„Várva vártam az Urat,
és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a
sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új
éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat,
és bíznak benne.”
(Zsolt. 40:2–4).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.