1 Thessalonikai levél. 3. fejezet: Az Istent szeretők küldetése (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Thess. 3,1 Mikor nem győztük már türelemmel, és amikor már nem bírtuk tovább a várakozást, jónak ítéltük, hogy magunk maradjunk Athénban. [Más fordítás: Mi magunk nem tudtunk hozzátok menni, de várni sem tudtunk tovább, mert nem viselhettük el tovább a távollétet. Ezért elhatároztuk, és úgy láttuk helyesnek, hogy inkább egyedül maradunk Athénben]*

*Athénban pedig ez történt: „Athénben pedig, mikor azokat várja Pál, szelleme háborog vala őbenne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. Vetekedik, és vitázik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélő emberekkel, és a piacon, és a főtéren pedig mindennap azokkal, akiket éppen ott talált. Némelyek pedig az epikureus filozófusok közül összeakadtak ővele. És némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a csacsogó, ez a fecsegő mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. És megragadván őt, az Areopágusra vivék, és megkérdezték tőle ezt mondván: Vajon megtudhatjuk-e, és megérthetjük-é mi az az új tudomány, az az új tanítás, melyet te hirdetsz? Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. (Más fordítás: Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. Az Athéniek pedig mindnyájan, és a bevándorolt idegenek semmi másban nem valának foglalatosok, és egyébbel sem töltötték az idejüket, mint hogy valami újdonságot mondjanak, vagy halljanak” (Csel. 17,16-21).

1 Thess. 3,2 És elküldöttük Timóteust, a mi atyánkfiát, a mi testvérünket, és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus Evangéliumának hirdetésében. Hogy erősítsen, megszilárdítson, és felbátorítson és buzdítson titeket, hogy hiteteket megtartsátok;

1 Thess. 3,3 Hogy senki meg ne tántorodjék, és meg ne inogjon, és ne ingadozzék a mostani megpróbáltatásokban, nyomorúságokban, ezeknek az üldöztetéseknek közepette, amik most körülvesznek benneteket; mert ti magatok tudjátok, hogy ezeket nem kerülhetjük el, mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne van a rendelte­tésünkben, a minket érintő isteni tervben*

*Hogy kövessétek a mi példánkat, akik: „… dicsekedünk, és ujjongunk a háborúságokban, nyomorúságokban; szenvedésekben, megpróbáltatásokban, külső szorongatásokban, szorult helyzetekben, nyomorgatásokban, elnyomásban is, tudván, hogy a háborúság, és nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást, állhatatosságot munkál és eredményez” (Róm. 5,3).

Isten pedig: „megvigasztal, bátorít, és buzdít minket is minden nyomorúságunkban, szorongásunkban és szorongattatásunkban, üldözésünkben. Hogy mi is megvigasztalhassunk és képesek legyünk bátorítani bármely nyomorúságba esteket. Azokat, akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban, gyötrődés és üldözésben vannak. Azzal a vigasztalással buzdítással és bátorítással, amellyel Isten vígasztal minket” (2 Kor. 1,4).

 Isten vigasztalása így hangzik a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!... Mint férfit, akit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14).

És Pál apostol így folytatja: „Mert a mi mostani pillanatnyi, könnyű, és könnyen elviselhető, jelentéktelen szenvedésünk, nyomorúságunk, szorongattatásunk, gyötrésünk, megpróbáltatásunk, és szorongásunk igen-igen nagy, és minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra” (2 Kor. 4,17).

„Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. (Más fordítás: Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani)” (Róm. 8,18).

Ti vagyok azok: „Akiket Isten hatalma és ereje védőőrizetben tart, és megvéd addig, amíg el nem jön az üdvösség beteljesülése hit által az üdvösségre, a megmenekülésre. Amely elő van készítve, hogy az utolsó időben, a jelenlegi létkor befejeződésekor nyilvánvalóvá legyen, lelepleződjék.” (Más fordítás: Mindez a tiétek, mert ez a teljes megmenekülés már el van készítve, akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét teljesen megtapasztaljátok majd, mert csak az idők végén – az elrendelt alkalmas időben – válik jól láthatóvá). Amelyben örvendeztek, és túláradó örömmel ujjongtok, és ugráltok az örömtől. Noha most jelenleg egy kis időre, ha meg kell lenni, - mert szükségszerű, hogy meg legyen, - szomorkodtok a bonyolult, sokrétű, nehéz, és sokféle, támadó élű kísértések: bűnre csábító próbálkozások, a gonoszság megtapasztalása, ingerlés és provokáció között” (1Pét 1:5-6).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek, és idegenszerűségével, szokatlanságával ne döbbentsen meg az a tűz, amely kísértés, támadó élű, bűnre csábító próbálkozás, amelyen át kell jutnotok. És ne háborogjatok úgy mintha valami rémületes, szokatlan, meglepő dolog történnék veletek” (1Pét 4:12).

