2 Timóteus 1fejezet: A kegyelmi ajándékok felgerjesztése (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Tim. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély], Jézus Krisztusnak apostola* [írja e levelet], Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint.

[Más fordítás: Üdvözlet Páltól, Jézus Krisztus apostolától. Isten akarta, hogy apostol legyek, és nyilvánosan kihirdessem mindenkinek azt az életet, amelyet Isten megígért, és amely Jézus Krisztusban található]

*Apostola: (aposztolosz: valahova hivatalosan, konkrét megbízással elküldött, kiküldött személy, aki az Úr Jézus hatalmával szól és cselekszik; teljhatalmú megbízott. az Úr Jézus hírvivője, küldötte)

2 Tim. 1,2 Timóteusnak [jelentése: Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő, Istennek kedves], az én szeretett fiamnak: kegyelem* irgalmasság** békesség*** az Atya Istentől [vagyis Istentől, a mi Atyánktól] és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól****

*Kegyelem: (kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása]

**Irgalmasság: (eleosz): könyörület, gyengéd, szerető, irgalom

***Békesség: (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás.

****Hogy ki volt Timóteus arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala (és dicsérőleg szóltak) a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3).

Az apostol minden levelében így áldja meg Timóteust (vagyis minden Istent szerető hívőt): „Pál, Jézus Krisztus [kiküldött] apostola a mi megtartó [üdvözítő, megmentő] Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi [elváró] reménységünknek rendelése szerint [az Ő felhatalmazása alapján írja e levelet]

»Más fordítás: Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta«.

Timóteusnak [jelentése: aki Istent tiszteli, istenfélő], az én igaz [édes és szeretett] fiamnak a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól” (1 Tim. 1,1-2).

Így Timóteus már Korintusban is együtt szolgált az apostollal: „Pál (jelentése: kicsi; alacsony, csekély), Jézus Krisztus apostola [teljhatalmú megbízottja, aki az őt küldő Úr Jézus hatalmával szól, cselekszik]. Az Isten akaratából [és határozatából] és Timóteus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli, Istenfélő) az atyafi [vagyis a testvér, írják e levelet]. Az Isten (kihívott)gyülekezetének [eklézsiájának], amely Korinthusban van (jelentése: jóllakott), mindama szentekkel  egybe [akik kapcsolatba kerültek Istennel], akik egész Akhájában (jelentése: bajban; gyászban, fájdalomban, szorongásban) vannak” (2 Kor. 1,1).

A testté lett Ige, az Úr Jézus jelenti ki, hogy mi az ígéret, és annak feltétele: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (az én logoszomat, vagyis igémet) hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott (és aki elküldött), (annak) örök élete van; és nem megy a kárhozatra (vagyis az ítéletre), hanem általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).

 Így tehát Újszövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét” (Zsid. 9,15)

2 Tim. 1,3 Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok őseimtől [(progonosz): ős-szülőktől] fogva* tiszta [(katharosz): tiszta, mocsoktalan; érintetlen; vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű; őszinte, romlatlan, becsületes] lelkiismerettel [(szüneidészisz): szellemi együttészleléssel; szellem-önismerettel; Az embernek az a szellemi képessége, hogy meg tudja ítélni a saját jó vagy rossz cselekedeteit]. Hogy szüntelen [(adialeiptosz): megszakítás nélkül, állandóan] gondolok reád [(mneia): megemlékezem; említést teszek] könyörgéseimben [imádságomban] éjjel és nappal,

*Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint). Buzgó lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig (e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén (tömlöcbe juttatva) mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).

 A Galatáknak így ír: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat] én egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam [könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét (eklézsiáját)], és pusztítottam azt, [és a romlására (pusztulására) törtem]. És felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli] sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb (vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14).

A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus

(Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus).

Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).

 De az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra rendelte, ezért írja: „És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott). Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,12-13)

2 Tim. 1,4 Kívánván [(epipotheó): vágyakozva] téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be*

*Ezért kéri az apostol, hogy: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni” (2Tim. 4,9)

2 Tim. 1,5 Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való [(anüpokritosz): nem tettetett, nem színlelt, képmutatás nélküli, őszinte] hit [(pisztisz): bizalom, meggyőződés, bizonyosság, hit]* amely lakozott először a te nagyanyádban Loisban [jelentése: kellemes] és anyádban Eunikában [jelentése: győztes; örvendetes győzelemmel megáldott; diadalmas]; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.

* „És: hogy gyermekségedtől fogva tudod (és ismered) a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által” (2 Tim. 3,15)

2 Tim. 1,6 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel [újra lángra kell lobbantanod, hát szítsd fel magas lángra] az Isten kegyelmi ajándékát [(khariszma): a Szellem megnyilvánulását], amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. [Más fordítás: Éppen ezért, emlékeztetlek arra az ajándékra (a Szent Szellemre), amit Isten neked adott. Tudom, hogy ez benned él, mert én tettem rád a kezemet, így kaptad meg. Tehát, azt akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni, és egyre jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy tűz lesz]*

*És arra inti az apostol Timóteust, és bármely korban élő Krisztusban hívőket: „Meg ne vesd (és ne hanyagold el) a kegyelemnek benned való ajándékát, a mely adatott néked prófétálás által, a presbitérium (vagyis a vének) kezeinek reád tevésével” (1 Tim. 4,14.

