„Eltávolítja ellenségedet" (Zof 3,15).
Micsoda vereség volt ez! A Sátán trónfosztottá lett a
szívünkben, ahogy a mennyben is azzá lett. Krisztus megfosztotta őt felettünk
való uralmától. Még zaklathat bennünket, de már nem tarthat igényt ránk. Nem vagyunk
az övéi már, nem kötözhet meg bennünket: a Fiú megszabadított minket, és
valósággal szabadok lettünk (Jn 8,36).
Még él ugyan az ősellenség és vádolja a testvéreket,
de már ennek a tevékenységének is megszabta a végét az Úr: nagy védőügyvédünk
elnémítja a vádaskodót. Az Úr megdorgálja ellenségeinket, és megvéd bennünket,
hogy az ördög tevékenysége mit se árthasson nekünk.
Még mindig támad bennünket a gonosz szellem, mint
kísértő, és megpróbálja befészkelni magát a szívünkbe, de innen is kitessékeli
az Úr. Még vonaglik, mint a kígyó, de már nem hatalmaskodhat. Még támaszt
bennünk istenkáromló gondolatokat, amikor csak alkalma van rá, de hamar megkönnyebbülünk,
mert az Úr csendet parancsol neki és kotródnia kell, mint a megvert kutyának.
Uram, cselekedd meg ezt mindazokkal, akiket éppen ma
is keserít és csüggeszt a Sátán kutyájának ugatása. Szabadíts meg minket
ellenségünktől, és dicsőítsd meg előttünk magadat. Uram, Te, aki már legyőzted
őt, bárcsak száműznéd őt teljesen ebből a világból! Ámen.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.