Ige: Az ígéretről.

 „Azt mondom, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendő multán adott törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megsemmisítse, vagy megszüntesse az ígéretet. Az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát*(Gal. 3,17)

*Ez a törvény pedig a Hóreben adott Tóra volt, ahogy erről bizonyságot tesz az Ige: „Az Izráel fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz harminc esztendő vala. És lőn a négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak földéről” (2 Móz. 12,40-41)

„És monda az Úr Ábrámnak: „Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, egy olyan országban, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és rabszolgává teszik, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig” (1 Móz. 15,13)

István is erről tesz bizonyságot a zsidók nagytanácsa, a szanhedrin előtt: „Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban. És onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok: És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. Szólt pedig az Isten akképpen, hogy az ő magva zsellér, és jövevény lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik, és rabszolgává teszik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig” (Csel. 7,4-6)

Pedig az Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei” (1 Móz. 28,14)

Ez az ígéret pedig Krisztus és az Ő testére vonatkozott, ahogy erről bizonyságot is tesz az Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

És Őróla – aki az övéi közzé jött el,– így hangzik a prófécia: „Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény, és mint valami utas, Miért vagy vándorként, aki éjjeli szállásra tér be? Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram - Jahve - és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!” (Jer. 14,8-9).