Samariában Filep hirdet a Krisztust, és egész Szamária megtért, Ezután jött Péter és János apostol, és: „Akkor kezeiket reájuk veték (rájuk tették), és vőnek Szent Szellemet, (és részesültek a Szent Szellem ajándékában)” (Csel. 8,17).

Pál apostol Efézusban élő hívőket talált: „És mikor Pál reájuk vetette (rájuk tette a) kezét, szálla (vagyis leszállt) a Szent Szellem ő reájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel. 19,6).

És ez így történt már Mózes korában is: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét (Jelentése: Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment) a Nún fiát (Jelentése: hal, folyamatosság; utód, sarj), a férfiút, akiben Szellem van, és tedd őreá a te kezedet” (4 Móz. 27,18).

És ennek eredményeképpen: „Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék (és megtelt) bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette vala ő reá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek. (5 Móz. 34,9)

2 Tim. 1,7 Mert nem félelemnek* [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek** és [(agapé): Isten szerinti)] szeretetnek és józanságnak*** szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]****

*Félelem: (deilia): félénkség, gyávaság.

**Erő: (dünamisz): képesség, lehetőség, hatalom. hatalomból fakadó erő, tekintély; természetfelleti tettekben megnyilvánuló erő.

***Józanság (szófroneó): szó szerint: olyan magatartás, amely egy célra irányultan, egyoldalúan törekszik valamire, amit nem az elvakultság, hanem az üdvösség mozgat. Szabadabb fordításban: Isten Igéje szerint gondolkodik. A józanság nem pusztán racionális mérlegelés, hanem az erő és szeretet Szelleme által megvilágosított értelem, amely az Isten akaratának megfelelő helyes cselekvést felismeri és cselekszi.

****És újra figyelmeztet az apostol: „Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek, és újra féljetek, rettegjetek] hanem a fiúságnak [Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám!

[vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek]” (Róm. 8,15).

Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15)

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)

És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).

Hát: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

 Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)

De ti: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (és rólatok), hogy megálltok egy Szellemben, egy érzéssel (és egy szívvel) viaskodván (és együtt küzdve) az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem (a kárhozat: vagyis: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28).

Amikor István hirdette az Igét a szanhedrin előtt: „… nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala

(Más fordítás: de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt)” (Csel. 6,10).

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).

Vigyázzatok hát, hogy: „A Szellemet meg ne oltsátok” (1 Thess. 5,19).

A feltámadott Úr mondja az övéinek: „… monda azért nékik Jézus: … Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam: jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál), és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8)

2 Tim. 1,8 Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab]* hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot]** az Evangéliumért Istennek hatalma [Istennek ereje, képessége, és hatalma]*** szerint [Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]****

*Foglyát: (deszmiosz): aki Őérte vagyok bilincsben, vagyok fogoly, és rab.

**Szenvedj: (szügkakopatheó): szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot.

***Hatalma: (dünamisz): erő, képesség, hatalom; erő megnyilvánulás.

****Az Úr Jézus kijelentése: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet [az én (logoszomat): Igémet] e parázna [házasságtörő] és bűnös [(hamartólosz): céltévesztett] nemzetség között [nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban]. Az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor [(hotan): amikor, bármikor, valahányszor] eljő az ő Atyja dicsőségében [(doxa): pompa, fényesség, ragyogás, erő] a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).

Pál apostol megvallása: „…nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [vagyis pogánynak].

Mert a keresztről [vagyis a kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (Róm. 1,16.18)^.

És Timóteus – és minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája)” (2 Tim. 2,3).

És: „… józan légy mindenekben, szenvedj (és a bajokat szenvedd el), végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)

2 Tim.1,9 Aki megtartott* [megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre** elhívott] minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végezése*** [elhatározása, szándéka] és kegyelme**** [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt]***** »Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk«******

*Megtartott (szódzó): megtart, biztonságban megőriz, megment, megszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; egészségessé tesz; életben tart;

**Szent élet: (hagiosz): tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti

***Végzése [(protheszisz): elhatározás, szándék, végzés.

****Kegyelme: [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm, jóindulat, kedvezés.

*****Bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek” (1Pét 1,20)

******És így folytatja az apostol: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [a mennyeiek között] a Krisztusban. A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése/elvetés Isten színe elől/] előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által” (Eféz. 1,3.

Mert kegyelemből [öröm; Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. [dicsekedhessék]” (Eféz. 2,8-9).

Ugyanis: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja, meg őket miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek (ennek előképe a templomban lévő frigyláda fedele, a kegyelem fedele] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát  megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte [megbocsátotta] türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által” (Róm. 3,23-30)

„Mi pedig: „tudjuk, hogy a törvény cselekedetei alapján egy (hús)test sem igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem” (Gal. 2,16).

„Hiszen azt tartjuk, [valljuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)

„Mert amikor a pogányok, [nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint [természetszerűleg] cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt” (Róm. 2,14)

„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember [hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29).

„Mert (valamikor) régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (rabjai, és) szolgái, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek, és) egymást gyűlölők valánk.

De mikor a mi megtartó (üdvözítő) Istenünknek jó volta (jósága) és az emberekhez való szeretete (emberszeretete) megjelent. Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása (és a Szent Lélek újjászülő és megújító fürdője) által.

