megértettem, hogy az Úr, találkozást készít elő ezzel a testvéremmel. Aztán a telefonhoz nyúltam, bár nagyon korán volt, mégis a távoli várost tárcsázva felhívtam őt. Úgy éreztem, sürgős a dolog.
A felesége vette fel a kagylót, elmondtam az élményemet, s ő elsírta magát: „nem is tudja, milyen nagy szükségünk van az imatámogatásra!” és kért, hogy kitartóan imádkozzam értük. Később részletesen meg is ismertem családjuk tragédiáját. Isten azt meg akarta az Ő kegyelmével előzni, de néha az emberek nem figyelnek az Ő hangjára oda. Nekünk hatalmat adott Ő a gonosz szellemek felett, de nem kaptunk hatalmat más ember szelleme felett!
Egy napon egy, a szórakoztató iparból közismert személy hívott fel telefonon: ide igyekszik Houstonba, és ezt az alkalmat kihasználva beszélni szeretne velem egy fontos dologról. Beleegyeztem, és kértem, megérkezésekor hívjon fel ismét.
Igen nagy hírű ember lévén, nem gondoltam, hogy bármiben is segítségére tudnék lenni. Úgy éreztem, ahhoz, hogy megérinthesse őt Isten hatalma, valami természetfeletti szükséges. Szükségét láttam, együtt imádkozó barátoknak is. De a Szent Szellem leintett, mintha azt mondta volna: „én neked is meg tudom mondani, ami szükséges.” Így a hálószobába vonultam imádkozni, míg megérkezik. Elmondtam az Úrnak, hogy milyen jelentős személyiség, és így igazán nem tudom, miként nyilatkozhatna meg úgy, hogy segítségére lehessek. Szükségem van a Te kinyilatkoztatásodra – kértem – „mutasd meg, hogyan közelíthetek hozzá!”
Imádság közben az Úr Szent Szellemét elküldte rám, más nyelv tolult az ajkamra, s közben ennek az embernek az életéből képek peregtek le előttem. Vagy harminc évvel visszavitt, megmutatva a helyes útról letérést, és megadta a megbékélés, és feloldozás szavait.
Este, amikor megérkezett, látszott rajta, hogy kész a szívét kiönteni, bajait, és bűneit elmondani. Amint ezt elkezdte, megállítottam és mondom neki: „hadd mondjam el, amit az Úr kijelentett nekem, és rajtam keresztül üzen”. Nagyon elcsodálkozott, és töredelmesen az Úr Jézus elé járult, szívét átadva. Néhány nap múlva részesült a Szent Szellembe merülésben is.
Valóban, élő víz folyama képes rajtunk átfolyni, és ebben nem vagyok valamiféle különleges személy, ezt mind Krisztustól kapjuk. Ha megtelünk a Szent Szellemmel, az élő víz folyamai kiindulnak belőlünk. Szeretném rólad is megtudni, hogy Isten felhasznál téged ebben.
A nyelveken szólás folyamának kiáradása különleges kincs. Légy kész azonnal engedve cselekedni, amikor megérzed a Szent Szellem nemes befolyását, hogy imádságra indítson. Ne oltsd meg! Legyen helyed Jézussal együtt lenni, és az Atyával beszélni. Késztessen Istennek ez az indíttatása az Ő jelenlétébe lépésre. A Szent Szellem készíti ehhez az utat, és csodálatos az Ő segítsége, mihelyt engedelmes vagy buzdításának, és átadod magad az Ő erejének.
A nyelven szólásnak ez a hatalmas folyama felemel a mennyig, a közbenjáró ima által, és így sok dolog megvalósulhat az Isten királysága számára.

Jövök a kereszthez

Ige: Isten választott népéről

„Jakab [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő], Istennek és az Úrnak, a Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, az elszórtan levő [diaszpora: a szórványban; szétszórtságban élő] tizenkét nemzetségnek [(phülé): sarjnak, Szó szerinti jelentése: az egy tőről, egy őstől származóknak]; üdvözletemet [örüljetek]” (Jak. 1,1)

Az Úr Jézus parancsa mennybemenetele előtt az Övéihez: „Elmenvén azért [(ún): tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [(onomá) (hatalmába, tekintélyébe, jellemvonásába dicsőségébe, erejébe; // adj nevet a benne foglalt kiváltságokkal//]”(Mát. 28,19)

Az apostolok gyűlést hívnak egybe, hogy megvitassák, hogy a nemzetekből megtérteknek be kell-e tartani a mózesi törvényeket: „(Ekkor) elhallgatott (és elcsendesedett) az egész sokaság (az egész gyűlés); és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csodát tett az Isten ő általuk a pogányok (vagyis a nemzetek) között.

