1Thessalonikai levél 4. fejezet: Az Istennek tetsző élet; (göröggel és kapcsolódó igékkel /revideált)

1 Thess. 4,1 Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, testvéreim. És bátorítunk, buzdítunk az Úr Jézusban. Hogy a szerint, amint tőlünk tanultátok, elfogadtátok, és átvettétek, hogy hogyan kell hogyan szükséges, sőt szükségszerű forgolódnotok és Istennek tetszenetek, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek, és viselkednetek, és minket követnetek. Úgy járjatok, hogy ebben még inkább növekedjetek, amint ezt már cselekszitek is*

*És újra – és újra arra buzdít a Szent szellem: „… hogy méltóan kell járnotok, viselkednetek és életmódot folytatnotok ahhoz az Istenhez, aki az ő országába, az ő királyságába és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,12).

Hiszen: „… ezekben az időkben nincs békessége, biztonsága sem az eltávozónak, sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága, és sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik e földön laknak. Annyira, hogy egyik nép a másik népet megtámadja, és egyik város a másik várost elpusztítja; mert az isten - e világ istene - gyötri őket minden sanyarúsággal, és nyomorúsággal. Ti azért bátorságosok, erősek legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, és ne lankadjatok el, mert a ti munkátoknak jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).

Az Úr Jézus ígérete: „És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel. 22,12).

Ezért: „Nem fáradnak hiába, nem veszedelemre nemzenek, és nem szülnek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam” (Ésa. 65,23-24).

De ti: „… atyámfiai, testvéreim, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek” (2 Kor. 13,11).

 És folytatja az apostol: „Egymás iránt ugyanazon indulattal, és érzéssel legyetek. Éljetek egymással egyetértésben, egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt. Ne kevélykedjetek, ne legyetek fennhéjázók, nagyra törők. Ne a magas, fellengzős dolgokon jártassátok eszeteket, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek timagatokban, a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját emberi értelmükben bíznak, és erre építenek^” (Róm. 12,16).

És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3).

Ezért imádkozik is az apostol: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7).

Mert meg van írva: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16).

És: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek, és buzdítlak titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán, és ne legyenek közöttetek szakadások. Hanem legyetek teljesen egyek egybekötöztettek ugyanazzal az érzéssel, gondolkodással, értelemmel. És ugyanazzal a meggyőződéssel, véleménnyel, szándékkal igazodjatok egymáshoz, és ugyanabban az értelemben és meggyőződésben teljességre jutva” (1Kor. 1,10).

És minden hívőnek szól az  üzenet: „Hogy éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen, egy Szellemben, egy érzéssel, egy akarattal, egy szívvel, egyetértően viaskodván, és bajtársian együtt küzdötök az evangélium hitéért” (Fil. 1,27).

„Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

„Mert a mi országunk mennyekben van, (Más fordítás: Nekünk a polgárjogunk, a magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a mennyekben van), Honnét a megtartó, üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20).

1 Thess. 4,2 Mert tudjátok, milyen parancsolatokat* tanításokat, és útmutatásokat adtunk néktek az Úr Jézus nevében.

*Parancsolat [(paraggelia): rendelkezés, tanítás, és útmutatás.

1 Thess. 4,3 Mert ez az Isten akarata,* szándéka, elhatározása a ti szentté lételetek** a ti megszentelésetek, és Isten céljaira való elkülönítésetek, hogy magatokat a paráznaságtól*** a bálványimádástól, vagyis a házasságtöréstől, és az Istennel kötött szövetség megtörétésétől megtartóztassátok****

*Akarata (theléma): szándéka, elhatározása.

**Szentté lételetek (hagiaszmosz): a ti megszentelésetek, és Isten céljaira való elkülönítésetek.

***Paráznaság (porneia): bálványimádás, házasságtörés, és az Istennel kötött szövetség megtörése.

****És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek, és buzdítalak, bátorítalak azért titeket atyámfiai, testvéreim az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda, mutassátok be, adjátok, állítsátok oda teljes lényeteket élő, szent és Istennek kedves, Neki tetsző, és elfogadható áldozatul. Mint a ti okos, azaz igei tiszteleteteket. [Más fordítás: Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek és hódolatotok, és ésszerű, vagyis igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos, vagyis igei legyen]. És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok, és ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és ne idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, és alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, a ti értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által. [Más fordítás: És gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és hogy azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző]” (Róm. 12,1-2).

És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23).

„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16).

