Isten azt mondta: „Nem jó az
embernek egyedül lenni”. Ezért küldte el Jézust. Eljövetele olyan volt, mint a
fényé a teremtés első napján. Az emberek születnek és meghalnak. Éjjel
csillagok milliárdjai látszanak az égen, de a napkeltével valamennyi eltűnik a
szem elől. „Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból” (Lukács 1,78).
Jézus világosságul jött, de
„az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot” (János 3,19).
A feszültség egyre nőtt, míg
végül a kereszt drámájába torkollott. A fényt kioltották - legalábbis úgy tűnt.
Jézus halálával az emberiség magára maradt a sötétben. Rövid időre nem adatott
más nekik, mint saját filozófusaik, feltevéseiknek és homályos sejtéseiknek
pislákoló fényével. A kereszt pedig örökre ránk égett: minden emberi kéz által
készített tárgynál jobban jellemzi az emberiséget.
A kereszten a halhatatlan
enged a halandóságnak, és az Isten Fia Emberfiaként hal meg, de az egész
történetben érezhető a feltámadás reménységének diadala! És így is lett: Jézus
győzelmesen támadt fel halottaiból, majd visszatért a mennybe, ahonnan jött,
hogy elfoglalja a királyi trónt. Isten áldjon meg benneteket!
REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.