Ige: A valósághű prédikálás.

 „Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében, vagy leplezett kapzsisággal nem léptünk fel, és nem forgolódtunk közöttetek soha. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét, Isten a bizonyság, a tanú rá*(1 Thess. 2,5)

*És így folytatja az apostol: „… nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét. De a valóság nyílt hirdetésével, kijelentésével, láthatóvá tételével ajánljuk magunkat minden ember szellemi ismeretének – szellemi együttészlelésének - az Isten előtt, az Isten jelenlétében” (2 Kor. 4,2).

„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, és nyerészkednek Isten igéjével; hanem tisztán - mint akik tiszta szívből - sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).

 „Mert a mi buzdításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3).

„Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)

És: „… úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4)

 Mert: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket győzünk meg és térítünk, Isten előtt pedig nyíltan állunk; Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk” (2 Kor. 5,11).

 „Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében, vagy leplezett kapzsisággal nem léptünk fel, és nem forgolódtunk közöttetek soha. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét, Isten a bizonyság, a tanú rá*(1 Thess. 2,5)

*És így folytatja az apostol: „… nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét. De a valóság nyílt hirdetésével, kijelentésével, láthatóvá tételével ajánljuk magunkat minden ember szellemi ismeretének – szellemi együttészlelésének - az Isten előtt, az Isten jelenlétében” (2 Kor. 4,2).

„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, és nyerészkednek Isten igéjével; hanem tisztán - mint akik tiszta szívből - sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).

 „Mert a mi buzdításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3).

„Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)

És: „… úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4)

 Mert: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket győzünk meg és térítünk, Isten előtt pedig nyíltan állunk; Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk” (2 Kor. 5,11).