Akit kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunk által. Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint (részesei legyünk az örök életnek)” (Tit. 3,3-7)

2 Tim. 1,10 Megjelentetett* [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak** [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak megjelenése*** [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által, aki [legyőzte, és] eltörölte**** a halált. Világosságra***** hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet****** [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és halhatatlanságot******* [romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az Evangélium által. [Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a halált, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és halhatatlanságot]********

*Megjelentetett: (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá tesz; ismertté tesz; kijelent; szemmel láthatóvá tesz.

**Megtartónknak: (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító.

***Megjelenés: [(epiphaneia): megjelenés, feltűnés, ragyogás, megmutatkozás, nyilvánvalóvá létel, az elrejtett istenség láthatóvá létele.

****Eltörölte (katargeó): érvénytelenítette, eltörölte.  Szó szerint: teljesen működésképtelenné tette.

*****Világosság: (phótidzó): megvilágít, világosságra hoz, láthatóvá tesz.

******Élet (dzóé): A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája.

*******Halhatatlanság: (aphtharszia): romolhatatlanság, el nem múlás, múlhatatlanság, örökkévaló.

********Mert: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [a sötétségben világít, felragyog, és tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,4-5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal…” (Ján. 11,25-26).

Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (vagyis hozzájuk hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse [és teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse]  azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot [vagyis rothadatlan természetet] öltsön [azaz: öltözzön] magára, és e halandó test [az emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön [azaz: öltözzön] magára. [mert a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra [a győzelemben örökre].

»Más fordítás: Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg). Halál! Hol a te fullánkod [győzelmed; diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]. A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a céltévesztés]; a bűn [céltévesztés] (ható)ereje [hatalma] pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja [és megadta]  nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk  Jézus Krisztus által” (1 Kor. 15,53-57).

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (a szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

És beteljesült az ígéret: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (a leplet), mely beborít minden népeket (és nemzetet), és a takarót, mely befödött (és betakart) vala minden népségeket (és nemzeteket). Elveszti a halált (véget vet a halálnak, megsemmisíti) örökre, és letörli az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja (és leveszi) az egész földről; mert az Úr szólott (és ezt ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (vagyis azon a) napon: Ímé (itt van a mi) Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy megszabadít) minket. Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk (vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9).

Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised, mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a részvét szemem elől)” (Hós. 13,14).

 És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szómátokban): egész valótokban] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)

2 Tim. 1,11 Amelyre [az örömüzenetre] nézve tétettem én hirdetővé és apostollá [meghatalmazott, teljhatalmú megbízottjává, aki a küldő személy –vagyis az Úr Jézus – hatalmával szól, cselekszik, akit felruházott hatalommal feladata elvégzésére] és pogányok [vagyis nemzetek] tanítójává*

*És így folytatja az apostol: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott [mert nekem jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a pogányoknak [vagyis a nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére mehetetlen [és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát” (Eféz. 3,8)^.

 Mert az Úr Jézus az: „Aki által vettük [és nyertük, és kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [az apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között, [munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm. 1,5)

„Aki adta önmagát váltságul mindenekért (mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében, Ami végett rendeltettem én hirdetővé (és hírnökül) és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket” (1 Tim. 2,6-7)

2 Tim. 1,12 Amiért szenvedem [és elviselem, eltűröm] ezeket [a dolgokat] is: de nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem [mert ismerem Őt, Jézust, akiben hiszek], és bizonyos vagyok benne [és meg vagyok győződve], hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra. [Más fordítás: mert tudom, hogy neki van hatalma, mert Ő erős, hatalmas, és képes arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra]*

*És hogy mi az a kincs,erről így ír Timóteusnak: „Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva (a rád bízott kincset, a hitet és ismeretet), elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek (gnózisnak) ellenvetéseitől” (1 Tim. 6,20)

2 Tim. 1,13 Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd [ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.

[Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást (logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel, bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása].

2 Tim. 1,14 A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által*

*Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek (gnózis: tudásnak) nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek (elfogadva, és) kevélykedve a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21).

 De: „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok (sok tanú előtt, és sok) bizonyság által, azokat add át megbízható embereknek, kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2,1-2).

 Mert: „A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg azokban, amiket tanultál (és amiről megbizonyosodtál) és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad” (2 Tim. 3,13-14).

Olyan légy: „Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis bátoríthasson) az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, (akik fecsegők és ámítók) különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10)

2 Tim. 1,15 Azt tudod, hogy elfordultak tőlem [és elhagytak, elhajlottak, és cserbenhagytak] az Ázsiabeliek [jelentése: mocsár] mind, kik közül való Figellus [jelentése: menekülő] és Hermogénes [jelentése: született szónok, fordító vagy magyarázó].

2 Tim. 1,16 Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus [jelentése: hasznos, hasznot hozó] háza népének: mert gyakorta megvidámított [mert sokszor meglátogatott és felüdített] engem; és az én bilincsemet nem szégyenlette;

2 Tim. 1,17 Sőt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált.

2 Tim. 1,18 Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod [sőt te tudod legjobban]*

35 És így folytatja az apostol: „Igyekezzél hozzám jőni hamar. Mert Démás (jelentése: nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője) engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába (jelentése: hamisság győzelme). Krescens (jelentése: a növekvő) Galáciába (jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete). Titus (jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt) Dalmáciába (jelentése: csalárdság országa, megtévesztő fáklya; cél nélküli izzás; hiábavaló fény). Egyedül Lukács (jelentése: a megvilágosított, a fénylő, sugárzó) van velem. Márkust (jelentése: védelem) magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas (és hasznomra van) a szolgálatra” (2 Tim. 4,9-11).