Miután pedig ők elhallgattak, (megszólalt, és) felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mi módon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen (és szerezzen) népet az ő nevének. És ezzel egyeznek a próféták (szavai, és) mondásai, ahogyan meg van írva: Ezek után visszatérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait (és romjait is felépítem, és) helyreállítom, és ismét felállatom azt. Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok (vagyis a nemzetekből valók) mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi” (Csel. 15,12-18).

 Péter apostol is ír a szórványban élő választott népnek, a Krisztus népének: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt [és szétszórtságban, szórványban élő] jövevényeknek, [a szétszóródott hontalanoknak; a kiválasztott kivándorlóknak; Isten kiválasztott népének; a zarándokoknak]. Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése [mindentudása] szerint, a Szellem megszentelésében, [vagyis a Szellem megszentelő munkája által] engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.

[Más fordítás: Akiket a szerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Krisztus Jézus vérével meghintsék őket. Mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket]” (1 Pét. 1,1-2)

És így folytatja Péter apostol: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, (tulajdonul lefoglalt megvásárolt, és megmentett), és megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (és dicsőségét), aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]. Akik nem kegyelmezettek [voltatok] (egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat), most pedig kegyelmezettek [vagytok] (és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok). Szeretteim, kérlek (és kérlellek) titeket, mint jövevényeket és idegeneket (zarándokokat, vándorokat, hontalanokat), tartóztassátok meg magatokat (és tartózkodjatok) a (hús)testi kívánságoktól (az érzéki epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (vagyis életetek) ellen vitézkednek (és küzdenek) (amelyek hadat viselnek életetek ellen)” (1Pét 2,9-11). Júdás apostol is a szórványban élő keresztényeknek ír: „Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia (vagyis testvére), köszöntését küldi az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek (akiket az Atya Isten szeretett) és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1-2). Hiszen Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [vagyis eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

A Jubileumi kommentár a fenti igék alapján így magyarázza, hogy kiknek írt az apostol: A szétszórtságban élő 12 nemzetség az új, a szellemi Izrael, a teljes anyaszentegyház, amely nem egy helyen, hanem az egész lakott földön diasporában él. A szétszórt állapot nem emberek miatt van, hanem Isten akaratából  A lényegében egy egyház mindenütt ott van, hogy szolgáljon. A szolgálatára mindenütt szükség van. Mint só és világosság, minden gyülekezet ott szolgáljon mások javára, üdvére, ahol Isten rendeléséből van.

Hatalmas Isten a Szabadító.

A gondviselő Isten

„Támogat az Úr minden elesettet, és felegyenesít minden görnyedezőt. Mindenki várakozva néz Rád, és Te idejében adsz nekik eledelt (Zsolt. 145.14-15)

Donald Shaw: MOST MINDEN MEGVÁLTOZOTT

Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

Donald Shaw igen képzett, evangélikus teológiát, felsőbb, egyetemi tanulmányokat végzett lelkész. Kórházi lelkész is volt Kansasban és Kansas Cityben.

Az egész 1965. nyarán kezdődött. Átmentem azon, amit mi, papok „Dry spell”-nek mondunk, s amit én halandzsázásnak (száraz teológiának – üres beszédnek) fordítanék le. Minden vasárnap prédikáltam, de ezek erőtlen beszédek voltak. Kevés öröm, kevés hatás és kevés erő volt bennük. Kényszerűség volt. A szombat éjjel szinte lidérces volt számomra tudva azt, hogy vasárnap beszélnem kell, mint a többi lelkésznek, és kiizzadtam valami prédikációt.

Borzadtam a vasárnapi napfelkeltétől. Ezt az állapotot hasonlíthatjuk egy baseball-játékos letörtségéhez, ami néha előfordul egy-egy játékosnál.

