2016. augusztus 25.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni”. Ezért küldte el Jézust. Eljövetele olyan volt, mint a fényé a teremtés első napján. Az emberek születnek és meghalnak. Éjjel csillagok milliárdjai látszanak az égen, de a napkeltével valamennyi eltűnik a szem elől. „Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból” (Lukács 1,78).

Jézus világosságul jött, de „az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot” (János 3,19).

A feszültség egyre nőtt, míg végül a kereszt drámájába torkollott. A fényt kioltották - legalábbis úgy tűnt. Jézus halálával az emberiség magára maradt a sötétben. Rövid időre nem adatott más nekik, mint saját filozófusaik, feltevéseiknek és homályos sejtéseiknek pislákoló fényével. A kereszt pedig örökre ránk égett: minden emberi kéz által készített tárgynál jobban jellemzi az emberiséget.

A kereszten a halhatatlan enged a halandóságnak, és az Isten Fia Emberfiaként hal meg, de az egész történetben érezhető a feltámadás reménységének diadala! És így is lett: Jézus győzelmesen támadt fel halottaiból, majd visszatért a mennybe, ahonnan jött, hogy elfoglalja a királyi trónt. Isten áldjon meg benneteket!
REINHARD BONNKE





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.