 És így: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik” (2 Tim. 4,16)

Áldott legyen Istenünk mindörökké.

Vida Sándor: Mézcseppek:

- A új élet Krisztusban nem kifogással, hanem bűnbánattal kezdődik.

Várj három napot!

"Adj alkalmat Istennek, hogy segítsen!"

Szép tavaszi nap volt. A fiatalasszonyt békesség töltötte el, miközben Jézus haláláról és feltámadásáról elmélkedett. Megállt egy pillanatra a lépcsőknél, amelyek a főutcára vezettek, és amely már tele volt munkába siető emberekkel.

A régi helyén, az átjáró kezdetén ült az idős virágárus néni. A lába elé, egy újságpapírra sorakoztatta ki a friss virágokból készített csokrait. A néni mosolygott; idős, ráncos arca valamilyen benső örömtől sugárzott.

A fiatalasszony nem sokat gondolkodva lehajolt, kiválasztott egy csokrot és közben megkérdezte a nénitől:

- Ahogy nézem, ma boldog, ugye?

- Miért ne lennék? - válaszolta. - Minden rendben van, hát nem?

Toprongyos volt és nagyon öreg. A fiatalasszony ezért meglepődött a matróna válaszán.

- Maga már évek óta itt ül. És mindig mosolyog. Úgy látszik jól viseli a bajokat!

- Aki ilyen magas életkort megélt, az nem kerülheti el a bajokat. Tudja, kedvesem, olyan ez, mint Jézus és a nagypéntek... S akkor elhallgatott.

- Mint micsoda?- kérdezte a fiatalasszony.

- Mondom, mint Jézus és a nagypéntek... Amikor Jézus pénteken meghalt a kereszten, ez volt az emberiség legrosszabb napja. S amikor jönnek a bajok, nekem mindig ez jut az eszembe. Mert ilyenkor az is eszembe jut, mi történt harmadnap, Húsvétkor. Jézus feltámadt a halálból.

Amikor a dolgok rosszul mennek, már megszoktam, hogy várok három napot, mert akkor valahogy minden jóra fordul.

A fiatalasszony búcsúzásul a nénire mosolygott, majd továbbment. Azóta, amikor csak gondjai támadnak, mindig eszébe jutnak a néni szavai:

"Adj alkalmat Istennek, hogy segítsen! Várj három napot!"

http://johir.neobase.hu/content/book/V%C3%A1rj_h%C3%A1rom_napot

C. H. Spurgeon: Kegyelem és bűnbocsánat

"Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké" (Zsolt 103,9).

Isten olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.

Milyen vigasztaló is ez az ígéret: "Nem perel mindvégig" az Úr. Ha bűntől megtört szívvel megtérünk Hozzá és a bűnt megtagadjuk, Atyánk tüstént kegyelmébe fogad. Mert nem szívesen fordít haragos arcot azok felé, akiket szeret. Abban van öröme, ha mi is teljes örömmel örvendezni tudunk.

Gyertek azért, keressük arcát! Nincs okunk sem kétségbeesésre, sem csüggedésre. Szeressük a minket fenyegető Istent, és akkor nemsokára így énekelhetünk: "... bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál" (Ézs 12,1). Félre minden sötét gondolattal, amely csak rágja a lelkünket. Jöjjenek az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek, szívünk szelíd vigasztalói. Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint Atyánk, újra meg fog bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan szeretetének!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Keresztény dalok

Életcseppek

"Mindenkinek vannak problémái. Ezek abból származnak, hogy bukott világban élünk. Ha úgy gondolod, neked nincsenek problémáid, ellenőrizd a pulzusodat. Csak azoknak nincsenek problémáik, akik a temetőben vannak." /Rick Warren/

Albert Einstein (1879-1955)

Mi az értelme létezésünknek,

és mi értelme egyáltalán az élőlények életének?

Erre a kérdésre válaszolni nem egyéb,

mint hívőnek lenni.

http://www.hotdog.hu/isteni-sztorik/aforizma/albert-einstein-1879-1955

Hagyd, hogy az ajtó becsukódjon

3,14 …de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé… (Filippi)

Évekkel ezelőtt egy kormányépületbe igyekeztem, ahol dupla fotocellás ajtó volt, egymástól négy méter távolságra. Ahhoz, hogy a második ajtó kinyíljon, az elsőnek teljesen be kellett csukódnia, ehhez pedig megfelelő mértékben el kellett távolodni tőle. Addig, amíg túl közel voltam az első ajtóhoz, a második nem nyílt ki. Ugyanígy van az életben is. Túl kell lépnünk a múltbeli csalódásokon, bukásokon, az elszenvedett sérelmeken és fájdalmakon. Hagynod kell, hogy a múlt ajtaja teljesen becsukódjon. Ami elmúlt, azon már nem lehet segíteni. A múltat már nem lehet megváltoztatni, viszont a jövődért még tudsz tenni. Ami előtted van, sokkal fontosabb, mint ami mögötted van.

