Zsoltár 50. Az Istennek kedves áldozat; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 50,1 Asáf zsoltára [jelentése: gyűjtő; Isten gyűjt; Isten elfogadott]. Az Istenek Istene, [('ĕlóhím'él): a hős, erős, hatalmas Isten] az Úr [jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] szól, és hívja a földet a napkeltétől lenyugtáig [napkelettől napnyugatig].^*

*Folytatódik a kijelentés: „Nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas, erős] az Úr [jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] és igen dicséretes. [(hálal): méltó, hogy ünnepeljék, és dicsérjék] a mi Istenünknek [('ĕlóhím)] városában, az ő szentséges hegyén, az Ő [(ʿár ʿír): városában]. Ő az Úr: „Az Istenek Istene az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló) az Istenek Istene az Úr (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló); az ÚR (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló), az erős Isten, az ÚR (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló), az erős Isten,, …” (Józs. 22,22).

Zsolt. 50,2 A Sionról, [jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet)] amelynek szépsége [(jŏp̄í): ragyogása, nagyszerűsége, fensége] tökéletes, fényeskedik [(jáp̄aʿ): ragyog, fénylik, sugárzik] Isten [('ĕlóhím)].^*

*Folytatódik a kijelentés: „Szépen emelkedik az egész föld öröme, [az egész föld örömére] a Sion hegye, a szélső észak felé [az északi oldalon], a nagy királynak városa. Isten [('ĕlóhím)] van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék: [Héber szerint: úgy ismerik Istent, mint erős ('arəmôn): fellegvárat, (miśəgáḇ): mint oltalmat]” (Zsolt. 48,3-4).

Mert: „Az Isten ő közepette van, nem [(môṭ): támolyog, tántorog], és nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. [Más fordítás: Isten van benne, nem inog meg. Már hajnalban is védelmezi]” (Zsolt. 46,6). „Mert az Úr [jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] felséges, [(ʿeləjôn): magasságos] rettenetes [(járé'): tiszteletreméltó, csodálatos]; nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas, erős] király az egész földön [minden ország felett]” (Zsolt. 47,3).

 Igen: „Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben. Mert hajléka (sátra) van Sálemben, és lakhelye Sionban” (Zsolt. 76,2-3).

 „Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem” (Zsolt. 132,13-14).

Zsolt. 50,3 Eljön a mi Istenünk [('ĕlóhím)] és nem hallgat [(ḥáraš): némán]; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.*

*Folytatódik a prófécia: „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor (szökellni fog), és ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,4-6).

„Mert a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, forgószél és emésztő tüzes lángok közepette” (Ézs. 29,6).

És hogy ki a seregek Ura, azt az Evangélium jelenti ki: Az Úr Jézusról jelenti ki az evangélium. „A vakok újra látnak, és a sánták, és bénák járnak; a poklosok, vagyis a leprások megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, életre kelnek, és a koldusszegényeknek Evangélium hirdettetik” (Mát. 11,5).

Az apostol fejti ki az eljövő testté lett igéről szóló próféciát: „Tűznek lángjában, ki igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának, győzelmi hírének. (Más fordítás: Akik nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól)” (2 Thess. 1,8).

Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak), hogy megfizesse (rájuk zúdítja) búsulásában az Ő (lángoló) haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal (és fenyítését lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)

És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde (logosz=Ige) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és ( áthatol az elmének és) szellemnek, az ízeknek (ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (amely rejtve volna) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (fedetlenek) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (Neki kell majd számot adnunk)” (Zsid. 4,12-13) .

Zsolt. 50,4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje [(dún dín) megkülönböztesse, és elkülönítse] népét:*

*Így folytatódik a prófécia: „Mostan azért ha figyelmesen, és (engedelmesen) hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6).