Július forró napjaival eljött a szabadságolásom ideje is, és feleségemmel, Pattal kirándulást tettünk a Red Feather Lakeshez, Coloradoban. Tudtuk, hogy ennek a gyerekek örülni fognak, és alkalmunk lesz rokonlátogatásra is Nebraskában.

Úgy éreztem, hogy egy pap életében a vakáció a legkellemesebb idő. A szolgálatomtól való távollét néha segített. Különben a rokonaimmal való együttlét mindig csillapító hatással volt fáradt lelkemre.

Néhány nappal megérkezésünk után apám egy reggeli után így szólt hozzám: Don, elmehetnél az öreg Mr. Hartmanhoz, mielőtt hazautaznál. Ki az a Mr. Hartman? – kérdeztem, és a második csésze kávémba tettem a cukrot. Szomszédunk és jó barátságban vagyunk. Valamikor prédikált, de már visszavonult.

Nem tudom – mondtam, és kifogáson törtem a fejem, miközben mama finom kávéját szürcsöltem. Ma délben Coloradoba szándékoztunk menni. Hol is lakik? Mindjárt jobbra az utcában – mondta apám szokatlan határozottsággal. Csupán néhány percre van és meglátogatod.

Kelletlenül mentem a látogatásra és elindultam az árnyas utcán egy blokkal arrább. Szép júliusi reggel volt. Még a természet is telve volt várakozással. A Hartman-ház kicsiny volt és kopott kinézésű. Mikor közelebb értem, megláttam őt a kertjében, ásóval a kezében. Krumplit kapált. Egy kis kosár félig volt csenevész krumplival. Alacsony, fehérhajú emberke volt, és az arcán verejték gyöngyözött. Hosszú ujjú, kék ingén is izzadságfoltok voltak, amint a forró nebraskai napon dolgozgatott. Torkomat köszörültem és megszólaltam: Mr. Hartman?

Felnézett és pislogva kereste az éles reggeli napfényben, ki szólt hozzá. Tovább mentem a szépen megkapált krumpliágy mentén. Látta, hogy jövök, és felegyenesedett, letörölve az izzadságot inge ujjával. Mr.. Hartman, Donald Shaw vagyok – mondtam, remélve, hogy nevemről felismer. Jöjjön csak be, hadd fogjak kezet önnel, fiam – mondta. Szerettem volna megismerni önt, mióta az apja beszélt nekem önről, ön a protestáns lelkész, nemde? Az erős napfény dacára szinte természetfeletti öröm ragyogott az arcán. Szeméből energia és életerő sugárzott.

Lenéztem az apró krumplival teli kosárkára és megállapítottam, hogy nem éppen megfelelő a termés. Arnoldban ebben az évben a burgonyatermés nagyon rossz volt. Még az ottani legjobb kertészek is fejcsóválva beszéltek róla. De Mr. Hartman látszólag nem volt ennek tudatában. Krumplit ásott és ugyanakkor dicsőítette Istent.

Csodálkoztam, hogy tud olyan boldog lenni? Mi a megelégedettségének a forrása? – kérdeztem magamtól. Itt él egy roskadozó öreg házban magányosan. A krumplitermése elhibázott dolog. Kint van a tűző napon, izzad, öreg kora ellenére hajlong, mégis a legboldogabbnak látszik mindazok között, akikkel valaha találkoztam. Mindezekre nem volt válasz.

Közvetlenül beszélni kezdett nekem az Úrról és Isten áldásáról az ő életében. Aztán felemelve szemét a kemény talajról és körülnézve, mondani kezdte a 19. zsoltárt: „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható. Szózatuk kihat az egész földre és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort.” Fontolgattam, mit jelenthetnek ezek a szavak különös paradoxképpen a krumpliágy mellett, mikor megállított ezekkel a különös szavakkal: „Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől”

Milyen különös ember! – gondoltam magamban. A beszélgetés az én egyházamról és a visszatérésem utáni terveimről folyt és arról, hogy újra tanfolyamra megyek klinikai lelkészi munkám kiegészítése céljából. Nagyon érdeklődött irántam és azt mondta: Jöjjön be egy percre, Donald. Van valami, amit meg szeretnék mutatni önnek.