Lehetséges, hogy úgy érzed, az élet elbánt veled. A kulcs: ne maradj lent! Kelj fel újra, porold le magad, és lépj előre, hogy az ajtó be tudjon csukódni. Ha nincs senki, aki bátorítana, hogy menj előre, akkor meg kell tanulnod magadat bátorítani. Amikor reggel felkelsz, húzd ki magad, nézz a tükörbe, és mondd ezt: „Túl messzire eljöttem ahhoz, hogy most itt megálljak. Lehet, hogy földhöz vágott az élet, de nem ütött ki. Felkelek, mert tudom, hogy győztes vagyok és nem áldozat.” Meglátod az ajtó ki fog nyílni. Hiszem, hogy ha megőrzöd a jó hozzáállásodat, akkor még több lehetőséggel fogsz találkozni a jövőben, mint amennyit a múltban elveszítettél.

Ez egy új nap. Hadd bátorítsalak: Isten jó, és jó dolgokat tartogat a számodra. Ne táborozz le a múlt és a jövő ajtaja között, és ne is érd be az „elég jó” földjével. Menj tovább! Higgy! Menj előre! Nagyszerű dolgok vannak benned. Isten nem arra alkotott, hogy átlagos légy, hanem arra, hogy kiváló légy! Arra alkotott, hogy nyomot hagyj magad után ebben a generációban. Engedd el a múltat, válaszd a megbocsátást, és lépj tovább, hogy átmehess Isten áldásának nyitott ajtaján, ami éppen előtted van!

Joel Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joel-osteen/156-hagyd-hogy-az-ajto-becsukodjon.html

Várj, Ne Fuss... - Perei Timóteus

A Jézus Jelenlétéből táplálkozó élet

Spurgeon: Hívő bánásmód

Megáld téged Istened az Úr mindenben, amit cselekszel" (5Móz 15,18).

   Izráelben a rabszolgákat bizonyos szolgálati idő eltelte után fel kellett szabadítani, és ha az elhagyta ura házát, bőségesen el kellett látni. Urának mindezt kész örömmel kellett megtennie, mert csak így nyert áldást az Úrtól. Ennek az igehelynek a szelleme és Krisztus

törvénye is arra kötelez minket, hogy bánjunk jól beosztottainkkal. Gondoljunk arra, miképpen jár el velünk Urunk. Ez kötelezzen arra, hogy mi is jóakaratúan bánjunk másokkal.

Aki a kegyelmes Isten gyermeke, legyen nagylelkű saját maga is. Hogyan várhatjuk üzleti

ügyeinkben Mesterünktől az áldást, ha elnyomjuk azokat, akik nekünk szolgálnak?

   Milyen nagy áldást helyez kilátásba ez az Ige a nagylelkű ember számára! Aki áldott minden cselekedetében, az igazán áldott! Az Úr ezt az áldást részben anyagi jólétben, részben lelki-szellemi áldásokban, részben pedig jótetszésének kinyilvánításában adja, és ez utóbbi a

legjobb valamennyi között. Megérezteti velünk, hogy milyen megkülönböztetetten gondja van ránk, és milyen különlegesen körülvesz szeretetével. Ez földi életünket az eljövendő élet örömteli előízévé teszi. Isten áldása több, mint a vagyon. Úgy gazdagít meg, hogy abból nem következik szomorúság.

http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/0426.txt

Vigasztalás

Egy 5 éves kislány hazajött a szomszédasszonytól, akinek a kislánya néhány napja tragikus körülmények között halt meg.

- Mit keresel ilyenkor a szomszédban? Van annak az asszonynak elég baja, még csak te hiányzol neki! - korholta a gyermekét édesanyja.

- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.

- Gyermek létedre, hogyan tudnád te megvigasztalni azt a bánatos asszonyt?

- Hát az ölébe ültem és együtt sírtam vele. - válaszolta együttérző szeretettel a kislány.

"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal."

Pál levele a Rómabeliekhez 12.15.

A biblia arra tanít bennünket, hogy az emberekkel együttérzők legyünk. Az együttérzés a szeretet egyik kifejezésmódja. Amikor vigasztalod a szomorkodókat, akkor szereteted juttatod kifejezésre és Isten akaratát teljesíted, aki azt kéri tőled:

"...szeressétek egymást, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt."

Pál levele a Rómabeliekhez 13.8.

Oswald Chambers: KICSODA AZ ISTEN SZOLGÁJA?

"Amint engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20,21).

Jézus Krisztus úgy küldi el szolgáját, mint ahogyan Isten küldte el Őt. Ennek az elhívásnak nem az emberek rászorultsága a döntő, hanem Jézus parancsa. Istenért való szolgálatunkban az ihlető erő forrása mögöttünk van, nem előttünk. Manapság hajlunk arra, hogy ihletettségünkben előre nézzünk, hogy mindent elsöprően sikerre vigyük elképzeléseinket. Az Újszövetségben a felülről való sugalmazás mögöttünk van: az Úr Jézus az ihletettségünk forrása. Eszményünk az, hogy hűek maradjunk hozzá és az Ő vállalkozásait vigyük véghez.