„Sőt, amennyiben részesedtek a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, és örvendezzetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor, lelepleződésekor is vigadozva, és ujjongva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak, csúfolnak, gúnyolnak titeket; mert megnyugszik rajtatok, és nyugalmat ad nektek a dicsőségnek, és az Istennek Szelleme, akit amazok káromolnak becsmérelnek ugyan, de ti dicsőítitek, és magasztaljátok Őt” (1Pét 4:13-14).

„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségébe hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká, és állhatatosakká” (1Pét 5:10).

Ezért: „Teljes és nagy örömnek tartsátok atyámfiai, testvéreim, valahányszor különféle kísértésekbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által, mikor megpróbálnak elcsábítani bűnre” (Jak. 1,2).

Mert: „mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, tévelyegve és másokat is megtévesztve” (2 Tim. 3,12-13).

Az Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: a világ a világ legyőzve áll alattam” (Ján. 16,33).

1 Thess. 3,4 Mert mikor közöttetek valánk is, előre figyelmeztettünk titeket, és megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak, és zaklatásnak leszünk kitéve, hogy üldözni fognak minket, és számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy nyomorúság, és megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog történni. Amint az be is következett, és tudjátok, és amint tapasztaltátok pontosan úgy is történt*

*Az Úr Jézus kijelentette, hogy ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és gyermekek támadnak szülők ellen, és megöletik őket. És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, kitart, az megtartatik” (Márk. 13,12-13).

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből, és zsinagógákból kirekesztenek, kizárnak titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).

Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, egy családban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az az apa a fiú ellen, és a fiú az apja ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa, az anyós a menye ellen, és a menye a napa, az anyósa ellen” (Luk. 12,51-53).

A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban, sem a jó ismerősben; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, és gyalázatosan bánik apjával, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára, az anyósa ellen; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).

És: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és átadnak titeket kínvallatásra, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és eltántorodnak, és elárulják és meggyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, és kitart, az üdvözül” (Mát. 24,9-10.12-13).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek zsinagógák elé, és börtönbe vetnek, és királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok, mert ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Tökéljétek, és határozzátok el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre, hogy nem gondoltok előre a védekezésre: Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik, egyetlen ellenfeletek sem. Elárulnak, és kiszolgáltatnak pedig titeket még a szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek egyeseket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által, és állhatatosságotokkal nyeritek meg az életet” (Luk. 21,12-19).

És hogy mindez mikor kezdődik, és hogyan lehet megmenekülni, arról így beszél Pál apostol: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt, a törvénynek alávetve lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot, és Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5).

„Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, - fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta, türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e mostani időben, vagyis a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való” (Róm. 3,25-26).

1 Thess. 3,5 Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhettem és tovább várni már nem bírtam, és nem viselhettem el tovább a tájékozatlanságot, elküldék, hogy valami értesülést kapjak hitetek felől, mert tudni akartam, erős-e a hitetek. És hogy nem kísértett-é meg valami módon nem szedett-e rá titeket a kísértő és nem próbált-e meg elcsábítani céltévesztésre, és nem lett-é hiábavaló, üres, és tartalom nélküli a mi fáradságunk. [Más fordítás: Aggódtam miattatok, vajon nem győzött-e le benneteket a kísértő, a sátán valamilyen túl erős kísértéssel. Vajon nem veszett-e kárba a közöttetek végzett munkánk]*

*A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa a hívőket, ahogyan ezt az Úr Jézussal is tette: „És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy…” (Mát. 4,3).

Bizonyítsd be. Pedig Isten már előzőleg azt mondta: Te vagy az én szerelmes, kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága fiam, akiben én gyönyörködöm, tebenned telik kedvem, akiben én megengeszteltettem^” (Márk. 1,9-11.

Ezért az nyugtalanított: „hogy meg ne csaljon minket, be ne hálózzon, rá ne szedjen, túl ne járjon az eszünkön a sátán, hogy a sátántól el ne foglaltassunk, nehogy még nagyobb nyeresége legyen belőlünk; mert jól ismerjük az ő szándékait, mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit” (2 Kor. 2,11).

Hiszen az Úr Jézus már adott kijelentést a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „…az ördög … emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).

1 Thess. 3,6 Most pedig, amikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, mindenkor kívánván látni minket, miképpen mi is titeket. [Más fordítás: Örömmel számolt be arról, hogy hitben és szeretetben éltek, jó szívvel emlékeztek ránk, és nagyon szeretnétek már találkozni velünk, mint ahogy mi is veletek];

1 Thess. 3,7 Ezáltal megvigasztalódtunk, és felbátorodtunk, felbuzdultunk reátok nézve, atyámfiai, és megnyugodtunk felőletek, testvéreink, minden mi szorongattatásunk, megpróbáltatásunk, és minden bajunk és üldöztetésünk között, és minden ránk nehezedő kényszer és szorongatás ellenére is, a ti hitetek által: [Más fordítás: Ezzel nagyon megörvendeztetett, és felbátorított bennünket, mert láttuk, hogy erős a hitetek. Sok baj és nehézség közepette is megvigasztalódtunk]. 