Követtem a házba, leverte a földet a kapájáról és a régi falépcsőhöz támasztotta, ami a hátsó előtérbe vezetett. Jöjjön – mondta, míg feltornászta magát a régi falépcsőn. A homályos, egyszerűen bútorozott szobában motozni kezdett egy régi szekrény fiókjának zárjával. Úgy nézett ki, mint egy régi spanyol kincsesláda, és mikor lassan felemelte a fedelét, a „szentek szentje” fénysugara látszott benne.

Itt van az én legújabb termésem – mosolygott, és elővett egy egészen modern könyvet. – Megveszem a legismertebb írók könyveit. – Nagyon óvatosan, csaknem tisztelettel vette ki a „Hiszek a csodákban” c. könyvet és átnyújtotta. – Ez egy nagy élenjáró napjainkban a gyógyítás szolgálatában. Míg ön Freud analízisét és pszichiátriai gyógyítását tanulmányozza, remélem, megnyílik az elméje a szellemi gyógyítás felé is.

Szkeptikusan néztem a könyvet. Az előszót közismert szakértő írta, és ez némi tájékoztatást adott nekem a Kuhlman szolgálat mineműségéről. De ki volt ez a Kathrin Kuhlman? Miért ez az elragadtatás? Az egész épp oly különösnek látszott, mint ez a krumpliskertbeli próféta. Az idő gyorsan múlt és mire felocsúdtam, csaknem dél lett. Mennem kell – mondtam. A gyermekek szeretnének felmenni a hegyre és az ebéd után elindulunk.

 A fákkal szegélyezett utcán hazafelé ballagva gondolataim a szellemi gyógyulás felett jártak. Ez az egy területe volt a vallásnak, amit gondosan kerültem, mint a dögvészt, szemináriumi időm óta. Sokszor hallottam történeteket azokról, akik művelték ezt a saját önző céljaikra. Másrészt szerettem volna többet tudni erről, különösen, mivel a kórházi szolgálatban álltam. Lehet, hogy ez tőbb annál.

Mikor visszatértünk Conradba, elkezdtük szervezni az új egyházi évad terveinek kivitelezését. A tudományos metódusban gyakorlatom volt, de szerettem volna sokkal többet tudni arról a könyvről. Kathrin Kuhlman tényleg képes csodákat tenni? A hitből való gyógyulás lehet valódi? Sok kérdésem volt, amire nem találtam választ.

Conradban szeretetvendégségre készültünk, és legidősebb fiam, Márk tevékenyen készítette elő. Szándékunkban állt megünnepelni egyházunk 85. éves fennállását. A dolgok aktívan követték egymást, mint rendesen, de az volt az érzésem, hogy ezek az egyházi programok, csoportok és más „jó” dolgok mind csak külsőségek, és Krisztus valahogy ezeken kívül áll. Éreztem, hogy mások, mint én is, szeretnék, ha „benn” lenne, de nem tudjuk, hogyan nyissunk Neki kaput.

Két hét múlva Waterlooban voltam elfoglalva és megálltam a nyilvános könyvtárnál. Csupán kíváncsiságból megnéztem, hogy miss Kuhlman könyve ott van-e a polcokon. Meglepetésemre ott találtam és elhatároztam, hogy kiveszem. Hazatérve olvasni kezdtem – lassan, óvatosan. Kritikával közeledtem ehhez az új kezdeményezéshez, és közben más könyveket is olvastam a Szellemmel való gyógyításról. Meglepetéssel konstatáltam, hogy még a legnagyobb pszichológusok is hívő emberek voltak. Például Carl G.Jung egyszer azt mondta: „Az igazán vallásos ember... tudja, hogy Isten mindenféle különös és felfoghatatlan dolgot hoz, és a legkülönösebb utakat választja, hogy egy ember szívébe eljusson. Ezért ő mindenben érzi az isteni akarat láthatatlan jelenlétét.” És ismét „... ha a doktor segíteni kíván egy emberi lényen, el kell fogadnia úgy, amint van. És ezt csak úgy tudja valóságosan megtenni, ha már látta és elfogadta őt úgy, amint van ... A gyógyulást vallásos problémának is nevezhetjük.” Mindjobban nőtt az érdeklődésem.

