Ige: Az igehirdetésről.

 „Mert a mi buzdításunk, bátorításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered, sem nem tisztátalanságból vagy hamis szándékból, sem nem álnokságból* ravaszságból, csalásból, vagy körmönfontságból**

Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot*** akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja, és ismeri a mi szívünket,a mi bensőnket****(1 Thess. 2,3-4)

*Álnokságból (dolosz): ravaszság, csalás, vagy körmönfontság.

**És így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják az Isten igéjét, hanem tisztán pontosan, őszintén, sőt szinte Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17)^.

És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem hústesti bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)

„...nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2).  

***Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír, győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre.

****És hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23).