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).

„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek, a világtól elkülönültek legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

„Parázna vagyis: az Isten iránt hűtlen, és a szövetséget megtörő férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).

Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).

És újra arra kér az apostol: „És bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az ő országába, az ő királyságába és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,12).

1 Thess. 4,4 Hogy mindenitek szentségben* megszentelve, és Isten céljaira való elkülönítésben, és tisztességben** megbecsülésben, méltóságban, tiszteletben, vagy másképp: értékének, árának megfelelő állapotban tudja bírni*** - tudja birtokba venni, és uralmat tudjon felette venni; vagyis meg tudja szerezni az uralmat az önmaga / a tulajdon / teste fölött, és megtartani önuralmát - a maga edényét, vagyis a saját testét.

*Szentségben (hagiaszmosz): megszentelve, és Isten céljaira való elkülönítésben.

**Tisztesség (timé): megbecsülésben, méltóságban, tiszteletben, vagy másképp: értékének, árának megfelelő állapotban.

***Bírni (ktaomai): tudja birtokba venni, és uralmat tudjon felette venni; vagyis megszerezni az uralmat az önmaga / a tulajdon / teste fölött, és megtartani önuralmát.

1 Thess. 4,5 Nem kívánság gerjedelmével* nem a vágy szenvedélyével, - és nem a vágy által keltett élmény / tapasztalat / benyomás / érzet hatalmában, vagyis nem amit átél, amit megtapasztal, - mint a pogányok, mint a nemzetekből származók, akik nem ismerik az Istent**

*Kívánság gerjedelmével [(epithümia pathosz): nem a vágy szenvedélyével, és nem a vágy által keltett élmény / tapasztalat / benyomás / érzet hatalmában, vagyis nem amit átél, amit megtapasztal.

**De ti: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a kívánságokra, és ne dédelgessétek, ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,14). És hogy ezt meg tudjátok tenni, merítkezzetek be Szent Szellembe: „Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27). És: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a hústestet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk” (Gal. 5,24-25).  

1 Thess. 4,6 Hogy senki ne lépjen ki a kijelölt mederből. És meg ne károsítsa* és ne akarjon fölénybe kerülni, és előnyre szert tenni valamely dologban** valamilyen feladatban, megbízatásban, és semmiféle ügyben az ő atyjafiánál, testvérénél. Mert bosszút áll*** az Úr mindezekért, és igazságot szolgáltat az Úr mindezekkel kapcsolatban, amint elébb is mondottuk**** és előre nyomatékosan figyelmeztettünk benneteket, és óva intettünk ettől titeket. [Más fordítás: Tudja meg mindenki, hogy a testvérét ne igyekezzék túlszárnyalni, ne akarjon fölénybe kerülni, és előnyre szert tenni valamilyen feladatban, megbízatásban, és semmiféle ügyben, mert mindezekkel kapcsolatban igazságot szolgáltat az Úr, amint azt előre meg is mondtuk, és róla erőteljesen bizonyságot is tettünk].

*Meg ne károsítsa (pleonekteó): ne akarjon fölénybe kerülni, és előnyre szert tenni.

**Valamely dologban (pragma): valamilyen feladatban, megbízatásban, és semmiféle ügyben.

***Bosszút áll az Úr (ekdikosz peri): mert igazságot szolgáltat az Úr mindezekkel kapcsolatban.

****Elébb mondottuk [(proepó proeipon): előre nyomatékosan figyelmeztettünk-

1 Thess. 4,7 Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre, - megszentelődésre, vagyis elkülönítés / elkülönülésre a világ szennyétől - hívott el minket az Isten*

*Hát: „… ne szabjátok magatokat, és ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).

És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23).

„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16).

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).

„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek, elkülönültek legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

„Parázna, vagyis: az Isten iránt hűtlen férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).

Már a törvény így figyelmezteti Isten népét: „Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. szenteljétek meg azért magatokat, és szentek, Isten céljaira elválasztottak legyetek, mert én szent vagyok. és meg ne tisztástalanítsátok magatokat, - be ne szennyezzétek magatokat bálványokkal, ami tisztátalanná tesz. És semmiféle állat által, amely csúszik-mászik a földön, vagyis a kígyóval, ami arra indít, és ösztönöz, hogy eltávolodjatok tőlem” (3 Móz. 11,44).

Mert a kísértőnek mondta az Úr, az ember bűnbevitele után: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban” (1 Móz. 3,14).

