Ige: A csodák, és a hit.

 „És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja is;

És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.

És hamar elfogyván a bor - mert kevés volt, - a Jézus anyja monda néki: Nincs több boruk.

Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony! Nem jött még el az én órám. [Más fordítás: Mi dolgunk nekünk egymással, miért mondod ezt nekem, vajon énrám tartozik ez, vagy terád. Ez az én dolgom nem a tiéd, miért avatkozol bele? Nem jött még el az én időm].

Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

Vala pedig ott hat kőveder, hat kőből készült víztároló edény; elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére, melyek közül egybe-egybe két-három métréta* fér vala**

*Métréta folyadék mérésére használt, űrmértéke, kb. 40 liter víz fért.

**A kővedrek azért álltak ott: „Mert a farizeusok és - általában a zsidók mind, - a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz” (Márk. 7,39).

Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket, - a vizeskorsókat - vízzel. És megtölték azokat csordultig.

És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

Amint pedig megkóstolta a násznagy a borrá változott vizet, - és ő nem tudja vala, honnét van, - de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala, - odahívta a násznagy a vőlegényt,

És monda néki: Minden ember a jó a bort adja, és szolgálja fel először, és mikor a vendégek megittasodtak, akkor hozzák az olcsó bort, a silányabbat, a rosszabbat. Te pedig a jó bort ekkorra a jelenre tartottad*

*A kánai menyegző, ahol a bort - az örömöt az Úrral való örök együttélés adja, előképe a mennyei menyegzőnek, ahol a menyasszony: „Csupa ékesség, csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve a ruhája. Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket. Bevezetik őket ujjongó örömmel, vígsággal; úgy vonulnak be a király palotájába” (Zsolt. 45,14-16).

Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé - szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; - Ezzel kezdte meg csodajeleit Jézus, és így jelentette ki, és tette láthatóvá az ő dicsőségét; és erre hisznek benne az ő tanítványai” (Ján. 2,1-11)