A felnőtt fiatalok vasárnapi iskolájában a Cselekedetek Könyvét tanulmányoztuk. Bár a gyógyítás iránti érdeklődésem egyelőre elsősorban iskolás volt, némi érdeklődés támadt bennem a csoport iránt. Néhányan óvatosan nyilatkoztak, de egyesek kimondottan elvetették az egész eszmét. Megállapítottam, hogy nekem nincs kellő megtapasztalásom erre vonatkozólag, és ismételten elolvastam Kathrin Kuhlmant, és továbbá Don Gross és Emily Gardiner könyveit, melyek a szellemi gyógyulásról szólnak. Azt gondoltam, teljesen jól

felkészült vagyok, és jól előkészítve ezen a téren a hagyományos egyházakban végzendő szolgálatra. Sok pszichiátriai könyvet is olvastam a kórházi pásztorolás és teológiai munkákra vonatkozólag. Prédikációim tűzdelve voltak ismert pszichiátriai és pszichológus íróktól vett idézetekkel. Más szóval azt hittem, minden szükséges anyagom megvan, hogy sikeresen szolgáljak a XX. században.

Mikor olvastam, csodálkozni kezdtem: elég az én tudásom? Szemem előtt egész más, új területe nyílt meg a szolgálatnak. Hol voltam

egész életemben? Idő kellett hozzá, hogy összeegyeztessem a csodálatos gyógyítások eszméjét azzal, amit tanultam, mert amit tanultam, teljesen ellenkező volt az ilyen ideákkal. Nehéz volt visszautasítani azoknak a bizonyságtételét, akik meggyógyultak.

Természettől fogva szkeptikus voltam, mert nagyon intelligens és szkeptikus családban nőttem fel. Mi mindig a nevelésünkre voltunk büszkék. Megtisztelve éreztem magam, hogy Amerika egyik legjobb pszichiátriai központjának növendéke lehettem. Ezt a kulturális és intellektuális sorompót nehéz volt ledönteni.

Mikor az iskola 1966-ban véget ért, komolyan terveztük, hogy elfogadunk egy ajánlatot, mely szerint Kansas City vidékére mennénk, ahol felvenném kórházi lelkészi munkámat. Úgy terveztem, hogy az egyik kórházban káplánként szolgálnék, és tagja lennék a pszichiátriai csoportnak, mivel magasabb rendű munkát végeznék a klinika programjában. Minden esetre két héttel elutazásunk előtt kirándulást tettem Waterlooba, hogy néhány könyvet visszavigyek a könyvtárba. Miután behelyeztem őket, különös érzésem támadt, nevezetesen, hogy keresgéljek a könyvek között. Furcsa, gondoltam. Azért jöttem ide, hogy visszahozzak könyveket, és nem, hogy másikat keressek olvasni. Mégis átkutattam egy halom könyvet és szokás szerint azon kaptam magam, hogy a „Vallás” jelzésű könyvek előtt állok. Na, újra itt van. Szinte kibökte a cím a szememet: „Hiszek a csodákban.” Félhangon csodálkoztam: mit akar mondani nekem Isten? Levettem a könyvet és forgattam a kezemben. Egyszerre valami eszembe ötlött: vedd ki a könyvet és vidd haza. Mit? – gondoltam. Hiszen már kétszer elolvastam. Különben, nem egészen két hét múlva elköltözöm ebből az államból. Mit használ ez a könyv? Nem volt mit tenni, erős kényszert éreztem, hogy hazavigyem a könyvet. Így, saját bolondságom felett fejemet csóválva, visszatértem az első pulthoz és kikölcsönöztem a könyvet. Nos, mi kényszerített, hogy ilyen bolondságot tegyek? – töprengtem, miközben a kopott lépcsőn lementem a kocsimhoz.

Másnap már megtudtam. Késő este volt. A szomszédom megmetszette a sövényét, és az utca tele volt szórva gallyal. Beszélgettünk, elég hangosan, mikor felnéztem és megláttam, hogy Harold Selby jön az út szélén imbolyogva, két botjára támaszkodva. Megdöbbentett ez a valamikor életerős fiatalember, akit letepert a nagy nyomorító, a