1 Thess. 4,8 Aki azért megveti* elveti, semmibe veszi, elutasítja] ezeket, nem embert vet meg, nem embert utasít el, hanem az Istent, aki Szent Szellemét is nekünk ajándékozta**

*Megveti (atheteó): elveti, semmibe veszi, elutasítja.

**Az Úr Jézus kijelentése azokról, akik valóban az Övéi: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet és elutasít, engem vet meg, engem utasít el; és aki engem vet meg, aki pedig engem elutasít, azt veti meg, és azt utasítja el, aki engem elküldött” (Luk. 10,16).

És: „Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött” (Mát. 10,40).

Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Ján. 13,20).

És hogy ne maradjunk bizonytalanságban, hogy kit küldött az Úr, arról így hangzik az Úr Jézus szava: „… az igazságnak Szelleme… Ő tesz majd én rólam bizonyságot. És: Ő engem dicsőít majd…” (Ján. 15,26; 16,14).

Hiszen Ő az: „Aki el is pecsételt minket, és pecsétjével megjelölt, és a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta a mi szíveinkbe. (Más fordítás: A Szellemet, mint foglalót - vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. Így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része - árasztotta a szellemi lényünk középpontjába)” (2 Kor. 1,22).

Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).

Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek: „Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban: Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak igéjét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,12-14).

Az örökségünk mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1).

Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, amije van” (1 Móz. 24,35-36).

Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki - az angyalnak: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak - a pusztító angyaloknak - mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. Ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6).

János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4).

Ezért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és: „… meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30).

1 Thess. 4,9 Az atyafiúi, testvéri szeretetről és ragaszkodásról pedig nem is szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek [Görög szöveg: Isten által tanítottak vagytok, aki megtanított arra, hogy egymást kölcsönösen szeressétek, és teljesen odaszánjátok egymásnak magatokat]*

*Pál apostol újra – és újra azt kívánja a hívőknek, hogy: „Titeket pedig gyarapítson és sokasítson az Úr, és tegyen bőségesekké és túláradóvá az egymás iránt és mindenki iránt való Isten szerinti szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok. [Más fordítás: Azért imádkozunk, hogy isteni szeretettel szeressétek egymást, és ez a szeretet egyre erősebben működjön bennetek. De ne csak egymást szeressétek, hanem mindenki mást is ugyanúgy, ahogy mi szeretünk benneteket]” (1 Thess. 3,12).

És az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre, egymás odaadó szeretetére; mert a szeretet sok vétket, sérelmet, bűnt elfedez, befed, betakar, és vétkek tömegét leplezi el” (1Pét 4,8).

„Atyafiúi, testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők, a tiszteletadásban egymást megelőzők, egymással versengők legyetek” (Róm. 12,10).

„A testvéri szeretet legyen maradandó…” (Zsid. 13,1-2).

„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből, tiszta szellemből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).

„Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2).

Ezért hát: „… járjatok, és  éljetek Isten szerinti szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

Azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak, kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők, megengedvén bocsássatok meg mindig egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32). 

Hiszen az Úr Jézus ezt az egyetlen parancsolatot adta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35).

Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).

1 Thess. 4,10 Sőt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiakkal, testvérekkel szemben, akik egész Macedóniában vannak. Kérünk és bátorítunk, buzdítunk azonban titeket atyámfiai, hogy ezt még több igyekezettel tegyétek.

1 Thess. 4,11 És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, másrészt saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek. [Más fordítás: és tartsátok nagyon fontosnak, sőt döntőnek, hogy nyugodt megállapodott / kiegyensúlyozott életvitelt folytassatok, és nem izgága, nyughatatlankodó, ne „hamis” aktivitást mutatók legyetek. Másrészt ki-ki a maga dolgát végezze, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan meghagytuk nektek]*

*És így folytatja az apostol: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig rendeljük néktek, atyámfiai, testvéreim, hogy vonjátok el magatokat, és húzódjatok el minden atyafitól. És kerüljetek minden olyan testvért, és maradjatok távol minden olyan hívő embertől, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Magatok is láttátok, és tudjátok hogyan, és mi módon kell minket utánozni, és követni, hogy milyen példát mutattunk nektek, amikor köztetek éltünk; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül, és nem tétlenkedtünk közöttetek; soha nem voltunk munkakerülők. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. [Más fordítás: éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk]” (2 Thess. 3,6-8).