A prófécia beteljesedéséről szól az Úr Péter apostolon keresztül: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, [Isten tulajdon - megváltott, megvásárolt, megmentett] megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait [nagy tetteit], aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára [az Ő fényébe] hívott el titeket. Akik hajdan [(pote): egykor] nem nép [nem az ő népe] voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik [(eleeó): könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat], nem kegyelmezettek voltatok, most pedig [könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok] kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,9-10).

Mert Isten az: „Aki országa népévé tett és királyokká és papokká tett minket az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen” (Jel. 1.6).

Mózes is a választott népről prófétál: „Hiszen az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy (tulajdon) saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és (ezért váltott ki, és) szabadított meg téged a szolgaságnak házából, Egyiptom (evilág) királyának kezéből. És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges (állhatatos) Isten, aki (hűségesen) megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen (ezer nemzedéken át is) azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják” (5 Móz. 7,6-9).

És: „Mert egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: titeket választott ki ő utánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik” (5 Móz. 10,15).

És folytatódik a kijelentés: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak [lettek kijelentve] és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16). És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Mert: „…Ábrahám … mindnyájunknak atyánk” (Róm. 4,16).

És az Ábrahám hitéből valókat: „És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak” (Ésa. 62,12).

És: „Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek” (Ésa. 61,6).

Zsolt. 50,5 Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet, akik áldozat által szövetséget kötöttek velem!*

*Akiken beteljesedett a prófécia, és megváltást nyertek: „És eljő Sionhoz a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr. És én ő velük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!” (Ésa. 59,20-21).

Mert Isten: „,…elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért [(hamartia): a mi céltévesztésünkért]. (1 Ján. 4,10).

Aki: „egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14).

Zsolt. 50,6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten bíró. [Más fordítás: (ceḏeq): igazzá tételét hirdesse az ég, mert Ő a (šáp̄aṭ): helyreállító ('ĕlóhím), az Isten]. Szela.*

*Ezért még: „az egek is dicsérik a te csodadolgodat, és (magasztalják csodáidat) Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében” (Zsolt. 89,6).

Zsolt. 50,7 Hallgass, és [(šámaʿ): figyelj] én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad, és [(ʿúḏ): tanúsítsam újra]; Isten vagyok én, a te Istened.*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volnának az ő istenei, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?” (5 Móz. 4,7).

Dávid is ezt kérdezi: „Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől” (2 Sám. 7,23).

Az Úr ismét kijelenti: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából” (2 Móz. 20.2)

Zsolt. 50,8 Nem feddlek én téged, nem [(jḵḥ): perelek veled (ʿôláh ʿóláh): egészen égő] áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Zsolt. 50,9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;^*

*És folytatja az Úr: „Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? Ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ésa. 1,11).

 Mert bár: „A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal” (Zsid. 9,22-23).

És hogy mit kíván az Úr az embertől, arról így szólnak a próféták: „Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és bűnbánó szívet, oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,18-19).  

Az Úr válasza: „Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jól legyen dolgotok!” (Jer. 7,22-23).

A prófétán keresztül így szól az Úr: „Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1 Sám. 15,22).

„Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot” (Péld. 21,3).

A testté lett Ige kijelentése:  „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot és könyörületet akarok és nem áldozatot. Mert nem a megigazultakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket, a céltévesztetteket a megtérésre, a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé” (Mát. 9,13).

És így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig tudnátok és megértenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem ítéltétek volna el az ártatlanokat, azokat, akik nem vétkeztek” (Mát. 12,7)

Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, hogy törvény, az ige szerint élj, szeressed az irgalmasságot és törekedj szeretetre, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

„Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6)

„Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden és a te országodban, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad, és ne terheljen vérontás” (5 Móz. 19,10).

Zsolt. 50,10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok [minden állata] az ezernyi hegyeken.

Zsolt. 50,11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát [minden madarát], és a mező állatai tudva vannak nálam [és mind az enyém, és ami a réten mozog, azt is ismerem].

Zsolt. 50,12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked [nem szorulnék rád], mert enyém e világ és ennek mindene [(məlô məlô' məló'): teljessége, minden, ami megtölti].*

*És folytatja az Úr: „Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? Ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ésa. 1,11).