szklerózis multiplex. Egy olyan kis városban, mint Conrad, az emberek többnyire ismerik egymást. De mi nemrég költöztünk ide, és én egyszer vagy kétszer találkoztam Harolddal. Megszólítottam. Mosolygott. Kínos mosolygás volt. Néhány percig beszélgettünk. Észrevettem, hogy nehezére esik a szemét ránk összpontosítani. Rövidesen el is ment. Hirtelen feltámadt részvétet éreztem iránta, annyira nyomorult, reménytelen és szenvedő volt. Harold, várjon egy kicsit! Valamit akarok adni önnek! Besiettem a házba és felkaptam a „Hiszek a csodákban” c. könyvet és visszatérve a járdán várakozóhoz, odaadtam neki. Ez egy kissé valószínűtlennek látszik, tudom, de indíttatva érzem magam, hogy odaadjam önnek és a feleségének. Sok minden van benne, ami új számomra. Ha nehezére esne olvasni, talán Arlene tudna segíteni. – Mohón nyúlt a könyv után, aztán elimbolygott a háza felé.

Néhány nap múlva visszajött és a könyvről beszélt. A hátsó szobánkban álltunk, és ezt mondta: Don, én hiszek ezekben a históriákban, amikről olvastam. Miért ne történhetnének meg ilyenfélék, ha valakinek hite van és igazán imádkozik Istenhez?

Én egyiket se értem – mondtam. Lehet, hogy vannak valamiféle erők, amelyek felszabadulnak egy csoportban, amely telítve van várakozással és hittel. Szeretném ezt tudni és megismerni. Őszintén szólva, számomra rejtély az egész. Szünetet tartottam, kissé zavarban voltam azért, amit mondani akartam: mellékesen nagyon kérem, vigye vissza a Waterlooi könyvtárba. Mi a jövő héten elköltözünk.

Új parókiám Greeleyben (Kansas) csupán 12 mérföldnyire volt Osawatomie kórháztól, ahol káplánként szolgáltam másodmagammal. A munka nagyon érdekes volt. Adair, a komplexus egyik része, a Menninger-féle terápiát alkalmazta. Itt a kollégák részéről szeretetet és megértést tapasztaltam, ami munkámnak igazi értelmet adott. Mind az orvosok, mind a pszichológusok és a többi munkatárs őszintén tisztelték a keresztyén hitet, és a betegeket is biztatták, hogy ugyanilyen magatartást tanúsítsanak. A káplánfelügyelők mérhetetlen

türelemmel és jóakarattal rendelkeztek. Gyakran inkább éreztem Krisztus jelenlétét ezek Között a megtört emberek között az állami kórházban, mint a világi külvárosi társaságok között, melyek a divatos

egyházakban tömörültek.

Mióta eljöttünk Conradból, nem hallottam semmit Selbyék-ről. A legnagyobb munkában voltunk, mikor Pat és én levelet kaptunk Arlenetől, amelyben Harold csodálatos gyógyulásáról számolt be Pittsburghban. Meg voltam lepve. Alig tudtam elhinni. De nem tudtam kételkedni Harold igazmondásában. A kérdés most már az volt: Tartós lesz-e a gyógyulása?

Közben Harold beiratkozott az ohioi egyetemre és meghívott, látogassam meg a tavaszi ünnepek folyamán. Valami állásról is szó lett volna. De engem más érdekelt – valami szilárd talajt kerestem, amire a szellemi életem támaszkodni tudna. Igaz, hogy már évek óta megtértem, de éreztem, hogy a szolgálatomban hiányzik az öröm, lelkesedés és erő, amire nagyon nagy szükségem lett volna. Hogy tudnék a hitről prédikálni, mikor az én hitem nagyon gyéren csordogál? Visszaemlékeztem arra, amit Sámuel Shoemaker irt: „Ha hitet akarsz, menj oda, hol hit van.” Talán ez volt, ami arra késztetett, hogy meglátogassam Haroldot. Nem tudtam egészen hitelt adni a lelkesedésnek és az állandó optimizmusnak, amit a tőle kapott levelekben találtunk. Én régebben voltam keresztyén, mint ő. Kétféle teológiát tanultam és keresztyén pszichológiát. És most itt állok anélkül, hogy alapja lenne mindennek – hit nélkül. Nem tudom megosztani a gyülekezetemmel azt, amim nincs – mondtam Patnak egy reggel. Ha Isten valami új területre tört be, amint Harold írja, megyek, és megkeresem. Nemcsak látni akarom Haroldot, hanem magamnak is meg kell néznem ezt a csodaszolgálatot. Ezért mentem én a következő pénteken felfelé a Camegie Hall lépcsőin. Nagyon vegyes társaságban találtam magam, akik majdnem két óra hosszat várakoztak. Szegények és gazdagok, felsőbb, alsóbb és középosztálybeliek, képzettek és egyszerű emberek gyűltek itt össze igazi gyülekezetet alkotva.

