Luk. 17,1 Monda pedig
a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, [és elkerülhetetlen] hogy botránkozások [azaz: botrányok, botlások, bűnre csábítások] ne essenek [és hogy kelepcék ne készüljenek]; de jaj
annak, aki által esnek [aki azokat
készíti, és aki által eljönnek].
»Más
fordítás: Biztos, hogy fognak olyan dolgok
történni, amelyek bűnbe viszik az embereket, de nagyon rossz lesz annak, aki
miatt ez történik«
Jobb [és elviselhetőbb volna] annak, ha
egy malomkövet vetnének a nyakába, és ha a tengerbe vetnék, hogysem mint egyet
e kicsinyek közül megbotránkoztasson [és tőrbe csaljon, hitszegésre (aposztáziára) vagy elégedetlenségre
csábítson, botlásba és bűnbe vigyen]
[Vigyázzatok,
és ügyeljetek magatokra;
óvakodjatok tőlük], és őrizzétek
meg magatokat: ha pedig a te atyádfia [a te testvéred] vétkezik ellened, [hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért, figyelmeztesd], és dorgáld meg
őt; és ha megtér [ha megbánja,
és más felismerésre tér, és ha
gondolkozását megváltoztatja], bocsáss meg néki.
És ha egy napon [vagy ha naponta] hétszer vétkezik ellened [és hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért], és egy
napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam [más felismerésre jutottam]; megbocsáss néki
Luk. 17,5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed [és erősítsd]
a mi
hitünket!
Luk. 17,6 Monda pedig az Úr: Ha annyi [és ha akkora]
hitetek
volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának [vagy ennek a feketeszederfának]: Szakadj ki
gyökerestől, és plántáltassál [és
eressz gyökeret] a tengerbe; és engedne [vagyis
engedelmeskedne, és szót fogadna] néktek
Luk. 17,7 Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy (rab)szolgája van, és az szánt vagy
legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő [és jöjj ide
hamar], ülj [vagyis dőlj] asztalhoz?
Luk. 17,8 Sőt nem ezt mondja-e [inkább]
néki:
Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj [fel] nékem, míg én eszem és iszom; és azután
egyél és igyál te?
Luk. 17,9 Avagy megköszöni-é [netán hálával tartozik-e] annak a (rab)szolgának, hogy azt művelte [hogy megtette], amit néki parancsolt [hogy megtette rendelkezéseit]? Nem gondolom [és nem hinném].
Luk. 17,10 Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek [és ha
teljesítettétek mindazt], amik néktek parancsoltattak [és amit rendeltek nektek], mondjátok,
hogy: Haszontalan (és mihaszna rab)szolgák
vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük
[Más fordítás: Értéktelen / haszontalan / semmirekellő /
alkalmatlan rabszolgák vagyunk, akik
nem hoztunk hasznot, csak annyit tettünk, amit tartoztunk megtenni]
Luk. 17,11 És lőn [
vagyis az történt], hogy mikor
útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samária és Galilea között haladt át.
Luk. 17,12 És mikor egy faluba beméne, szembejött vele
tíz
bélpoklos [vagyis tíz leprás] férfi, kik távol megállnak:
Luk. 17,13 És felemelik szavukat [és
kiáltozva kérték], mondván: Jézus, Mester, [irgalmazz nékünk; szánj meg minket, és] könyörülj rajtunk!
Luk. 17,14 És mikor őket [észrevette], és meglátta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg
magatokat a papoknak. És lőn, [vagyis
az történt], hogy míg odamennek, megtisztulnak.
Luk. 17,15 Egy pedig ő közülük, mikor [észrevette, és] meglátta, hogy
meggyógyult, visszatért, [fennhangon]
dicsőítvén
az Istent nagy szóval [és Istennek
hangos dicséretével az ajkán];
Luk. 17,16 És arccal leborula az ő lábainál hálákat
adván néki: és az [az ember] Samáriabeli
vala.
Luk. 17,17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen
tisztulának-é meg? Hol van a többi kilenc?