Mert bár: „A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal” (Zsid. 9,22-23).

 És hogy mit kíván az Úr az embertől, arról így szólnak a próféták: „Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és bűnbánó szívet, oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,18-19).  

Az Úr válasza: „Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jól legyen dolgotok!” (Jer. 7,22-23).

A prófétán keresztül így szól az Úr: „Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1 Sám. 15,22).

„Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot” (Péld. 21,3).

A testté lett Ige kijelentése:  „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot és könyörületet akarok és nem áldozatot. Mert nem a megigazultakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket, a céltévesztetteket a megtérésre, a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé” (Mát. 9,13).

És így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig tudnátok és megértenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem ítéltétek volna el az ártatlanokat, azokat, akik nem vétkeztek” (Mát. 12,7)

 Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, hogy törvény, az ige szerint élj, szeressed az irgalmasságot és törekedj szeretetre, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

„Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6)

„Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden és a te országodban, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad, és ne terheljen vérontás” (5 Móz. 19,10).

Zsolt. 50,13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Zsolt. 50,14 Hálával [(tôḏáh): hálaadással] áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat [(néḏer neḏer): fogadalmaidat]; »Más fordítás: A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt«!*

*Így folytatódik a kijelentés: „Tegyetek fogadást (fogadalmat) és adjátok meg (és teljesítsétek) azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, akik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek” (Zsolt. 76,12).

De: „Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, (mert úgyis számon kéri tőled Istened, az ÚR) és bűnül tulajdoníttatik az néked (és vétek fog terhelni). Ha pedig nem teszesz fogadást, (azzal nem vétkezel) bűn sem tulajdoníttatik néked. Ügyelj arra, a mi ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, amit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek. (Más fordítás: Vigyázz azért, hogy megtedd, amit kimondasz, ha önkéntes áldozatot fogadsz Istenednek, az ÚRnak, ahogyan azt megígéred)” (5 Móz. 23,21-23).

A prédikátor is erre figyelmeztet: „Mikor Istennek fogadást (fogadalmat) teszel, ne halogasd annak megadását (teljesítését); mert nem gyönyörködik (nem telik neki kedve) a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze hústestedet, (hogy beszéded vétekbe ejtsen téged) és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját. (Miért háborodjék föl Isten szavadon, és miért tegye tönkre kezed alkotásait)” (Préd. 5,4-6).

Dávid példát ad arra, hogy mit jelent a fogadalom: „Felőled lesz [Rólad szól] dicséretem a nagy gyülekezetben [a nagy közösségben]. És teljesítem fogadalmaimat az istenfélők [(járé'): Istent tisztelők] előtt” (Zsolt. 22,26).

Jónás is erről tesz megvallást: „én hálaadó szóval áldozom néked (én hálaéneket zengve áldozok neked); megadom, amit fogadtam. Az Úré (az Úrtól jön) a szabadítás” (Jón. 2,10).

Dávid újra- és újra énekli, hogy amit ígértünk, amit kimondtunk, azt teljesíteni is kell: „Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; Mert megszabadítottál, és  megmentettél engem a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten színe előtt az életnek világosságában” (Zsolt. 56,13-14).

Bizony: „Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem (teljesítem) néked fogadásaimat, Amelyeket ajakim ígértek és szájam kimondott nyomorúságomban (a bajban)” (Zsolt. 66,13-14).

És: „Az Úr iránt való fogadásaimat (teljesítem) megadom az ő egész népe előtt (egész népe jelenlétében). Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged” (Zsolt. 116,14).

És: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek” (Zsolt. 35,18).

„Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, (és nem zárom be számat) te (jól) tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; (beszélek hűségedről és szabadításodról) nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat (szeretetedet és hűségedet) a nagy gyülekezetben” (Zsolt. 40,10-11).

„Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon” (Zsolt. 61,9).