Soha nem szabad figyelmetlenül elhanyagolnunk kapcsolatunkat az Úr Jézussal és nem szabad mellőznünk az Ő szempontjait. Az Úrért végzett munkában nagy veszélyt jelent, ha Isten hívását túlharsogja az emberek rászorultsága, és végül az emberi rokonszenv teljesen háttérbe szorítja azt a gondolatot, hogy Jézus küldött engem. A szükség oly nagy, olyan zavaros a helyzet, hogy értelmünk minden ereje meginog és csődöt mond. Elfelejtjük, hogy az Istenért tett minden szolgálatnak egy nagy indítéka van: nem az emberek felemelése, sem nem a népek nevelése vagy rászorultsága, hanem elsősorban és legfőképpen Jézus Krisztus parancsa: "Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket."

Amikor visszatekintünk Isten embereinek életére, hajlandók vagyunk ezt mondani: "Milyen csodálatosan mély volt a bölcsességük! Milyen tökéletesen megértették, hogy mit akart Isten!" Pedig az okos gondolkozás Isten gondolkozása volt, nem emberi bölcsesség. Mi hitelt adunk az emberi bölcsességnek, holott az isteni vezetésnek kellene hitelt adnunk, amelyet a gyermeki lelkületű emberek életében látunk, akik elég "bolondok" voltak arra, hogy bízzanak Isten bölcsességében és természetfeletti felkészítő hatalmában.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Michael w: Smith

Michael W Smith on WhoSay

Ahol összeérnek a sinek.

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.

Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.

- Mit csinálsz itt?

Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.

Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.

- Ezen a vonalon nem jár vonat.

- Honnan?...

- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.

- Mit?

- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?

- Látom.

- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.

Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek...

- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?

- Semmit.

- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?

- Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!

- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?

- Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!

- Mit érzel most, ebben a pillanatban?

- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?

- Igen... itt és most összeértek a sínek.

Az óra

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Az óra (Meghallani Isten hangját)

Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt hűtőszekrény, az emberek jégházakat használtak, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Ezeknek a kis építményeknek vastag falai voltak, nem volt rajta ablak, csak egy jól záródó ajtó.

  

Télen amikor a tavak befagytak, nagy jégtömböket vágtak ki, és odaszállították a jégházakba. Aztán a jégre szórtak egy réteg fűrészport, és így az kitartott majdnem nyárig.

Egyik nap egy férfi elvesztette értékes karóráját a jégházban, miközben ott dolgozott. Áttúrta az egész fűrészport, szorgalmasan keresgélt , de az óra csak nem lett meg.

Egy kisfiú aki hallotta, hogy elveszett az óra, belopakodott az ebédszünetben a jégházba. Nemsokára megjelent az órával együtt. A csodálkozó kérdésre, hogy miként sikerült megtalálnia az órát, ezt felelte:

- Jól becsuktam az ajtót, lefeküdtem a fürészporba, teljesen csendben voltam, és

meghallottam az óra ketyegését."

Gyakran nem halljuk tisztán Isten hangját. El vagyunk foglalva azzal, hogy buzgón, sőt néha kétségbeesetten keressük az Ő akaratát. Elcsüggedünk és türelmetlenek leszünk, ha látszólag nem kapunk feleletet. Talán még azt is feltételezzük, hogy Isten nem törődik velünk. De ha szeretnénk meghallani a hangját, nem csak a jelenlétét kell keresnünk, hanem el is kell csendesednünk előtte. Atyánk azt mondja gyermekeinek:

"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten"(Zsolt 46,11)

Ott, az Ő áldott jelenlétében meg fogjuk hallani halk hangját:

"Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!" (Ézsaiás 30,21)

P.Smidt:

Rövid történet a tizedről

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Volt egyszer egy ember akinek nem volt semmije, de Isten adott neki tíz almát.

* Három almát adott, hogy legyen mit ennie;

* három almát adott arra, hogy azok árát ruházkodásra költse;

* hármat pedig, hogy azok fölhasználásával megvédje magát az időjárás káros hatásaitól, az esőtől és a naptól.

* Egy almát arra adott, hogy tudjon valamit visszaadni Teremtőjének, amivel kifejezheti háláját a kilenc almáért, amit magára költhetett.

Így az ember három almát megevett, három árát öltözködésre költötte, hármat pedig az otthonára fordított, házat épített.

Ekkor ránézett a tizedik almára... Az sokkal nagyobbnak és zamatosabbnak látszott a többinél.

Tudta, hogy Isten azért adta, hogy hálából egyet visszaadhasson a kilencért.

Végül is így okoskodott: Istennek úgy is van elég. A világ összes almája az Övé ...

... így az ember megette a tizedik almát, és Istennek visszaadta - a csutkát.

Isten neked is adott almát minden szükségleted kielégítésére. Azon felül is ad, hogy kifejezhesd iránta való háládat.

Hajlandó vagy visszaadni Istennek a legnagyobb és a legjobbnak látszó almádat? Vagy csak a csutkát adod?

Pintér Béla - Hinni Kell

Ige: Árulás a szeretet színe alatt

„És mikor (Jézus) még beszél, ímé sokaság (közeledett, és) jöve, melynek (élén) az méne előtte, aki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete (és oda lépett) Jézushoz, hogy őt megcsókolja. Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? Látván pedig azok, akik ő körülötte valának, ami következik (hogy mi készül), mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel (odavágjunk a karddal)? És közülük valaki megvágá a főpap szolgáját (oda is csapott a főpap szolgájára), és levágá annak jobb fülét.