 „Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar, ha nem hajlandó dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, és felelőtlen életmódot folytatnak közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak, és kerülik a munkát, mások dolgába avatkoznak, haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek azonban rendeljük, kérjük és sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében; és rimánkodunk is az életmódjával, és viselkedésével kapcsolatban, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek” (2 Thess. 3,10-12).

„Aki lopott, többé ne lopjon; hanem inkább munkálkodjék, dolgozzon, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek” (Eféz. 4,28).

Az efézusi vénektől búcsúzva is erről beszél az apostol: „Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint kapni” (Csel. 20,34-35).

1 Thess. 4,12 Azért, hogy a kívülvalók, - az idegenek, akik rátok vannak bízva, akik nem krisztusi emberek - iránt tisztességesen* tisztelettudóan, becsületesen, őszintén, viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire, és semmi szükséget ne érezzetek. [Más fordítás: azért, hogy a kívülállók előtt tiszteletre méltó legyen az életviteletek, és hogy semmiben se lássatok hiányt]**

*Tisztességesen (euszkhémonósz): tisztelettudóan, becsületesen, őszintén, tiszteletreméltóan.

**És hogy ez mit jelent, arról így beszél az apostol: „Mint nappal, ékesen, tisztességesen, becsületesen, őszintén járjunk. Nem tobzódásokban, tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban, ne részegségekben. Ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban, dőzsölésben. Nem bujálkodásokban és feslettségekben, kicsapongásban, meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben, nem kéjsóvárgásban. Nem versengésben és irigységben, nem civakodásban, féltékenységben; hivalkodásban, vetélkedésben” (Róm. 13,13).

Hanem: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók, az idegenek irányában, a jó alkalom, alkalmat / a megfelelő időt áron is megváltván. kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat, és Jézus vérével / életével kiszabadítva a bűn és a sátán rabszolgaságából őket” (Kol. 4,5).

És így folytatódik a kijelentés: „Ezt pedig cselekedjétek, felismerve az időt, hogy jelen van már.  Hogy az álomból, a szellemi kábultságból felserkenjünk, és fölkeljünk. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11).

 És: „Mivel az Úr tisztelete átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni, és megnyerni az embereket, hiszen az Isten ismer minket…” (2 Kor. 5,11).

De arra is: „jól vigyázzatok, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, és kihasználva az alkalmas időt, mert a napok, és idők gonoszok” (Eféz. 5,15-16).

És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essen” (1Tim. 3,7).

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29).

1 Thess. 4,13 Nem szeretném továbbá, atyámfiai, testvéreim, hogy tudatlanságban* tájékozatlanok, és értetlenek legyetek azok felől, akik elaludtak, akik álomba merültek, hogy ne bánkódjatok, és ne szomorkodjatok, és ne úgy gyászoljatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük**

*Tudatlanság (agnoeó): tájékozatlanság, értetlenség.

**Már csak azért sem, mert: „Mert meg vagyok győződve, és biztos vagyok benne hogy sem halál, azaz a természeti, - biológiai - fizikai halál, vagyis a hústest halála, sem élet, azaz a természeti - biológiai - vagyis a hústestben való élet. Sem angyalok, vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok, sem fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem csodatévő erők. Sem jelenvalók, vagyis jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok, sem következendők, az eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni. Sem magasság, sem mélység, vagyis sem magasságban sem mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, azaz sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,38-39).

1 Thess. 4,14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza* elővezeti azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt**

*Előhozza (agó): elővezeti.

** „Isten ugyanis: feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14). „Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,5).

Mert: „ha Annak a Szelleme lakik, és él bennetek, aki feltámasztotta, életre keltette Jézust a halálból, a halottak közül, ugyanaz, aki feltámasztotta és életre keltette Krisztus Jézust a halálból, a halottak közül, megeleveníti és életre kelti a ti halandó személyeteket is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által”(Róm. 8,11).

1 Thess. 4,15 Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, az Úr igéjével, hogy mi, akik élünk, és életben maradunk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak*

*Mert: „Mindenki pedig a maga rendje szerint, mikor sorra kerül. Első zsengeként támadt fel a Krisztus; azután attól kezdve azonnal mindnyájan, akik a Krisztuséi, akik Krisztushoz tartoznak, az Ő eljövetelekor, az Ő megjelenésekor” (1 Kor. 15,23).

„Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, nem halunk meg, de mindnyájan elváltozunk, mássá leszünk. Nagy hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak, életre kelnek romolhatatlanságban, és mi elváltozunk, és mássá leszünk” (1 Kor. 15,51-52).

