I Thessalonikai levél. 1 fejezet: Hálaadás a szentek hitéért és állhatatosságáért. (Göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Thess. 1,4 Tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk győződve róla, Istentől szeretett atyámfiai, testvéreim, hogy ti ki vagytok választva, azaz választottak vagytok*

1 Thess. 1,5 Mivelhogy a mi Evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, vagyis nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt, hanem isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is. A Szent Szellemben, azaz a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével is. És teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal is, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság. Amiképpen láttátok, és tudjátok, hogy milyenek voltunk, és hogyan éltünk, hogyan léptünk fel közöttetek a ti érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk*

*És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az örömhírt: „És az én beszédem és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, és nem a bölcsesség meggyőző, rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és erőnek, és hatalomnak, és csodatevő erőnek a megnyilvánulásában. Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)

„Mert ugyanis nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, vagyis az Úr Jézus kínhalála általi győzelméről szóló jó hírt, az örömhírt mert Istennek hatalma, szabadító, / üdvösséget hozó / ereje az minden hívőnek üdvösségére, aki hisz, zsidónak először s aztán görögnek, azaz: pogánynak” (Róm. 1,16).

1 Thess. 1,6 És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás, háborúság, megpróbáltatás, zaklatás, és üldözés ellenére, sok nehézség között Szent Szellem örömével*

*És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai, testvéreim, követői lettetek az Isten kihívott gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól” (1 Thess. 2,14).

1 Thess. 1,7 Úgy hogy példaképekké lettetek Macedóniában és Akhájában minden hívő számára.

1 Thess. 1,8 Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában zendült ki, és terjedt tovább tőletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt, elhatolt. Mindenütt ismeretes lett a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.

1 Thess. 1,9 Mert azok maguktól beszélik rólunk, és hirdetik felőlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, hogyan jutottunk el hozzátok, és milyen fogadtatásban volt részünk nálatok. És miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek rabszolgáivá legyetek*

*És Isten Igéje bemutatja, hogy először Tessalonikából menekülniük kellett: „De a zsidók, kik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaci népségből, a piaci csavargók közül némely gonosz férfiakat, néhány hitvány embert, és csődületet támasztván, felháborítják és fellármázták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé a népgyűlés elé. Fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit… Az atyafiak, a testvérek pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába…” (Csel. 17,5.8.10).

1 Thess. 1,10 És hogy várjátok az Ő Fiát a mennyből, akit feltámasztott, életre keltett a halálból, a halottak közül, a Jézust, aki megszabadít* megment, megszabadít, megvédelmez, megőriz, kiragad minket amaz eljövendő** és bekövetkező haragtól***

*Megszabadít (rüomai): megment; megszabadít, megóv, megvédelmez, megőriz, kiragad.

**Eljövendő (erkhomai): bekövetkező.

*** „aki halálra adatott, ki lett szolgáltatva, és halált szenvedett bűneinkért, azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért, és feltámasztatott, azaz feltámadt felmentésünkért, igazzá nyilvánításunkért, azaz megigazulásunkért” (Róm. 4,25).

Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13).

Aki: „Amikor - tűznek lángjában - eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek, - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon” (2 Thess. 1, 8.10)