Az egyik várakozó ott a lépcsőn dr. Thomas Asirvatham volt, kitűnő sebész az ismert Dindiguli (India) szemkórházból. Valami továbbképző tanfolyam miatt jött az USAba. Meggyőződése volt, hogy ez a mozgalom a Szent Szellem munkája. Ha valaki, akinek ilyen rangja van, hisz, – gondoltam – akkor én mért kétségeskedném?

A szolgálat megkezdődött és én csodálkozva figyeltem rá, hogy az emberek örömmel kapcsolódtak bele dicsőítve Istent és hálát adva Neki. Az volt a látszat, mintha csakugyan jelen lenne, ami szinte áthatotta az atmoszférát. Ez a valami nem volt analizálható. Telítve látszott lenni ez a jelenlét agapé-szeretettel, örömmel, reménységgel és megelégedettséggel.

Drága Uram, szeretném megkapni, amit számomra tartogatsz – imádkoztam. De, Istenem, ha megteszed, tedd azt, kérlek, jó, természetes, nyugodt, tiszteletreméltó módon. Semmi érzelmesség. Ne legyen részemről.

Amint a szolgálat folytatódott, imádságom így változott: Uram! Amit akarsz, elfogadom. Legyen meg a Te akaratod! Aztán megtörtént. Úgy tetszett, mintha Isten szeretete lejött volna, és lényemnek minden atomját betölti. Új hitet, új reményt, új életet nyertem. A hely megtelt Isten dicsőségével. Valami olyat éreztem, amit János érezhetett, mikor „szellemben” volt az Úr Napján, és leírta Krisztus jelenlétének véghetetlen voltát, megmérhetetlenségét. Akármi történt, olyan volt, mintha egy világítótorony fénye hatolt volna be egy hideg, halott presbiteriánus papba, és én azonnal ízleltem a Szent Szellem teljességének új borát. Már előzőleg tudtam, hogy ezt a „Vigasztalót görögül Paraklétosznak hívják. Azt tanultam, hogy Ő a keresztyénekkel van, de nem mindenkinek van meg a teljessége. Első tapasztalatom arra vezetett, hogy elhiggyem, hogy velem volt, de csak úgy, mint ahogy velünk van a nap egy felhős napon. De most a felhők eltakarodtak, és a napsugár valóságosan áttört és minden egyszerre új és derűs lett.

Mielőtt hazatértem, még egy másik Kathrin Kuhlman szolgálaton is résztvettem. Ezt a pittsburghi alsóvárosi First presbyterián Churchben tartotta. Ez ugyanazon várakozás, reménység, buzgóság és hit jegyében folyt le. Találkoztam ennek a nagy egyháznak a lelkészével, és mindketten osztoztunk abban a meggyőződésünkben, hogy ezekben a napokban mennyire kinyilatkoztatta magát a Szent Szellem.

Életemben a nagy változás az, hogy a Szentírás megelevenedett előttem. Természetesen a Biblia ugyanaz, amelyből ezután is prédikáltam, de most másképp. Másmilyen, mert a Szent Szellem, Aki ihlette azokat, akik megírták, most engem ihletett meg, hogy szeressem és megértsem azt. Sőt megtanultam azt, hogy az Úr Igéje megnyilatkoztatik „nem erővel, sem hatalommal, hanem az Én Szellememmel” – mondja a seregeknek Ura (Zak. 4,6.).

Miss Kuhlmannak levelet írtam. Talán ez jobban kifejezi mindazt, amit szóval el tudnék mondani: „Remélem, ön mindig úgy fogja lefolytatni szolgálatait, mint most, és sohase fog elkedvetlenedni vagy megszomorodni az egyháziak hidegsége miatt, akik gúnyolódnak a hiten és a csodákon és Krisztuson, Aki a vizet borrá változtatta. Ezek a szkeptikusok talán még jóakaratúak is, de elvakultságukban azt teszik, ami még hihetetlenebb: a bort vízzé változtatják. Ők a megáldott, Szent Szellem kinyilatkoztatása által, csodával és ihlettel borrá változtatott vizet a humanizmus vizévé, Sabellianizmussá változtatják, és az örökös Pelagianizmussá, amely oly annyira áthatja napjaink teológiáját. Még egyet. Tudja-e ön realizálni, miss Kuhlman, hogy a Szent Szellem megszentelése és ereje által ön pontosan azt teszi, amit napjaink szekuláris pszichoterápiája megkísérel alkalmazni, de amit sokszor elhibáz? Az ön szolgálatának sikerült eljutnia az érzelmek gyógyítására.”