És hogy ez hogyan fog megtörténni, arról így beszél az apostol: „Néktek pedig, akik szorongattattok, akiket gyötörnek, nyugodalommal művelünk együtt, amikor megjelenik, kijelentetik, lelepleződik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival, az Ő követeivel. Tűznek lángjában, ki igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).

Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, az Ő harci kocsijai, és gyorsak, mint a forgószél, , és rájuk zúdítja lángoló haragját, és megfeddését lángoló tűzben. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden hústestet, kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

„Mert az Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, - vagyis a szellemi élet központjának - indulatait és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását” (Zsid. 4,12).

Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde, Igéje” (Eféz. 6,17).

Isten kijelentése Önmagáról: „Most lássátok meg, és lássátok be, hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek, és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből megszabadítson” (5 Móz. 32,39).

Aki Krisztusba bemerítkezett, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztusban, az Istenben” (Kol. 3,3).

Tehát az Úr öl és elevenít: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele” (Róm. 6,8).

„Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint azzal az erővel, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21).

„Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is” (1 Thess. 5,9-11).

1 Thess. 4,16 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával* és isteni harsonával leszáll az égből, és feltámadnak** felállnak, fellépnek, felkelnek először akik meghaltak volt , akik holtak voltak a Krisztusban***

*Arkangyal szózatával (arkhaggelosz phóné): főangyal, vagy: legmagasabb rangú hírnök hangjára.

**Feltámadnak (anisztémi): felállnak, fellépnek, felkelnek.

***Az Úr Jézus mennybemenetele előtt kijelentette tanítványainak az Ő eljövetelét: „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és felragyog, fénylik és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele, és megjelenése, visszajövetele is. [Más fordítás: Mert amikor eljön az Emberfia, az olyan lesz, mint az égen, keleten felvillanó villám, amelyet még nyugaton is lehet látni]. Ez pedig közvetlenül a nagy nyomorúság után következik be: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai, szorongattatásai, megpróbáltatásai, e gyötrelmes napok után a nap hirtelen elsötétedik. És a hold nem fénylik, nem sugározza fényét, és a csillagok az égről lehullnak, és az egeknek erősségei – tartóerői, a világmindséget összetartó erők – megrendülnek, és az égi hatalmak meginognak. És akkor feltetszik, felragyog, fénylik, láthatóvá lesz, és felvillanása után tartósan árasztja fényét az ember Fiának jele az égen. És akkor sír és jajgatásba tör ki, jajveszékel, és mellét veri a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és erővel és nagy dicsőséggel. És elküldi, és szétküldi az ő angyalait, az Ő hírnökeit, és követeit nagy és hangos trombitaszóval - kürtszóval, vagyis az Evangéliummal - az egész földre. És egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek - a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj - felől, az ég egyik végétől a másik végéig. [Más fordítás: És szétküldi az Ő követeit a föld minden részére, hogy Őhozzá gyűjtsék kiválogatottait. Amikor ezek elkezdődnek, nézzetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a megváltásotok]. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség és ez a nemzedék, mígnem mindezek meglesznek, és be nem következnek” (Mát. 24,27-31.34).

Mert: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állnak, vannak némelyek, akik nem kóstolják, és nem tapasztalják meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát eljőni királyként az ő országában, az ő királyságában” (Mát. 16,28).

János apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkön, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik őt által szegezték; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8).

És ahogy elragadtatásban látta: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik, és harcol. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Más fordítás: szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat, a népeket; és ő fogja azokat legeltetni, pásztorolni, kormányozni vasvesszővel, és vasból készült pásztorbottal, királyi pálcával. (Más fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozod őket); és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11-16).

Pál apostol megvallása az Úr Jézus visszajöveteléről: „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szentjeiben, azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét és csodálatos hatalmát megmutassa szentjeiben, vagyis bennetek, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon. [Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]” (2 Thess. 1,10).

Ézsaiás is az Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért megerőtlenülnek és lehanyatlanak minden kezek, és elolvad, és megdermed minden embernek szíve; És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, gyötrődnek, mint a szülőasszony. Riadtan néznek egymásra és egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul, lángban ég. Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással (és felgerjedt, izzó haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse, kipusztítsa arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket és világosságukat, sötét lesz a fölkelő nap, és a hold fényét nem tündökölteti, nem fénylik. És meglátogatom a földön a bűnt, és megbüntetem a világ gonoszságát, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek, törvénytelen, törvényen kívüliek kevélységét, és véget vetek a kevélyek gőgjének, és az erőszakoskodóknak gőgösségét megalázom. Drágábbá és ritkábbá teszem a halandó embert a színaranynál, és az emberiséget, az ádámi fajt Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása és féktelen haragja miatt, izzó haragjának napján” (Ésa. 13,6-13).