Luk. 17,18 Nem találkoztak [és nem akadt más] akik
visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
Luk. 17,19 És monda néki [az Úr]: Kelj föl, és menj el: a te hited téged
megtartott [megmentett,
meggyógyított, vagyis üdvözített]
Luk. 17,20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el
az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa [az Isten Királysága] nem szemmel
láthatólag [nem szembetűnő módon] jő el. [Más
fordítás: mert az
Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá;
és nem megfigyelhető módon jön el.
Természettudományos értelemben nem vizsgálható, nem lehet tudományos kutatás
tárgyává tenni, és nem úgy jön el, hogy az ember azt kiszámíthatná]
Luk. 17,21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van;
mert ímé az Isten országa [az
Isten királysága, királyi uralma]
közöttetek
van]
Luk. 17,22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor
kívántok [és szeretnétek] látni akár egyetlen egyet az ember Fiának
napjai közül, és nem láttok.
Luk. 17,23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott
van; de ne menjetek el [oda], és ne
kövessétek [és ne
fussatok utána]:
Luk. 17,24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától
az ég aljáig fénylik [és
megvilágítja az eget]; úgy lesz [és olyan lesz] az embernek Fia is az ő napján
[Más fordítás: Mert ahogyan
a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és
fénylik, úgy jön el az emberfia is az ő napján]
Luk. 17,25 De előbb [még]
sokat
kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől [mert kell, hogy ez a nemzedék elvesse, és
elutasítsa őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg].
Luk. 17,26 És miként a Noé [jelentése: nyugalom,
vigasztalás megnyugvás] napjaiban lett [és ahogyan a Noé napjaiban történt], úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Luk. 17,27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama
napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket
elveszte [és mindenkit elpusztított].
Luk. 17,28 Hasonlóképpen, mint a Lót [jelentése: lepel, fátyol vagy égés] napjaiban is
lett [és éppen
úgy lesz, mint ahogy lót napjaiban történt]; ettek, ittak, vettek [vásároltak], adtak [eladtak], ültettek, építettek;
Luk. 17,29 De amely napon kiment Lót Szodomából [jelentése:
körülzárás, körülzárt hely; égő; fás
tájék], tűz és kénkő esett [vagyis
kéneső hullott] az égből, és mindenkit elvesztett [és mindenkit elpusztított]:
Luk. 17,30 Ezenképpen lesz [és ugyanez fog bekövetkezni] azon a
napon, melyen az embernek Fia megjelenik
[Más fordítás: Így történik
majd azon a napon is, amelyen az Emberfiáról a lepel lehull, és lelepleződik]
Luk. 17,31 Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija [az ő javai] a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és
aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra [és ne térjen vissza].
Luk. 17,32 Emlékezzetek Lót feleségére!
Luk. 17,33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, [(szódzó):
vagyis saját magát üdvözíteni] elveszti [(apollümi):
elpusztítja, tönkreteszi, megsemmisíti,
romlásba viszi] azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti [életre szüli, feltámasztja]
azt.
[Más fordítás: Ha
valaki azt keresi, hogyan menthetné / tarthatná
meg a maga számára az életét, az elpusztítja, azaz: halálra adja az életét. Aki
pedig elpusztítja, vagyis halálra adja az életét, az életben tartja /
feltámasztja / életre kelti]
Luk. 17,34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy
ágyban; az egyik felvétetik [egyiket
magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik
elhagyatik [a másik elvettetik,
mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen].
Luk. 17,35 Két asszony őröl együtt [ugyanazon a helyen]; az egyik
felvétetik [az egyiket magukhoz
veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő
közül másféle, másfajta, idegen].
Luk. 17,36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja,
magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő
közül másféle, másfajta, idegen]
Luk. 17,37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig
monda nékik: ahol a test [(ptóma): ahol a dög, az
élettelen test, a hulla], oda gyűlnek a saskeselyűk [a
saskeselyűk a démonok szimbólumai]