„Dr. Robert White a Harvard egyetemről, aki a mi felsőbb oktatású iskolánk abnormális pszichológiáról szóló tankönyvét írta, a pszichoterápiáról úgy emlékezik meg, hogy az „korrektív érzelmi megtapasztalás”. Tudja-e ön, hogy ön a szolgálata által gyakran éppen ezt viszi véghez? A Szent Szellem által ön nemcsak a félelem, bosszúvágy, harag és kétségbeesés negatív érzelmeivel foglalkozik, mert ott van egy különleges Jelenlét, mely a részvét valóságos dinamójává változik, gyengédséggé, mélyenjáró békévé, végtelen örömmé, szelídséggé, jósággá és különlegesen szelíd dicséretté és imádattá az áldott Megváltó, Jézus Krisztus iránt.

A mi modern egyházaink tele vannak jó emberekkel (jó a szó szokásos értelmében), akik megrémülnek arra a gondolatra, hogy a vallásban érzelem legyen. Ha jól tudom, Clovis Chappel volt az, aki egyszer azt mondta nekünk, hogy hallotta egyszer, amint egy nagyon álbölcselkedő gyülekezet lelkésze óva intette híveit a „vallásban való érzelmek veszélyétől”. – És ugyancsak Chappel mondta: megfigyeltem, hogy a bérelt székek, amiken ültek, több érzésről tettek tanúbizonyságot, mint az emberek.”

Milyen tragikus, hogy mi, humanisták, humanizmusunkban arra törekedünk, hogy féljünk attól a bizonyos erőtől, amely gyógyít.

A szív és hit szerepe

Hogy élj, használd a szíved.. Hogy túlélj, használd a hited…

Diadalmas gyõztesek

...Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket..." (2Korinthus 2:14)

Jézus azt mondta: E világon nyomorúságtok lészen..." (János 16:33 Károli).

Ha problémáid vannak, az nem azt jelenti, hogy nem vagy igazi hívõ, hogy kudarcot vallottál, vagy, hogy Isten nem kedvel. A vihar a hívõ házát éppúgy próbára tette, mint a hitetlenét (ld. Máté 7:24-27). A hívõ azonban felülkerekedett rajta. Mi tehát Isten célja? Az, hogy gyõztessé neveljen, ne szabadulómûvésszé! Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket." Igen, Isten meg fog szabadítani, de elõször tanítani fog.

Vannak olyan problémák, melyeket nem kerülhetsz el, amiket mindenképpen kezelned kell. Ilyen például a külsõd, amelyet örököltél. A mai társadalom annyira megszállottja a külsõ megjelenésnek. Lehet, hogy te is elégedetlen vagy a kinézeteddel? Úgy érzed, túl magas, túl alacsony, túl átlagos, nem atlétikus, alma formájú, körte formájú vagy, az orrod pedig tényleg csúnya? Szeplõs vagy, nagy a tokád vagy elállnak a füleid? Próbáltál már sötétebb árnyalatot és világosabb árnyalatot is? Hangsúlyoztad, elrejtetted, kisebbíttetted, nagyobbíttattad, de sosem úgy néz ki, ahogy szeretnéd? Óvakodj a kultúra testies normáitól. ...azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek" (2Korinthus 10:12 Károli).

A Biblia azt mondja: Jaj annak, aki perbe száll alkotójával... Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed?" (Ézsaiás 45:9). Tekints arra, ami a legjobb benned, és fogadd el azt, amin nem tudsz változtatni. Isten nem hibázik. Ne légy olyan, mint azok, akik nem okosan cselekesznek"! Az ember azt nézi, ami a szeme elõtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sámuel 16:7). Isten mércéjét használd, ne az emberekét! Kezdd el értékelni önmagad!

www.maiige.hu