És miért is kell még hálaadással áldoznunk? „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Annakokáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét” (Zsid. 13,14)

„Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, (szeretetéért) és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, (az emberekkel tett csodáiért). És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel (beszéljék el ujjongva tetteit)!” (Zsolt. 107,21-22).

Zsolt. 50,15 És hívj segítségül engem [(qárá'): kiálts hozzám] a nyomorúság idején, a [(cáráh jôm): gyötrelem, a szorongatás, a csapások napján], én megszabadítlak [(ḥálac): megmentelek] téged és te dicsőítesz engem.*

*És újra kijelenti az Úr: „Segítségül hív engem, (kiált hozzám) ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában (a nyomorúságban): (kiragadom onnan) megmentem és megdicsőítem őt” (Zsolt. 91,15).

Csak: „Kiálts hozzám és megfelelek, és (hatalmas) nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat (jelentek ki neked), amelyeket nem tudsz” (Jer. 33,3).

Dávid minden helyzetben az Úrhoz kiált, Tőle várva a megmentést, szabadítást: „Az éneklőmesternek, [a karmesternek, a karvezetőnek]  az Úr [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] szolgájától, [(ʿeḇeḏ): imádójától],  Dávidtól [jelentése: szeretett]. Aki az Úrhoz e hálaadó ének szavait azon a [(jôm): sorsdöntő] napon mondotta [intézte], amelyen az Úr [(nácal): kiragadta, kimentette] megszabadította őt minden ellenségének kezéből, [hatalmából] és a Saul [jelentése: akit kértek] kezéből [és megmentette (jáḏ): erejétől, fegyverétől]. És monda: [teljes szívemből] szeretlek Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], én erősségem [(ḥézeq): támaszom, te vagy minden erőm forrása, te megmentesz az erőszaktól]!” (Zsolt. 18,1-2).

„Szavamat Istenhez emelem és (hangosan) kiáltok; szavamat Istenhez emelem, (kiáltok) hogy figyelmezzen reám. Nyomorúságom idején az Urat keresem (az Úrhoz folyamodom); kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de nem tudok megvigasztalódni” (Zsolt. 77,2-3).

„(Légy kegyelmes) könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! Vidámítsd meg a te szolgádat, mert hozzád emelem magamat Uram. Mert te Uram jó vagy (és megbocsátasz) és kegyelmes, (nagyon szereted) és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak. Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem” (Zsolt. 86,3-7).

„Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, (ha szorult helyzetben vagyok). (Fordítsd felém) hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!” (Zsolt. 102,2-3).

Már a próféták azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, üdvözül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után:  „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül”  (Csel. 2,21).

És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2).

„Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, hatalmát, tekintélyét, megtartatik, megmenekül, üdvözül” (Róm. 10,13).

Zsolt. 50,16 A gonosznak [(rášáʿ): a bűnösnek, a céltévesztőknek] pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, [hogy mered emlegetni rendelkezéseimet] és veszed szádra az én szövetségemet?^*

*Az Úr Jézus kijelentése a vallási vezetőkről: „Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek. [Más fordítás: „A törvénytanítóknak és a farizeusoknak van hatalmuk arra, hogy megmagyarázzák Mózes törvényét]: Annakokáért amit parancsolnak [és amit mondanak] néktek, mindazt megtartsátok [és megőrizzétek] és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne(hogy)  cselekedjetek [és cselekedeteiket ne kövessétek]. Mert ők mondják [és beszélnek ugyan róla, és bár tanítják], de nem cselekszik [vagyis tetté nem váltják]” (Mát. 23,2-3).

Zsolt. 50,17 Hiszen te gyűlölöd [(śáné'): utálod] a fenyítést [a (músár): tanítást, útmutatást], és hátad mögé veted rendelésimet [(dáḇár): elveted, és megveted igéimet]!