Felelvén pedig Jézus, monda: (Hagyjátok abba) Elég eddig. És illetvén (megérintve) annak fülét, meggyógyítá azt. Monda pedig Jézus azoknak, akik ő hozzá mentek (amikor odaléptek hozzá), a főpapoknak, a templom tisztjeinek (a templomőrség vezetőinek) és a véneknek: Mint valami latorra (mint valami rabló ellen), úgy jöttetek (úgy vonultok ki ellenem) szablyákkal és fustélyokkal (kardokkal és botokkal)? Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma (és a sötétség hatalmának ideje)” (Luk. 22,47-53).

János még további részletekkel írja le a történteket: „Júdás tehát magához vevén (maga mellé vette) a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól (küldött templomi)szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. Jézus azért tudván mindazt, ami reá következendő vala (ami reá vár), előre méne (előlépett), és monda azoknak: Kit kerestek? Felelének néki: A názáreti Jézust.

Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velük Júdás is, aki elárulta őt. Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulnak (visszatántorodtak) és földre esének. Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust. Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el (és engedjétek ezeket elmenni); Hogy beteljesüljön a beszéd (így kellett beteljesednie annak az igének), amelyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el (nem hagytam elveszni senkit).

Simon Péter pedig, akinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját (Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára), és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus (jelentése: tanácsadó,  király, ragyogás) vala. Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat (kardodat); avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nékem? A (katonai) csapat azért és az ezredes és a zsidók (templom)szolgái (ekkor elfogták, és) megfogták Jézust, és megkötözték őt” (Ján. 18,3-12).

Az Úr Jézus így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté (a maga képmására alkotta) az embert” (1 Móz. 9,6).

És: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite (Más fordítás: Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének)” (Jel. 13,10).

 Péter apostol bizonyságot tesz arról, hogy a próféták ezt előre megmondták: „Atyámfiai [testvéreim], férfiak, szükség volt betelni [beteljesedni] annak az írásnak, melyet megjövendölt [előre megmondott, kinyilatkoztatott] a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták [elfogták] Jézust. Mert mi közénk számláltatott [közénk tartozott], és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét [a mi szolgálatunk részese volt]. (Más fordítási lehetőség: Ez a szolgálat jutott neki örökségül)” (Csel. 1,16-17).

És Dávid így prófétál erről: „Még az én jóakaróm (a legjobb barátom) is, akiben (meg)bíztam, aki kenyeremet (velem együtt) ette, fölemelte sarkát ellenem (és az is ellenem támadt)” (Zsolt. 41,10) Jeremiás is erről szólt: „Orrunk lehelete (éltető leheletünk), az Úr felkentje megfogattaték (foglyul esett) az ő vermeikben, akiről azt (gondoltuk, és) mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között, (hogy oltalma alatt élhetünk a népek között)” (Siral. 4,20)

Ige: Az imádkozásról

Az Evangélium bizonyságtétele szerint az Úr Jézus minden cselekedete előtt azt megbeszéli mennyei Atyjával, példát adva minden hívőnek. 1. A tanítványokat előre küldi, hogy Ő meg tudja beszélni az aktuális tennivalót„És azonnal kényszeríti tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. Minekutána pedig (elbúcsúzott tőlük, és) elbocsátotta őket, felméne a hegyre imádkozni” (Márk. 6,45-46)

Amikor az emberek királlyá akarják tenni: „Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra. Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak (érte) és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult (vagyis visszavonult) egymaga a hegyre” (Ján. 6,14-15)

Mielőtt a tanítványait kiválasztja: „És lőn (és történt) azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el (és imádkozva virrasztotta át az éjszakát). És mikor megvirrada, előszólítá (és odahívta) az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett” (Luk. 6,12-13)

 Mielőtt a tanítványainak kijelentette, hogy mi vár Őreá: „És lőn (történt), mikor ő (egyszer) magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?” (Luk. 9,18)

Mielőtt kijelenti, és bemutatja, hogy mi a feladata: „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne [és eltávozva a városból], elméne egy puszta [elhagyatott; lakatlan; magányos] helyre és ott imádkozék” (Márk. 1,35)

Ige: Az elhamarkodott beszéd

Az elhirtelenkedett beszédnek szomorú vége van: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (és ne beszélj elhamarkodottan), és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt (és ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat). Mert az Isten (a) mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; Mert… a sok beszédből bolond beszéd lesz (és a sok beszéd ostoba fecsegéssel jár)” (Préd. 5,2-3)

Múlt és jövő

Elhívtál Urunk

Idézetek

"Isten oda önti az áldását, ahol üres edényt talál." (Kempis Tamás)

Idézetek a szeretetről

Hidd el, hogyha a koldusnak fillért adsz szeretettel, jobban esik neki, mintha forintot adsz szeretet nélkül.

Bob Gass: Válaszd mindig a jobb utat!

„Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28)

Don Shula, a Miami Delfinek amerikaifutball-csapatának vezető edzője, mindig a „24 órás szabály”-hoz ragaszkodott játékosainál. Huszonnégy órát adott nekik arra, hogy a győzelmüket ünnepeljék vagy a vereségük miatt duzzogjanak, aztán tovább kellett lépniük.

 Milyen nagyszerű életszabály! Amikor kritika ér, akkor természetes emberi reakció, hogy vissza akarsz vágni, de ha veszed a fáradtságot, és megpróbálod megérteni az embereket, akkor könnyebb megbocsátani nekik.