 Jóel is erről prófétál: „Tömegek, tömegek! Hatalmas tömeg van a döntés völgyében! Mert közel van az Úrnak napja, a sorsdöntő nap a döntés völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják és elvesztik fényüket. Az Úr hangja pedig megharsan a Sionról, és megzendül és mennydörög Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld. De az Úr az ő népének oltalma, menedéke, védelme, és népét megoltalmazza és az Izráel fiainak erőssége!” (Jóel. 3,14-16).

 Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy az Úr napja, az Úr Jézus eljövetelének napja: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok és alkotások is megégnek. (Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek). Mivelhogy azért mindezek így felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és hitben, Akik várjátok és sóvárogjátok, és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva, és lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,10-13).

A megdicsőült Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét” (Jel. 16,15)

Az Úr „kilopja” Övéit a Gonosz kezéből, és ez azért történik így, mert: „… ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában, hogy melyik őrváltáskor jő el a tolvaj: vigyázna, virrasztana, és nem engedné, hogy házába törjön” (Mát. 24,43).

Énok is prófétált erről, ahogy ez meg van írva: „Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer, megszámlálhatatlan szentjével, az Ő szent seregeivel. Hogy megkülönböztesse, megcáfolja, rábizonyítsa mindazokra akik közöttük istentelenek, Isten nélkül élők, istentelenségüknek minden cselekedetét, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény, durva, nyers, rideg, szigorú, kérlelhetetlen, kegyetlen beszédért, amelyet az istentelen bűnösök, a célt eltévesztők szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15).

Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13).

Aki: „Amikor tűznek lángjában eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon” (2 Thess. 1, 8.10).

1 Thess. 4,17 Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk* azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe az Úr fogadására a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.

*ELRAGADTATÁS. Olyan szellemi állapot, amelynél az ember testi érzékei részben vagy teljesen kikapcsolódnak, úgyhogy az illető szellemével fogja fel, ami vele történik. Jelenti még: egyik helyről a másikra átvinni.

1 Thess. 4,18 Annakokáért bátorítsátok, és buzdítsátok egymást e beszédekkel, ezekkel az igékkel*

*A Korinthusi hívőkhöz így beszél az apostol: „Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, nem halunk meg, de mindnyájan elváltozunk, és mássá leszünk. Nagy hirtelen, osztatlan időben, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és amikor az megszólal, - mert meg fog szólalni - a halottak feltámadnak, életre kelnek halhatatlanul, és mi elváltozunk, mássá leszünk” (1 Kor. 15,51-52).

Az Úr Jézus az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint azzal az erővel, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21).

Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is” (1 Thess. 5,11).

Ezért: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve. [Más fordítás: Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat]” (2 Thess. 2,1).

Hiszen az Úr Jézus már kijelentette, hogy: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26).

Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43).

És mindenkinek mondja az Úr, aki az Övé: „És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,3).

Ezért az apostol nem meghalásról, hanem elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6).

Azok az igék, Ahol a fölkap, megragad, hatalmába ejt, elragad, elrabol szó szerepel: Filepről: „Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, az udvari főember, de tovább méne az ő útján örömmel. Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába juta” (Csel. 8,39-40).

Ezékiel prófétáról: „És a Szellem fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én szellemem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala, és kemény kézzel tartott engem. És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, akik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ők is ott ülvén; és ott ülék hét nap némán őközöttük” (Ezék. 3,14-15).

Pál apostolról: „Elragadtatott, és felvitetett a paradicsomba, az Édenbe, és hallott olyan kimondhatatlan, titokzatos szavakat, és Igéket, kijelentéseket, amelyeket nem lehet, és nem is szabad embernek elmondania. Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - ha testben-é, nem tudom, nem vagyok tisztába vele; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja, elragadtatott felvitettet egy időre a harmadik égig” (2 Kor. 12,4.2).

A mennyek országáról: „A Bemerítő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és a mennyek országa erőszakot szenved, és erőszakkal lehet betörni, és az erőszakoskodók és energikusak ragadják azt magukhoz” (Mát. 11,12).