Zsolt. 50,18 Ha lopót [(gannáḇ): tolvajt] látsz, [(rácáh): gyönyörködsz, örömödet leled benne, társaságát keresed, és élvezed] mellé adod magad [vele cimborálsz, hozzászegődsz], és ha paráznákat, [(ná'ap̄): házasságtörőket] társalkodsz velük [(ḥéleq): velük tartasz].*

*Pedig meg van írva: „Aki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; (aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége), és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti” (Péld. 29,24).

Zsolt. 50,19 A szádat gonoszságra tátod, [szádból (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú beszéd jön ki] és a nyelved csalárdságot [(mirəmáh cámaḏ): csalást, becsapást, félrevezetést tervez] sző.*

*És a te: Nyelved ártalmakon elmélkedik, (romlásomra törsz, te cselszövő) s olyan, mint az éles olló, (mint az éles borotva) te álnokságnak mestere! Szereted a gonoszt (a rosszat) inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela. Szeretsz minden ártalmas beszédet, (szeretsz bántó szavakat mondani) és az álnok nyelvet” (Zsolt. 52,4-6).

Zsolt. 50,20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod, és rágalmazod. [Más fordítás: Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod].*

*Így folytatódik a kijelentés: „Ha tehát mást tanítasz, és oktatsz, és felvilágosítsz, magadat nem tanítod, nem oktatod? Aki hirdeted, és prédikálod, hogy ne lopj, és magad lopsz?  Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat, és aki kifejezed, hogy irtózol, undorodsz, borzadsz, és iszonyodsz az istenszobroktól, és templomrablást, és templomgyalázást követsz el, vagyis szentségtörő vagy? Aki a törvénnyel dicsekszel, kérkedsz, és büszkélkedsz, a törvény megszegésével, és megrontása által, a törvény áthágásával gyalázod, tiszteletlenséggel illeted, becsülésétől fosztod meg, mert csúfot űzöl, és megveted az Istent?” (Róm. 2,21-23).

Pedig a törvény kimondja: „Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. (Ne törj felebarátod életére). Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,16).

De: „bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).

Zsolt. 50,21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. [Más fordítás: perbe szállok veled és szemed elé tárom mindezt].*

*Folytatódik a kijelentés: „Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek (és ilyen dolgokat követtetek el bár én intettelek benneteket), azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam (idejében intettelek), és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek” (Jer. 7,13).

„Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői. (Más fordítás: Ezért tátja ki torkát a sír, fölnyitja száját mérhetetlenül. Odakerül az előkelő és a tömeg, a zajongók és a vigadozók)” (Ésa. 5,14).

Zsolt. 50,22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, akik [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül hagytátok Istent] hogy el ne ragadjalak menthetetlenül [Más fordítás: Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki (nácal): kiragadhat, megmenthet, megszabadíthat, megvédhet titeket; nehogy védtelenek legyetek, és (ṭárap̄): el ne ragadtassatok]:^*

*Igen: „Mivelhogy hívtalak titeket [kiáltottam, szóltam nektek, nem jöttetek], és vonakodtatok [de folyton elutasítottatok, ellenálltatok, nem akartátok], kiterjesztém az én kezemet [karomat, segítségemet], és senki eszébe nem vette [senki sem figyelt, oda sem néztetek, nem volt, ki fölnézzen]; És elhagytátok [semmibe vettétek, megvetettétek] minden én tanácsomat, és az én feddésemmel [érvelésemmel, dorgálásaimmal, bizonyítékommal] nem gondoltatok: [mit sem törődtetek; elhanyagoltátok; nem fogadtátok meg]” (Péld 1,24-25).

Zsolt. 50,23 Aki hálával [(tôḏáh): hálaadással] áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását, üdvösségét. [Más fordítás: Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az (káḇéḏ káḇaḏ): tisztel engem, és aki figyel útjára, annak mutatom meg Isten üdvösségét].*

*Ezért így buzdít Dávid: „Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és (szeretetéért) és az emberekkel tett csodáiért. És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!” (Zsolt. 107,21-22).

 „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!” (zsolt. 100,4).  „Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,20).

„Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid. 13,15)