1 Thess. 3,8 Mert szinte megelevenedünk, és azon­nal újjáéledünk, ha ti erősek vagytok, és ha szilárdan megmaradtok, és kitartotok, és állhatatosak vagytok az Úrban*

*És az apostol újra, és újra megvallja, hogy mennyire szereti a minden korban élő Krisztus népét: „Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom és sóvárgok mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével” (Fil. 1,8).

„Annakokáért szerelmes atyámfiai, testvéreim, akiket szeretek, én kedveseim, akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, és győzelmi koszorúm, ekképpen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!” (Fil. 4,1).

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koszorúja, győzelmi koronája? Ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az Ő megjelenésekor? Bizony ti vagytok a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája” (1 Thess. 2,19-20).

„Azért szerelmes atyámfiai, testvéreim erősen álljatok, mozdíthatatlanul, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók, buzgólkodván az Úrnak munkájában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok, a ti fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).

De a figyelmeztetés nekünk is szól: „Legyetek éberek! Virrasszatok, figyeljetek, álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul. Tartsatok ki állhatatosan a hitben. Viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan, és erősödjetek meg, és győzedelmeskedjetek” (1 Kor. 16,13).

És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben…” (1 Pét. 5,8).

„Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, a teljes állhatatosságra és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11).

Hiszen meg van írva: „Minden istentelen, aki Isten nélkül él fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig biztosnak érzik magukat, mint az ifjú oroszlán, és bátrak” (Péld. 28,1).

1 Thess. 3,9 Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek? És hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek? Mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk színe előtt?!

1 Thess. 3,10 Mikor éjjel-nappal nagy buzgón, fáradhatatlanul esedezünk, és mindent felülmúló mértékben könyörgünk, hogy megláthassuk a ti orcátokat, hogy végre szemtől-szembe láthassunk benneteket személyesen, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.

1 Thess. 3,11 Maga pedig az Isten, a mi Atyánk, a mi Urunk, Jézus Krisztus egyengesse meg, és vezesse a mi utunkat ti hozzátok*

*Az apostol így vágyakozik a római gyülekezet után is: „Mert bizonyságom, és tanúm nékem az Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelen, és szakadatlanul, megszakítás, és megállás nélkül emlékezem felőletek, és említést teszek rólatok. Imádkozásaimban mindenkor, mindig, minden időben és szüntelenül könyörögvén, vajha egyszer végre-valahára már jó szerencsés út adódnék nékem, Istennek akaratából és segítségével, hogy hozzátok mehessek, hogy hozzátok eljuthassak. Mert hiszen kívánlak, és sóvárogva, epedve vágyom titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek, és megoszthassak veletek, és adjak át nektek a ti megerősítésetekre, megszilárdításotokra, és megalapozásotokra” (Róm. 1,9-11).

1 Thess. 3,12 Titeket pedig gyarapítson, és sokasítson az Úr, és tegyen bőségesekké, és túláradóvá az egymás iránt és mindenki iránt való Isten szerinti szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok. [Más fordítás: Azért imádkozunk, hogy isteni szeretettel szeressétek egymást, és ez a szeretet egyre erősebben működjön bennetek. De ne csak egymást szeressétek, hanem mindenki mást is ugyanúgy, ahogy mi szeretünk benneteket];

1 Thess. 3,13 Hogy erősekké tegye és szilárdítsa meg a ti szíveteket, és a ti bensőtök szilárd alapra találva, feddhetetlenekké, kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és megtámadhatatlanná váljon a szentségben. A mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő, és megjelenik a mi Urunk Jézus Krisztus összes szentjeivel együtt*

*Ezt kéri Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká” „Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10;  Eféz. 1,4).

Aki: „… a békességnek Istene - Ő - szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek, egész valótok feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23).

 „aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek, kifogástalanok legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele napján” (1Kor. 1,8).

„Hogy legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok és tiszták, romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan gyermekei az elfordult, fonák, hamis, és elvetemedett, elfajult, kificamodott, eltorzult nemzetség közepette, a gonosz és romlott nemzedékben. Kik között fényletek, ragyogtok, világítotok, mint csillagok, mint fénypontok e világon. (Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek)” (Fil. 2,15).

És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, haszontalanokra, mind a jókra, és esőt ád mind a megigazultaknak, mind a hamisaknak, a nem-hívő engedetleneknek, ige nélkülieknek. Legyetek azért ti valóban olyan, tökéletesek, felnőtt, érett korú célba érkezők, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes, célját betöltött és a célban van” (Mát. 5,45.48).

„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).

És hogy te is: „Tökéletes, és feddhetetlen légy az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13).

„Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót cselekedvén elnémítsátok a balgatag, esztelen, oktalan, értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk)a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).

Aki: „így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Eféz. 5,27).