Sok körülöttünk lévő negatív ember életéből egyszerűen csak hiányoznak a bensőséges kapcsolatok, ezért tartják a három lépés távolságot és ritkán osztják meg érzéseiket másokkal, sőt kényelmetlenül érzik magukat, ha mások ezt teszik. Számukra könnyebb elítélően, mint elfogadóan megnyilvánulni.

Merev nézeteik és előítéleteik miatt rugalmatlanok. Ezek az emberek gyakran képtelenek kezelni a szabadságot; szabályokra van szükségük, hogy korlátozzák választási lehetőségeiket, és csak saját határaik között érzik magukat biztonságban.

 Abraham Lincoln mondta: „Ha megpróbálnék minden ellenem irányuló támadásra válaszolni, akkor az összes többi ügy számára bezárhatnám a boltot. Megteszem, amit tudok. Ha végül jónak bizonyulok, akkor nem számít, mások mit mondanak. Ha kiderül, hogy tévedtem, akkor az sem számítana, ha tíz angyal jelentené ki, hogy igazam volt.”

Másokkal kapcsolatban válaszd mindig a jó utat, amit Jézus fektetett le: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:28-31).

28. Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.

  29. A ki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.

  30. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

  31. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.

Ezt mindig könnyű megtenni? Nem – de mindig kifizetődik!

Engem felhoztál völgyek mélyéről.

Életcseppek

"Ha a régi tündérmese- befejezést - "És boldogan éltek, míg meg nem haltak" - abban az értelemben vesszük hogy "És a következő ötven éven át pontosan azt érezték, mint a házasságkötésük előtti napon", akkor ez azt mondja, ami valószínűleg sohasem volt és sohasem lesz igaz, és rendkívül nemkívánatos volna, ha az lenne. Ki tudná elviselni, hogy ebben az izgalmi állapotban éljen, akár csak öt évig is? De ha megszűnünk szerelmesnek lenni, az természetesen nem jelenti azt, hogy megszűnünk szeretni is." /C.S. Lewis/

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Isten sokkal közelebb van hozzánk, mintsem gondolnánk.

Ha szolgának tekintenek

"(Kívánom, hogy) a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig." (Ef 3,17-19)

Jézus nem bánta, ha valaki szolgának nézte, ezért sem volt gond számára venni a kendőt és megmosni a tanítványok lábát.

Látjátok már, mekkora hite volt Jézusnak az Atyában, hogy hajlandó volt az őt megillető előjogokat félretenni, s helyette elővenni a szolgák mosdótálját és kendőjét?

Amit láthatunk Jézus cselekedetében, az ugyanaz, amit Isten akar tőlünk is: hogy teljes mértékben átérezzük Isten szeretetének nagyságát, hogy az Ő szeretete hosszúságában, szélességében, mélységében és magasságában beszivároghasson mélyen a tagjainkba.

Szeretete megtisztít minket a bizonytalanságtól, és azzal a friss illatú energiával és jóindulattal tölt el, ami képessé tesz szolgálni másokat, ugyanazzal a szenvedéllyel, amivel Jézus szolgál minket. (Ef 3,18-19)

Minél jobban igyekezel Jézushoz hasonlatossá válni, annál szenvedélyesebben leszel képes másokat szolgálni. Ez egyben azt is jelenti, hogy benned az örök "segítőt" látják. Ne zavarjon ez téged, mert valahányszor térden állsz, hogy feltörölj, mondjuk egy kilöttyent italt, Jézus is ott lesz melletted mosolyogva, kendővel a kezében.

Örülni fog, hogy szenvedélyesen szolgálsz másokat, mint ahogy ő is szolgál téged. E szolgálattal Isten fellobbantja benned a képességet, hogy felfogd szeretete szélességét, hosszát, magasságát és mélységét irántad, s azok iránt, akiket szolgálsz.

Kérd Istent, hogy mutassa meg, milyen módon szolgálhatsz másokat, még ma.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. szeptember 27)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/04/ha_szolganak_tekintenek

Minden lélek áldja Istenünk.

Ne félj!

Mk 6,50 – Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

Nem az aminek látszik, nem kísértet, hanem Jézus az, aki a tengeren jár. Jézus jöhet felénk úgy is, hogy nem ismerjük fel, megijedünk, félünk tőle. Talán félünk, amikor Isten a nehézségeket felhasználva vagy azok között jön felénk.

Ha félelem fog el, engedd meghallanom hangod, Istenem: ne félj gyermekem!

http://csendespercek.wordpress.com/2009/11/12/ne-felj-33/

Imádság:

Istenem! Te hatalmasabb vagy a halálnál is, és nem a végső elmúlást, hanem a feltámadást és az örök életet szánod nekem és a Benned hívőknek. Köszönöm minden Téged szolgáló nevében. Aki pedig még nem hisz, azokért is könyörgök, hogy mielőbb vond magadhoz szívüket. A Feltámadott Jézusért kérlek! Ámen

A nap gondolata:

A nap gondolata:

Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, - ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)

Casting Crowns-What This World Needs

Teremtés

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén… Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.

A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta. Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
- Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim! – gondolta meglepetten.

Most már hangosan mondta ki:
- Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
- Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta… minden eltűnt.

- Tudtam”– mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén…